Az élelmiszerláncra, mint az egyik legnagyobb energiafogyasztóra a globális energia-felhasználás 30 százaléka jut. A megújuló energiákon belül a mezőgazdaság szerepe kizárólag a biomassza és az abból előállított bioenergia termelésében áll. A bioenergia 87 százalékát teszi ki a fa alapú biomassza, ennek előállításához azonban termőtalajra van szükség. A termőtalaj multifunkcionális: élelmiszer, takarmány, ipari- vagy rostnövények éppúgy termelhetők rajta, mint bioenergia. Továbbá a termőföld szerepet játszik a szénmegkötésben, biodiverzitásban, vízhasznosításban, rekreációban stb. Felmerül tehát a kérdés, hogy a szûkülő termőterületen hogyan lehet még több bioenergiát előállítani.
A Föld biokapacitása a teljes felszínének 22%-a, ebből az óceáné mindössze 4%-ot tesz ki. Ebből a készletből kell gazdálkodnunk, miközben a globális élelmiszerkereslet 2010–2050 között 70%-kal emelkedik (a növekvő hús- és tejtermékfogyasztás eredményeként) a világnépesség 30%-os és a mezőgazdaságilag mûvelt terület 5%-os növekedése mellett. A hús- és tejtermékek javára változó étrend igényei pedig azt jelentik, hogy egyre nagyobb területet igényel az állattenyésztés számára előállított takarmány, ugyanis egy kiló hús előállításához világátlagban hat kiló takarmányra van szükség, mert magas a haszonállatok transzformációs vesztesége.
S miközben fizikai értelemben van elég élelmiszer a világon, mégis egymilliárd ember éhezik és/vagy alultáplált! A probléma ugyanis a globális élelmiszer-elosztással van, mert közel egymilliárd ember jövedelem hiányában csak részben vagy nem tudja megvenni a napi élelmiszerszükségletét. Az élelmezésbiztonság lényege, hogy az mindenki számára elérhető áron hozzáférhető legyen. Az éhezés sújtotta afrikai és ázsiai országokban az élelmiszerre fordított költség az összes jövedelem 60–80 százalékát teszi ki – ez az érték az USA-ban 12, EU15-ben 15 százalék körüli, míg Magyarországon megközelíti a 30 százalékot. Az élelmiszerlánc vesztesége a betakarítás és fogyasztás között 40–50% között ingadozik, ebből a fogyasztói ételmaradék/ételhulladék eléri a megvásárolt élelmiszerek egyharmadát, ezzel párhuzamosan az édesvízkészletet és energiát is pocsékoljuk.
A mezőgazdasági árupiacokat és árak alakulását rövidebb és hosszabb távon ható tényezők befolyásolják. A szemes termények piaci ára többnyire a kereslet és a kínálat függvénye, vagyis a piac nem ismeri el az előállítás költségét. Az exportár meghatározza a belső piaci árakat is, pedig a szemestermények „csak” 15–20%-a kerül nemzetközi kereskedelembe. Az elhúzódó gazdasági válság miatt a kereslet visszaesett, az üzleti bizalom pedig megrendült. Ez a folyamat már 2008 óta tart. A regionális búzapiac főbb szereplői határozzák meg például tevékenységükkel a magyar értékesítési lehetőségeket és a piaci árakat is. S ha ma úgy tûnik, hogy nem lesz kimagaslóan magas a búzaár, holnap talán egészen más jóslat mutatkozik. A kukoricáról viszont elmondható, hogy előbb-utóbb szinte csak GM kukorica lesz a világon, mert a fő exportőrök csak ezt fogják szállítani a globális piacra. Az árutőzsde nem tesz különbséget GM és GM-mentes kukorica között. Meg kell tanulnunk tehát versenyezni! Repcéből az EU nettó importőr és a növényolajkereslet növekedése magával húzza a repce- és a napraforgómag árát is, habár a hazai árutőzsdén a repce túlértékelt.
