A június 6-án hatályba lépett átmeneti szabályozás ugyan felfüggesztette a munkaerő-kölcsönzőkön keresztüli vendégmunkás-behozatalt, a cégek saját hatáskörben végzett, közvetlen foglalkoztatási célú munkaerő-importja azonban megmaradt. Mivel a kertészeti ágazat szereplői túlnyomórészt ezzel a közvetlen megoldással élnek, a jogszabály egyelőre elhárította a szektor problémáinak jelentős részét.

Jelenleg a mintegy 140 ezer hektáros zöldség-gyümölcs termőterületen mindössze 2500-3500 harmadik országbeli munkavállaló dolgozik, ami a százezer fős hazai agrárfoglalkoztatotti bázisnak csupán a 3%-át teszi ki. Összehasonlításképpen az Európai Unióban átlagosan 6% a külföldi munkavállalók aránya, míg Ausztriában a 20%-ot, Németországban pedig a 13%-ot is eléri ez a mutató. A teljes magyar nemzetgazdaságban is mindössze 2,5%-os a külföldi dolgozók részaránya, és ennek is kevesebb mint a fele érkezik Ázsiából.

Az agrárium számára elérhető hazai munkaerőtartalék mára teljesen kimerült. A mezőgazdasági munka nehéz fizikai megterhelést jelent, így a hazai munkavállalók sok esetben még másfél-kétszeres bérért sem vállalnák el ezeket a feladatokat. Jelenleg legfeljebb a legalacsonyabb képzettségű réteg érhető el a munkaerőpiacon, velük azonban már nem lehet kellő hatékonysággal termelni.

A külföldi dolgozók alkalmazása tehát nem választás kérdése, hanem a túlélés záloga. Magyarországnak egy nyitott nemzetközi piacon kell helytállnia, ahol olyan országok termékeivel versenyez - mint például Ukrajna, Szerbia, Marokkó vagy Egyiptom -, ahol eleve jóval olcsóbb a munkaerő. Ha a versenytársak gond nélkül élhetnek a külföldi munkaerő bevonásával, a hazai tiltás behozhatatlan versenyhátrányt jelentene. A magyar agrárium nem szigetelheti el magát a globális piaci viszonyoktól, hanem alkalmazkodnia kell hozzájuk, hogy megmentse a hazai kertészeti vállalkozásokat és a hozzájuk kötődő magyar munkahelyeket.