Bár a horgászati és halászati eszközök élővilágra gyakorolt hatásával kapcsolatban a figyelem korábban leginkább a tengerekre irányult, a probléma az édesvízi élőhelyeket is fokozottan érinti. A járulékos fogásnak nevezett jelenség, vagyis amikor nem a megcélzott halfajok akadnak horogra vagy gabalyodnak a zsinórokba, hazai helyzetét a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai mérték fel elsőként. A Scientific Reports című szaklapban megjelent tanulmányukhoz a kutatók egy 1984 és 2024 közötti időszakot felölelő médiaelemzést végeztek, amelynek során kétszáz olyan esetet dokumentáltak, amikor a horgászeszközök nem halakkal, hanem más állatokkal kerültek kapcsolatba. Dr. Löki Viktor, a kutatás ötletgazdája rámutatott, hogy a közösségi és egyéb médiafelületek célzott vizsgálatával viszonylag kis erőfeszítéssel gyűjthetők releváns adatok erről a terepen egyébként nehezen kutatható témáról.

A felmérésből kiderült, hogy Magyarországon legalább hatvannégy különböző állatfaj érintett a nem szándékos fogásokban. A leggyakrabban madarak, különösen a bütykös hattyúk, valamint hüllők, elsősorban a csaliként használt horgászpelletet lenyelő mocsári teknősök estek csapdába. A regisztrált 226 egyed több mint hetven százaléka védett fajhoz tartozott. A probléma hazai súlyát jól mutatja, hogy egy hasonló, egész Indiára kiterjedő kutatás mindössze harmincöt fajt és kilencven esetet tárt fel, így a magyarországi adatok egy jóval kisebb területen is rendkívül komoly kockázatra utalnak.

A hazai esetek túlnyomó többsége mindössze két eszközhöz, a horgászzsinórhoz és a horoghoz köthető, a balesetekért pedig az elveszített és az aktívan használt felszerelések egyaránt felelősek. A statisztikák alapján a nem szándékos fogások jóval nagyobb arányban fordulnak elő a természetes vízi élőhelyeken, leginkább folyók mentén és természetes tavaknál, mint a mesterséges horgászvizeken.

Bár a feljegyzések szerint a csapdába esett egyedek kevesebb mint tíz százaléka pusztult el, a kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy ez az arány feltehetően erősen alulbecsüli a valóságot. A statisztikákban ugyanis nem jelennek meg azok az esetek, amikor a kiszabadított állatok később pusztulnak el a sérülések, a mozgásképesség romlása vagy a ragadozóknak való fokozott kitettség miatt, mint ahogy a távoli, elhagyatott területeken történő, rejtve maradó balesetek is láthatatlanok maradnak.

Mivel a legtöbb horgásznak van hasonló, de az interneten nem dokumentált tapasztalata, a kutatás logikus folytatásaként a szakemberek egy kérdőíves felmérést terveznek. Ennek segítségével a horgászok közvetlen beszámolói alapján még pontosabb képet kaphatnak arról, hogy a hazai élővilág mely tagjai vannak leginkább kitéve a horgászati tevékenység okozta veszélyeknek.