Minőségileg kifogástalan ipari alapanyagul szolgáló gyökértermést csak egyenletes tőszámú állományból nyerhetünk
A tőszámot befolyásolják a vetést megelőző mûveletek: termőhely megválasztása, elővetemény, annak tarlómaradványai, elővetemények gyomosságának mértéke, talaj-, alapmûvelés mélysége (a mélység egyenletessége!), magágyelőkészítés ideje, minősége. [A termőhely helyes megválasztásánál a fonálféreg-fertőzést (Heterodera schachtii), 'rizomániát' (Polymyxa betae vektor) is figyelembe kell venni. Az e fajokkal fertőzött területen évekig (5-6 évig) szüneteltetni kell a Beta répafélék termesztését. Az elővetemény maradványai, illetve azok mineralizálódásának mértéke például befolyásolhatja a keléskori tőfekély mértékét. A mûvelési mélység egyenetlenségének fokozódásával – különösen kedvezőtlen csapadékviszonyok között – a répanövények eltérő ütemben fejlődnek. Így az azonos táblában lévő, eltérő fejlettségû növényegyedek a károsítókra nézve eltérő fogékonyságot mutatnak. (Például a visszamaradott növénykék zsengébb leveleit a bolhák szívesebben fogyasztják, illetve a tőfekély kórokozóira a fiatalabb növények fogékonyabbak, fertőződésük további növekedésbeli lemaradást okoz. A heterogén kondíciójú állományban nehezebben tervezhető a posztemergens gyomirtás is.) A magágyelőkészítéssel egyidejûleg lehetőség van bedolgozást igénylő (pl. cikloát), vagy így nagyobb hatékonyságot, biztosabb hatást elérő (pl. kloridazon, lenacil, metamitron – sekélyen 3–6 cm) gyomirtó szerek, startermûtrágyák, esetleg talajfertőtlenítő szerek (diazinon, karbofurán, terbufosz, klórpirifosz stb.) kijuttatására és bemunkálására. Az utóbb említett általános felületkezeléssel abban az esetben kell számolni, ha az előzetes (előző év őszén végzett) talajlakó kártevő-felvételezés magas egyedszámot mutat ki (3–5 db/m2 egyedsûrûség felett már nem szabad répát vetni).
Az idejében történő – megfelelő vetési paraméterek (tőszám, vetésmélység stb.) megválasztásával végzett – vetés szintén alapfeltétel az egyenletes tőszámú, közel azonos vitalitású egyedekből álló növényállomány kialakításához. Az egyenletes vetésmélység nagyobb biztonságot jelent az egyöntetû kelésre, de a vetés után alkalmazott preemergens gyomirtó szerek szelektivitása is ekkor érvényesülhet biztosabban! Elterjedt gyakorlat – a fentebb említett teljes felületkezeléssel szemben –, hogy a vetőgépre szerelt granulátumszóró adapter segítségével juttatják ki a starter mûtrágyát vagy a talajfertőtlenítő szert a sorok közvetlen közelébe („sorkezelés”). A talajfertőtlenítő szerek jó hatásfokúak a talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek stb.) ellen. Amennyiben a hatóanyag rendelkezik szisztémikus tulajdonságokkal (pl. terbufosz, karbofurán, karboszulfán), a „fiatalkori” károsítók széles skálája (bolha, barkók, törpe répabogár stb.) ellen is megfelelő védelmet nyújt. Az utóbbi időben alkalmazzák a rovarölő csávázószereket (imidakloprid, tiametoxám, teflutrin stb.) a központi gomolycsávázás mûveletében. A