Ugyanezzel a problémával (kevés tartalék) függ össze a hőigény. Ha hideg van, a malac hamar kihûl, mert a kevés tartalékot a saját hőtermelésére kell fordítania. Lelassul, nem szopik, nem veszi fel a számára táplálékként és védőanyagként egyaránt fontos föcstejet. Mi köze ezeknek a fertőző betegségekhez? Bizony nagyon sok, mert a malac ellenálló képességét nagy mértékben befolyásolják.
A fertőző megbetegedések kialakulásához alapvetően két dolog kell. Kell egyszer a fertőző anyag, és kell egy fogékony állat. A fertőző anyag (baktériumok, vírusok, paraziták) a környezetből támadják az állatot. Vagy a technológiai környezetből (padozat, légtér, takarmány, ivóvíz, ember) vagy a környezetében élő állatoktól (anya, alomtársak) fertőződik a malac. Kevés olyan kórokozó van, amelyik minden körülmények között képes betegséget okozni (obligát patogén), a legtöbb kórokozó „sikeres” munkájához egyéb, un. hajlamosító tényezők jelenléte szükséges (fakultatív patogén). Tehát ha a fertőző betegségeket és az ellenük való védekezést vizsgáljuk, mindig együtt kell nézni az egész egységet.
A megszületett malac általános ellenálló képességét nagymértékben befolyásolja a vemhes koca tartása (takarmányozása, vitaminellátottsága stb.) egyrészt az újszülött malac fejlettségén keresztül, másrészt a tejtermelésen keresztül. Az újszülött malac hőigényének biztosítása, a napos kori vas és vitamin-kiegészítés szintén az ellenállóképességet javítja.
A malac specifikus ellenálló képességét, a koca, különböző betegségek elleni vakcinázásával tudjuk biztosítani, de ennek is az egyik legfontosabb követelménye, hogy a malac szopjon, hiszen a vakcinázás hatására kialakuló ellenanyagokat jobbára a tejjel veszi fel a kismalac. Ha nem szopik, majdnem felesleges volt az anya védőoltása. A fertőző anyag (baktérium, vírus, parazita) behurcolásának megelőzésére szolgálnak a járványvédelmi szabályok. Nagy általánosságban, a legfontosabbak:
- Ne vásároljunk (olcsósága miatt) csökött, visszamaradott állatokat.
- Győződjünk meg az eladónál a tartási, takarmányozási viszonyokról.
- Az állomány közelébe ne engedjünk idegeneket, vagy csak megfelelő személyi fertőtlenítés után (kéz és lábfertőtlenítés).
- A beteg állatokat különítsük el a többitől.
- Ne etessünk kétes eredetû takarmányt.
- Dolgozzunk ki technológiát a folyamatos fertőtlenítésre.v Eddig a megelőzésről beszéltünk, és nem véletlen, hogy arányaiban sokkal többet, mint a gyógyításról, hiszen sokkal fontosabb (és kifizetődőbb) ha meg tudjuk előzni a bajt, mint ha orvosolni kell. Természetesen a gyógyítás is hozzá tartozik a kérdéskörhöz. Alapelvek:
- Mindig szakemberre (állatorvos) bízzuk, ne kezdjük el önmagunk saját vagy a szomszéd tapasztalatai alapján a gyógykezelést.
- A tünetek jelentkezésekor minél hamarabb kérjünk segítséget, ne várjuk meg, míg az állományon belül minden malac megbetegszik.
- Mire figyeljünk? Hányás, hasmenés, láz (a sertés testhőmérséklete 40oC-ig normális) jelentkezésekor feltétlenül (de bármikor, ha valami a megszokottól eltér) hívjunk állatorvost.
Természetesen a gyógyulás csak akkor várható, ha a gyógykezelési utasításokat (adag, időtartam, stb.) betartjuk.
Cseh Kálmán