A megfelelő öntözés nemcsak a növények „szomjának” csillapításáról szól. A víz biztosítja a sejtek feszességét, segíti a tápanyagok felvételét, emellett jelentős szerepe van a talaj szerkezetének megőrzésében és bizonyos betegségek megelőzésében is.
Vízhiány esetén a levelek lankadni kezdenek, a növény fejlődése lelassul, hosszabb távon pedig a terméshozam is csökkenhet.
A különböző zöldségfélék vízigénye jelentősen eltér egymástól. A nagy levelű vagy magas víztartalmú termést nevelő növények - például az uborka, a káposztafélék, a saláta vagy a zeller - kifejezetten érzékenyek a szárazságra. Az uborka esetében akár egyetlen kihagyott öntözés is a termés minőségének romlásához vezethet. A paprika szintén rendszeres vízellátást igényel, különösen virágzás és terméskötés idején. Ezzel szemben a mélyebb gyökérzetű növények, mint a sárgarépa vagy a petrezselyem, jobban képesek a talaj mélyebb rétegeiből vizet felvenni. A paradicsom ugyan nagy vízigényű, de fejlettebb gyökérzete miatt átmenetileg jobban viseli a szárazabb időszakokat.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a szárazságtűrő növények sem „szeretik” a vízhiányt, legfeljebb jobban elviselik azt. Ha hosszabb ideig nem jutnak elegendő nedvességhez, az a termés mennyiségében és minőségében is megmutatkozik, még akkor is, ha a növény külsőleg nem mutat azonnali tüneteket.
A kertészek körében örök kérdés, hogy gyakran, kisebb adagokban vagy ritkábban, de bőségesen érdemes-e öntözni. A szakmai tapasztalatok alapján az utóbbi a kedvezőbb megoldás. A napi kis mennyiségű locsolás csak a talaj felső rétegét nedvesíti át, ezért a gyökerek a felszín közelében maradnak, ahol a föld gyorsabban kiszárad és felmelegszik. Ez hosszú távon kiszolgáltatottabbá teszi a növényeket. A ritkább, de alapos öntözés viszont arra ösztönzi a gyökérzetet, hogy mélyebbre húzódjon, így a növény ellenállóbb lesz a hőséggel és az átmeneti vízhiánnyal szemben.
Az öntözési módszer megválasztása szintén sokat számít. Az esőztető öntözés egyszerű és gyors megoldás, ugyanakkor jelentős párolgási veszteséggel járhat, ráadásul a nedves lombozat kedvez a gombás betegségek kialakulásának. Az árasztásos öntözés mélyen átitatja a talajt, de vízigényes és könnyen tömörítheti a földet. A legkorszerűbb és leggazdaságosabb megoldás ma a csepegtető öntözés, amely közvetlenül a növény tövéhez juttatja a vizet, minimális veszteséggel. Bár a rendszer kiépítése költségesebb lehet, hosszú távon jelentős vízmegtakarítást eredményezhet.
A gyümölcsfák esetében különösen fontos, hogy a víz eljusson a mélyebb gyökérzónába. Egy frissen ültetett fa öntözésekor akár 10-20 liter vizet is érdemes egyszerre kijuttatni közvetlenül a tövéhez. Ebben sokat segíthet a talaj mulcsozása is, amely mérsékli a párolgást és tovább őrzi a nedvességet.
Az öntözés időpontja sem mellékes. A legkedvezőtlenebb a déli, kora délutáni locsolás, mert ilyenkor a víz jelentős része gyorsan elpárolog, a leveleken maradó vízcseppek pedig akár perzselést is okozhatnak. A legideálisabb a hajnali vagy kora reggeli öntözés, amikor kisebb a párolgás, és a növények fel tudnak készülni a nappali melegre. Az esti öntözés is működhet, de ilyenkor fokozottan ügyelni kell arra, hogy a lombozat ne maradjon sokáig nedves, mert az kedvez a gombás fertőzéseknek és a csigák megjelenésének.