kizárólag csávázással történő rovarok elleni védelem csak viszonylag kis kártevő egyedsûrûségnél és gyorsan fejlődő növényállománynál ad biztos védelmet, bár környezetkímélőbb és olcsóbb a talajfertőtlenítésnél. A szaporítóanyagot (gomolyt) kizárólag csávázottan (pillírozottan) szabad vetésre felhasználni, mely mûveletet a szaporítóanyag-előállító végzi 'központilag'. A mûvelet során felhasznált fungicid hatóanyagok (TMTD, karboxin, iprodion, propamokarb) széles spektrumban védenek a gomollyal terjedő gombafajok (Alternaria spp., Phoma betae stb.), illetve a gyökérfekélyt okozó gombák (Alternaria spp., Aphanomyces cochlioides, Fusarium spp., Pythium aphanidermatum, P. ultimum, Rhizoctonia solani, Phoma betae stb.) ellen. A kedvezőtlen agrotechnikai gyakorlat hátrányos hatásait azonban nem védi ki a csávázás és a talajfertőtlenítés sem. A fajták, illetve a hibridek termőhely-specifikus megválasztása döntő fontosságú az említett gyökérfekély kórokozói, számos vírusbetegség – többek között –, az ún. 'rizománia' elleni védekezésben. Vetést követően 3 napon belül lehetőség van a preemergens gyomirtás elvégzésére. Abban az esetben, ha táblánk talaja súlyosan fertőzött magról kelő egy- és kétszikû gyomok magvaival (disznóparéj-, libatop-, muhar-, kakaslábfû fajokkal), és a vetés előtti gyomirtás elmaradt, sor kerülhet – jó magágyminőség esetén! – ilyen kezelésre. A hatás feltétele azonban az, hogy 10–14 napon belül mintegy 10–25 mm csapadék hulljon a területre. Amennyiben ez nem adatik meg, a hatás vontatott lesz, a hatékonyság elmarad a várttól. Használható készítmények pl.: S-metolaklór, propizoklór, dimeténamid, kloridazon, metamitron, kvinmerak, lenacil hatóanyagúak.
A kelés időszakában uralkodó időjárás – csapadékellátás, hőmérséklet – befolyásolják a répa fejlődését, de a kártevők előjövetelét is. Hirtelen tavaszi felmelegedés esetén tömegesen gyûlnek a táblára a répabolha (Chaetocnema tibialis), lisztes répabarkó (Bothynoderes punctiventris), sávos répabarkó (Bothynoderes fasciatus), fekete répabarkó (Psalidium maxillosum), hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus), vincellérbarkó (Otiorhynchus ligustici) fajok. Különösen a 'veszélyes szegély'-t kell figyelemmel kísérni. Meg kell említeni a 'Manninger-féle' árokkezelést a barkókártétel (különösképp a lisztes répabarkó, hegyesfarú barkó, fekete répabarkó) megelőzésére. Korábban – a tömbösített cukorrépa-termesztésben – alkalmazott módszer volt a veszélyes szegély, azaz a répatáblának az előző évi répatábla felőli oldalán húzott 20–30 cm mély árok, melyet, pl. metilparation és lindán hatóanyagú porozó szerekkel beszórtak. A hûvös időben csupán gyaloglásra képes barkók – illetve amelyek egyébként is röpképtelenek – ezen a mérgezett árkon nem tudtak átkelni. A kelő répát az említetteken kívül támadhatják a törpe répabogár (Atomaria linearis), a vetési bagolypille (Scotia segetum), sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) stb. is. Kártételük általában foltokban