Az idei, 2026-os nyár perzselő hősége és szárazsága tovább súlyosbította a helyzetet. A természetes vizek kiszáradása mellett a gyepterületek és a tájvédelmi körzetek is hatalmas károkat szenvedtek. A már négy éve tartó csapadékhiány következtében a nedves élőhelyekhez kötődő élővilág szinte a szemünk láttára pusztul el, miközben a táj gyökeresen átalakul - írta meg az Agrárszektor a Sokszínű Vidék értesülései alapján.
Vidra Tamás, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a hagyományos mező-, erdő- és vízgazdálkodási rendszerek túl lassan reagálnak a kialakult válságra. A megváltozott éghajlathoz való rugalmas és gyors alkalmazkodás mára létfontosságúvá vált. Ha az érintett ágazatok nem lépnek időben, a természeti környezet felgyorsult összeomlásával párhuzamosan a helyi lakosság mindennapi élete is ellehetetlenül.
