A peronoszpóra járványok kialakulását döntő mértékben a csapadék mennyisége és gyakorisága határozza meg, de emellett fontos szerepe van a napi középhőmérsékletnek is. A tavaszi elsődleges fertőzésre a 2-3cm-es levélnagyság elérése után akkor számíthatunk, ha a napi középhőmérséklet tartósan meghaladja a 10-12OC-t és 1-2 napon belül min. 10mm csapadék hullik. A tenyészidőszak további részében a másodlagos fertőzésekhez már 2-5mm csapadék is elegendő, ha a levelek felülete minimum 2 óra hosszat nedvesen marad. A másodlagos fertőzések bekövetkezésében a többszöri és tartós reggeli harmatképződés is jelentős szerepet játszhat. Ha május-június-július csapadékösszege eléri a 250mm-t, és az eloszlása viszonylag egyenletes erős járvány alakulhat ki.

A szőlőperonoszpóra inkubációs idejének tartama a hőmérséklet függvényében (ISTVÁNFFY és PÁLINKÁS, 1913 nyomán)
Napi közép- hőmérséklet	Lappangási idő napokban		Átlagos időjárásnak megfelelő időszak
(°C)	levélen	fürtön
10-13	13-18	15-18	Május közepéig
14	12-15	12-15	Május végéig
15	11-13	11-13	Június elejéig
16	9-11	9-11	Június közepéig
17	6-7	11-13	Június vége
18-19	5-6	13-15	Július-augusztus
20-25	4-6	14-18	Július-augusztus

A szőlőlisztharmat szintén régóta ismert betegsége a szőlőnek. A lombozat az egész vegetáció alatt érzékeny a betegségre, míg a bogyók mintegy 2-3 hetes korukig fertőződhetnek. A betegség előrejelzését és az ellene való védekezést nehezíti, hogy a kórokozó enyhébb teleken a rügyekben is áttelelhet gombafonalakkal, de a tőkék felületén termőtestekben (kleisztotéciumokkal) is. Mivel az elmúlt télen tapasztalt -15OC alatti lehûlések nemcsak a szőlőt károsították, hanem a rügyekben telelő lisztharmatot is, és az utóbbi évek kutatásai, megfigyelései azt igazolták, hogy a kleisztotéciumos áttelelési forma a dominánsabb az ország több borvidékén, az idei évben a kleisztotéciumokból kiinduló aszkospórás fertőzésre számíthatunk elsősorban. A Thomas,Gubler és Lewit által kidolgozott, hazánkban is alkalmazott előrejelzési modell szerint a tavaszi elsődleges (aszkospórás) fertőzés feltétele min. 10mm csapadék és ezt követő 13-15 órás levélnedvesség, 10- 30OC hőmérséklet. Később a „másodlagos” konídiumos fertőzésveszély megállapítása a napi hőmérséklet értékek alapján meghatározott indexszámokkal történik.

Indexérték	Járványveszély
60-100	Erős
40-50	Közepes
0-30	Minimális ill. nincs

Minden olyan nap 20-as indexet kap, amikor a hőmérséklet minimum 6 órán keresztül 21-30OC között van. Járványveszély akkor következik be, ha legalább 3 egymást követő nap kap 20-as indexet.

A kórokozó szaporodásához, betegség járványos fellépéshez legoptimálisabb a meleg (25-28OC) és párás (>96% relatív páratart.) időjárás.

A szőlő szürkepenész fertőzésveszélye meleg (18-25OC), csapadékos időjárás esetén a legnagyobb. Mivel a kórokozó sokgazdás és erőteljes a sebfertőző képessége megbízható előrejelzésre nincs lehetőség. Az ellene való megelőző védekezés fontos elemei: mechanikai sérüléseket kerülni kell és szellős jó légátjárható, könnyen felszáradó lombozatot kell kialakítani a zöldmunkák során. Tartósan csapadékos járványveszélyes időszakban a fiatal hajtások, ill. a fürtvirágzat, majd később a fürtök védelmére speciális szürkepenész elleni készítményeket használhatunk.