észlelhető. Amennyiben a lisztes répabarkó tömegesen jelentkezik – meleg időjárásban repülve keresi fel a táblákat –, szükséges lehet állományvédekezés is fenitrotion, klórpirifosz, metilazinfosz, fipronil, benszultap hatóanyagú készítménnyel. Súlyos kártétele szikleveles répanövények teljes pusztulását okozhatja. (Az inszekticides csávázás csak kis egyedsûrûség mellett megbízható.) Az állománypermetezést a betelepedés kezdetén szegélykezelés formájában végezhetjük, majd a táblán történő szétterjedéskor a teljes felületen el kell végezni. A védekezés egyéb fiatalkori kártevők ellen is védelmet nyújt. Az egyenletesen fejlődő növényállományban – presowing és preemergens gyomirtás elmaradása esetén – szükséges a posztemergens gyomirtás elvégzése április végén, május elején. A kultúrnövény 2–4 lombleveles fejlettségétől kezdődően végezhető a kezelés a magról kelő, főleg kétszikû gyomok ellen metamitron-, fenmedifam-, dezmedifam-, etofumezát, trifluszulfuron-metil hatóanyagú gyomirtó szerekkel, valamint magról kelő és évelő egyszikûek ellen szuperszelektív egyszikûirtó herbicidekkel (haloxifop-R-metil, fluazifop-P-butil, quizalofop-P-etil, propaquizafop stb.). Fejlettebb növényállományban (4–6 lomblevél) már használhatók a kloridazon, illetve a klopiralid hatóanyagú szerek is. (A klopiralid mezei aszat ellen, és sok más évelő kétszikû gyom ellen is hatásos.) A kezelések időpontját, az alkalmazott gyomirtó szert mindig a gyomösszetételhez és a gyomok fejlettségéhez kell igazítani. Széles körben alkalmazzák az ún. osztott kezelést, amikor a fél-kétharmaddózisú herbicidet egymást követő két alkalommal használják 3–5 hetes eltéréssel. Sok elhúzódóan csírázó gyomfaj (szerbtövis-félék, selyemmályva, varjúmák stb.) ellen hatásos ez a módszer a megfelelő szer kiválasztásával. A fitotoxicitás veszélyét is csökkenteni lehet az osztott kezelés szakszerû alkalmazásával.
A répaállomány fejlődésének következő szakaszában (fiatal 8–12 leveles növényeknél) számos levélfogyasztó rovarkártevő jelentkezhet: pajzsos labodabogár (Cassida nebulosa), díszes labodabogár (C. nobilis), répa levélbarkó (Lixus scabricollis), fekete répabogár (Aclypea undata), barna dögbogár (A. opaca). Meleg évjáratban – főleg az ország délebbi vidékein – a répa aknázómoly (Scrobipalpa ocellatella) és a takácsatkák (Tetranychidae) károsíthatnak. Ellenük szerves foszforsavészter- (dimetoát, fenitrotion, klórpirifosz, metamidofosz, oxidemeton-metil), piretroid (alfametrin, aszimetrin, cipermetrin, eszfenvalerát), klórozott szénhidrogén (endoszulfán), neonikotinoid (acetamiprid) hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk. A levéltetvek felszaporodása ellen (l. később) speciális 'aficid'-ekkel (pirimikarb, triazamát) avatkozhatunk be. A fiatal, 6–12 leveles répákat hûvös tavaszi időjárásban, áttelelő magrépatáblák közelében fertőzheti a répaperonoszpóra (Peronospora farinosa f. sp. betae). Hazánkban súlyosabb kártétele ritkán fordul elő, főleg a magtermesztésben okozhat gondot az őszi időszakban.
