A talaj nem egy élettelen közeg, hanem egy fizikailag, kémiailag és biológiailag is rendkívül összetett, élő rendszer, amelynek egyensúlya bármely részfolyamat sérülésével felborulhat. A hagyományos mezőgazdasági szemlélet, amely szerint az őszi, fekete szántás a föld pihentetését szolgálja, mára elavulttá vált. A rendszeres és mély talajbolygatás ugyanis megzavarja a biológiai egyensúlyt, például felcseréli az aerob és anaerob környezethez alkalmazkodott mikroorganizmusok természetes elhelyezkedését.

Az egészséges talaj szerkezete morzsás, levegős és szivacsos, leginkább a friss kenyér belsejére emlékeztet. Ezt a finom szerkezetet a növényi gyökerek és a talajlakó élőlények hozzák létre. A nem megfelelő időben – azaz a túl száraz vagy túlságosan nedves körülmények között – végzett művelés roncsolja ezt a rendszert, ami porosodáshoz, rögösödéshez vagy talajtömörödéshez vezet. Egyetlen hibás beavatkozás akár három-négy évre is tönkreteheti a termőföldet, ami azt mutatja, hogy a problémát gyakran nem a mezőgazdasági eszközök, hanem a nem megfelelő talajállapotban végzett munkálatok okozzák.

A megváltozott, szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás miatt azonnali szemléletváltásra van szükség a gazdálkodásban. Napjainkban a fő kihívást már nem feltétlenül a csapadék hiánya, hanem a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű eső jelenti. Egy jó szerkezetű talaj pórusai képesek befogadni, elvezetni és tárolni ezt a vizet, míg a leromlott, tömörödött földfelszínről a nedvesség gyorsan elfolyik, vagy a felső rétegekből elpárolog. Emiatt az aszálykárok enyhítése elképzelhetetlen a talajszerkezet javítása nélkül.

A talaj regenerációjának kulcsa a szerves anyagok, például az istállótrágya, a komposzt, a mulcs vagy a tarlómaradványok visszapótlása, hiszen a betakarítással megszakad a természetes körforgás. Fontos kiemelni, hogy a műtrágya kizárólag a növényeket táplálja, a talajéletet nem tartja fenn. A gépi beavatkozások mellett az élő növények gyökérzete is hatékonyan lazítja a talajt. Az őszi-téli időszakban alkalmazott takarónövények védik a felszínt a környezeti hatásoktól, segítik a víz beszivárgását, és táplálékot biztosítanak a talajbiótának. A növénytakaró nélküli, csupasz föld valójában nem pihen, hanem degradálódik, az alacsony szervesanyag-tartalom pedig a magyar termőföldek egyik legsúlyosabb problémája.

Látni kell azonban, hogy a talajkímélő gazdálkodásra való átállás nem hoz azonnali sikert. Mivel a föld sok esetben hozzászokott a rendszeres bolygatáshoz, az új módszerek bevezetésekor a talaj állapota átmenetileg akár romolhat is, ami sok gazdálkodót elbizonytalanít. Bár a természetes helyreállási folyamat évtizedeket is igénybe vehetne, tudatos műveléssel ez az átmeneti időszak három-négy évre rövidíthető. Hosszú távon kizárólag a rablógazdálkodás helyett alkalmazott, fenntartható talajművelés képes megtartani a vizet, és biztos alapot nyújtani a jövő mezőgazdaságának.