Kisebb jelentőségû betegsége a szőlőnek a szőlőorbánc. Elsősorban a hegyvidéki termőhelyeken veszélyeztetheti a szőlőt, ha több (2-5) csapadékos évjárat követi egymást. Mivel a peronoszpóra ellen alkalmazott készítmények zöme hatékony ellene, azzal együtt elhárítható az orbánc fertőzésveszély is.

A szőlő rügyfakadása és hajtásnövekedése idején a szőlőt károsító atkákra kell figyelni elsősorban. A szőlő levélatka és a szőlő gubacsatka a rügypikkelyek és a kéregrepedések alól tavasszal jön elő majd a hajtástengelyen és a levél fonákán kezdik meg a táplálkozást. A hajtásnövekedéssel a fiatal levelekre vonulnak és károsítanak. A szőlő levélatka kártétele hatására a hajtások rövid szártagúak lesznek, rendellenesen fejlődnek, a levelek torzulnak, kanalasan zsugorodnak, áteső fényben a leveleken apró foltokat látunk. A szőlő gubacsatka az utóbbi két évben hívta fel magára a figyelmet. A szívogatásuk hatására a szőlő felső, fiatal levelein kialakulnak a zöld, sárga, vagy világos vörös dudorok. A levél fonákán károsító gubacsatka a dudorokban szőrösödést idéz elő, a levél zsugorodni kezd. Erős levélfertőzés esetén és a virágzat megtámadásával okozhat kárt. Előrejelzésükre a ragacsos fogóöveket használják, amelyet a rügyek mellé a szálvesszőre rögzítenek és az előjövő atkákat ezzel fogják fel. A másik módszer a rügyvizsgálat, amikor a rügyek boncolásával a tél végén megállapítják a telelő atkák számát és faját. Ellenük rügyfakadás előtt a lemosó permetezéssel, majd a fakadás után atkaölő szerrel védekezhetünk. Mindkét atka ellen a legkíméletesebb eljárás a ragadozó atkák (Typhlodromus pyri) ültetvénybe telepítése. Az országban több helyen beszerezhető ragadozó atkák betelepítése után egy - két évvel már nem kell védekeznünk a szőlőt károsító atkák ellen.

A tarka és nyerges szőlőmolynak évente 2 (nyerges), 3 (tarka) nemzedéke fejlődik. Lárvái a fürtök károsításával, sebfelületet nyitnak a szürkepenészes rothadás és más kórokozók számára, ezért az ellenük való védekezés súlyozottan fontos feladat. Megfigyelések szerint, a szárazabb években a tarka szőlőmoly, a csapadékosabb években a nyerges szőlőmoly szaporodik el nagyobb számban. A kártevő bábjai telelnek át a kéregrepedésekben, majd a rajzás, rendszerint április végén kezdődik. Az első nemzedék a virágzatba, a második nemzedék a szőlőbogyókra rakja tojásait. A tojásokból 10 - 12 nap múlva kikelő lárvák a rügyeken és a virágzaton, ill. a szőlőbogyókban táplálkoznak. A szőlőmolyok előrejelzésének leghatékonyabb módszere a szexferomon csapdával történő rajzásvizsgálat. Az április végén kihelyezett illatkapszulákkal a rajzáskezdet, a rajzáscsúcs is meghatározható. A hasznos szervezeteket védő biológiai védekezés során Bacillus thuringiensis ssp. tartalmú szereket használhatunk, amelyet a rajzáscsúcs után közvetlenül kell kijuttatnunk. A kémiai védekezést a rajzáscsúcs után 8 - 10 nappal kell elvégezni.

A szőlőilonca lárvái a telelőgubóból rügyfakadáskor jönnek elő. Először a rügyeket rágják, majd a fejlődő legfiatalabb leveleket lyuggatják. A leveleket összeszövik és búvóhelyet készítenek. Az összeszőtt hajtások között gyakran a fürt sem tud kifejlődni. Védekeznünk csak akkor kell, ha az első kártételüket észleljük, mert nem jelennek meg minden évben.

Nagy Krisztina- Veszprém Megyei NTSz
Prohászka Péter- Komárom-Esztergom Megyei NTSz