Az intenzív gyökérnövekedés szakaszában a fokozott bórigény kielégítésére – az egyéb növényvédelmi beavatkozásokkal egybekötve – célszerû lombtrágyát (esetleg több alkalommal is) kijuttatni. A levéltetvek (Aphis fabae ) betelepedése ekkor már folyamatos lehet, illetve a mezei pocok (Microtus arvalis) is szívesen fogyaszt a növekvő répatestekből, különösen száraz időjárásban. Kártételére inkább nyár végén lehet számítani. A bagolypillék, répa-aknázómoly károsítása is folyamatos lehet, felszaporodásuk szintén nyár vége felé lehet fokozottabb. A védekezéseket a fiatalabb fejlettségû hernyók ellen kell időzíteni. A fejlettebb növényeken, különösen meleg, páradús növényállományban (felszíni vizek közelében gyakoribb) elhatalmasodhat a lisztharmatfertőzés (Erysiphe betae). A növényen először a külső, idősebb leveleken jelentkeznek foltszerû, majd szétterjedő telepei. Valamivel később – a lombzáródást követően – jelenik meg a levélragya (Cercospora betae) fertőzése az állományban. Jellemző rá, hogy mindig az idősebb külső leveleken jelennek meg a tünetek és a levélkörökön befelé halad a fertőzés. A legbelső, legfiatalabb levelek ritkán fertőződnek. Ez a két gombakórokozó jelenti a cukorrépa fungicides állományvédelmében a gerincet. Súlyos járvány esetén előfordulhat, hogy az erősen fertőzött növények – elszáradó leveleik helyett – új levelek intenzív pótlásával reagálnak (levélváltás), ami hátráltatja a cukorbeépülést. A lombtrágyázás (főleg a komplex, több hatóanyagú trágyák) használata a juvenilitás fenntartásával kedvező a betegségek elleni védekezésben is. Az említett főbb kórokozókon kívül az alábbi betegségek fordulhatnak elő cukorrépán: répa nekrotikus sárgaerûség vírus – rizománia (Beet necrotic yellow vein furovirus), répa sárga törpülés (Beet yellow stunt Closterovirus), répa levélgöndörödés vírus (Beet leaf curl Rhabdovirus), fómás- (Phoma betae), ramuláriás (Ramularia betaicola), alternáriás levélfoltosság (Alternaria alternata), rozsda (Uromyces betae), ibolyaszínû gyökérpenész (Rhizoctonia crocorum), sugárgombás varasodás (Streptomyces scabies). Az említett vírusbetegségek terjesztésében – vírustól függően – a levéltetvek (főleg a fekete répalevéltetû), a répapoloska (Piesma quadratum), talajgomba (Polymyxa betae), kabócák játszanak főszerepet. Az ellenük való védelemre fokozottan ügyelni kell, a vírusbetegségek ellen egyre több toleráns hibrid kerül köztermesztésbe. A felsorolt gomba kórokozók több-
nyire gyengültségi paraziták, vízállásos, herbicidkártól sanyargatott táblarészeken, illetve az idősebb, öregedő levelek szélein tudnak megtelepedni. Ahol a vetésváltási korlátozásokat betartják, megfelelő növénykondíció van, illetve a lisztharmat és a cerkoszpóra ellen programszerûen védekeznek, ott nem tudnak számottevő kárt tenni. A fehérpenészes betegség, valamint az ibolyaszínû gyökérpenész a savanyú talajokon gyakoribb, főleg a korábban évelő pillangós növényekkel hasznosított területeken. A cukorrépa védelmére számos gombaölő szer áll rendelkezésre, szinte mindig hatóanyag-kombinációkat használnak a széles hatásspektrum kialakítása végett. Ilyen gombaölő szerek találhatók a benzimidazol (benomil, karbendazim, tiofanát-metil), morfolin, piperidin (fenpropimorf, fenpropidin), azol (ciprokonazol, propikonazol, difenokonazol, tebukonazol, tetrakonazol, prokloráz stb.), sztrobilurin- (azoxisztrobin, krezoxim-metil, trifloxisztrobin stb.) hatóanyagcsoportokban. A példaként felsorolt hatóanyagok már önmagukban is viszonylag széles hatásspektrumúak, mégis, leggyakrabban ún. gyári kombinációkban kerülnek forgalomba. Hatástartamuk 3–6 hétig terjedhet időjárási (főleg hőmérsékleti) viszonyoktól függően.
Betakarításig az állomány lombozatát egészséges állapotban kell tartani a levélváltás megelőzése és a megfelelő cukorbeépülés érdekében. Az egyenletes fejlettségû növényekből álló növényállományban a fejezési veszteség csekély mértékû lehet, az ilyen cukorrépatermésen a tárolás során is nehezebben hatalmasodnak el a különböző rothasztó szervezetek (Rhizopus stolonifer, Botrytis cinerea, Penicillium expansum, Aspergillus spp., Fusarium spp., Trichotecium roseum fajok, Erwinia carotovora stb.). A répaprizma minél előbbi elkészítése, illetve feldolgozása mérsékelheti a veszteségeket.
A cikk szerzője: Tóth Ágoston
