Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszékének éghajlatkutatója kifejtette, hogy az évszakok eloszlása egyre aszimmetrikusabbá válik Magyarországon. A tavasz gyakorlatilag az év egyharmadára nyúlt, a telek pedig jelentősen enyhébbek lettek. Emiatt az Alföldön a hidegtűrő növényeknél két-három héttel korábbra tolódott a vegetációs időszak kezdete. Ezzel párhuzamosan a fagyveszélyes időszak hossza tovább növekszik. A pesszimista forgatókönyvek szerint a jövőben a hidegtűrő fajoknál akár már januárban, míg a melegigényes növényeknél – például a szőlőnél és a csonthéjasoknál – március közepén megindulhat a vegetáció - írta meg az Agrárszektor.

A gyümölcstermesztést különösen fenyegeti a tavaszi lehűlés. A virágzás utáni, mínusz 2,7 Celsius-fokot elérő fagy ugyanis már akár ötvenszázalékos termésveszteséget is okozhat. Ez a probléma leginkább az almát érinti, amely a hazai gyümölcsültetvények mintegy hetven százalékát teszi ki. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében várhatóan jelentősen nő a virágzás alatti fagyok kockázata. A többi gyümölcsfajta esetében is húsz-negyven százalékos emelkedés prognosztizálható a fagykárok gyakoriságában.

A szőlőtermesztés sem marad érintetlen a klímaváltozástól. 1971 óta az aktív hőösszeg mintegy huszonöt százalékkal növekedett Magyarországon. Az optimistább előrejelzések szerint a század végére a dél-spanyolországi és tunéziai viszonyokhoz hasonló éghajlat jellemzi majd egyes területeinket. A pesszimista forgatókönyv alapján viszont a Duna–Tisza közén túl forróvá válhat a klíma a szőlőtermesztés számára. A harmincöt Celsius-fok feletti hőségnapok száma a jelenlegi hatról akár a négyszeresére emelkedhet. Eközben a fagyveszélyes napok száma is a három-tízszeresére nőhet a korábban induló vegetáció miatt.

Béla Zoltán, a hetven hektáros Dűne Borbirtok tulajdonosa a saját tapasztalatai alapján megerősítette a kutatói megállapításokat. Elmondta, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben a csonthéjasok virágzása jelentősen előbbre tolódott. A szőlő fakadása április elejére-közepére került, pontosan abba az időszakba, amikor a legnagyobb a fagyveszély. A korábbi nedvkeringés és a meghosszabbodott fagyveszélyes időszak együttesen azt eredményezheti, hogy a kajszibarack termése már február végén vagy március elején elfagy. A szüreti időszak szintén eltolódott. Az Irsai Olivér betakarítását az elmúlt öt évben többször is már augusztus elsején meg kellett kezdeni, szeptember végére pedig már a pincék takarításával is végeztek a borászatok.

A május 1-jei fagybetörés milliárdos károkat okozott a mezőgazdaságban. A Hajós-Bajai és a Csongrádi borvidéken még a fagyvédelmi technológiákkal rendelkező gazdák sem tudtak védekezni a beáramló advektív fagy ellen. Ennek következtében a szilva, a meggy és a szőlő szinte teljesen elfagyott. A termelők most abban reménykednek, hogy az alvórügyekből és a mellékrügyekből még fejlődhet termés, ehhez azonban bőséges csapadékra lenne szükség.

A védekezés egyik legfontosabb iránya a nemesítés. A szőlőnél olyan későbbi fakadású, nagyobb aktív hőösszeget is elviselő fajtákat fejlesztenek, amelyek stressztűrőbbek, és termesztésük kisebb környezetterheléssel jár. A gyümölcstermesztésben is ez a megközelítés vált meghatározóvá. Béla Zoltán ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az agrárkárenyhítési rendszert feltétlenül módosítani kell. Emellett sürgősen meg kell oldani a talajvíz visszatartását és a vízbázisok visszatöltését, máskülönben a 2026-os év újra és újra meg fog ismétlődni.