A termőrétegek lepusztulása bizonyítottan csökkenti a termések mennyiségét akár 50%-kal is. Az USA-ban a talajvédő eljárások elterjedésének elsődleges kiváltó oka a század első felében az erózió megállításának, illetve csökkentésének kényszere volt. Az erózió által sújtott területen az aszályhatás fokozódása figyelhető meg, ugyanis az esetlegesen fellépő vízhiány hatása nagyobb mértékû, mint a sík területû szántóföldeken.
Az eróziós és deflációs talajpusztulás elleni küzdelemben sok olyan eljárás, módszer ismeretes, amely hathatós eszköze a talajvédelemnek, egyben az ember természeti környezete védelmének is. Ezek lehetnek agronómiai és mûszaki jellegû eljárások, módszerek. Az agronómiai eljárások a legolcsóbb, egyben a leghatékonyabb intézkedések:
Az erózió elleni agrotechnikai feladatok rendszerében nagy jelentőségû a folyamatos talajvédő talajmûvelés. A lejtős földeken a mûvelés során nagy figyelmet kell szentelni azokra a munkafolyamatokra, amelyek gátolják a víz felszíni elfolyását és növelik a mélyebb rétegekben is a talaj vízbefogadó és- áteresztő képességét. Ily módon érhető, el, hogy a felesleges víz az adott területről felszín alatti áramlással távozzon el.
A lejtős termőhelyeken a szántást a szintvonalak mentén kell végezni. Az ilyen szántás a talaj átlagos vízfelvétele mellett védi a 10,5 %-os (6°) lejtőket az erózió ellen. A meredekebb lejtőkön a termesztés módszerét is az erózió elleni védelem szolgálatába kell állítani (Pl. a növények szalagos termesztése, sûrûvetés). Szántásra a váltvaforgató ekék a legalkalmasabbak, amelyek a barázdaszeleteket a lejtő irányába fordítják, ily módon csökkentve a talaj lemosódását. Az erősen erodált talajokon és a meredekebb lejtőkön alapmûvelésre kultivátorokat, vagy lazítókat (kormánylemez nélküli ekéket) ajánlatos alkalmazni. A lejtős földek védelme a szintvonalakkal párhuzamosan húzott, időszakos sáncokkal is javítható. Ezek a sáncok olyan ekékkel alakíthatók ki, amelyeknek az utolsó előtti ekevasán meghosszabbított kormánylemez van. Így minden menetnél 0,15-0,25 m magas sánc keletkezik 0,40-0,60 m széles alappal. A kutatások eredményei szerint az őszi mélyszántáskor végzett sánckialakítás következtében 3-4-szeresére növekedhet a hótakaró vastagsága, és a talaj víztartaléka.
Kombinált szántás esetében, ha az ekéről minden második kormánylemezt leszerelnek, menetenként két barázda és két sánc keletkezik. A barázdálás során a horizontális barázdákat egymástól 1,5-2 m-es távolságra alakítják ki a többvasú eke lejtés irányába való elmozdításával. A barázdálással elsősorban a talaj vízbefogadó képessége nő meg, amely különösen fontos a hóolvadáskor. A barázdálás a kapásnövények sorközeiben is alkalmazható, pl. a burgonya ültetésekor, ápolásakor.
Az erózióra érzékeny területek talajmûvelésének egyéb elemei közé tartozik pl. a gödrözés (kazettázás), 8°-os (10,5 %) lejtésig. Gödrözéskor a szántásszint felszínén mélyedések hálózata alakul ki, elősegítve a hó, a hólé vagy esővíz felfogását. (A lejtős termőhelyeken széles sorközû növények esetében alkalmazható bakhátas termesztési módszerről egy korábbi lapszámunkban olvashattak).
A talajmûvelés ajánlott módszerei a lejtős területeken csak akkor felelhetnek meg az elvárásoknak, ha a többi agrotechnikai mûveletet, amelyek közé a vetés, a sorközmûvelés, vagy az ápolás is tartozik, ugyancsak a szintvonalakkal párhuzamosan végzik el. A nagyobb lejtésû földeken a vontatottnál célszerûbb függesztett gép alkalmazása a vetésre. A függesztett géppel biztosabb a vetés, mivel a vontatott a lejtés irányába elmozdulva az egyik oldalon be nem vetett sorokat hagy el, vagy pedig egyes sorokba ismételten vet. Mivel a sorok átfedése kisebb hibának számít, mint a sorok be nem vetése, a vetést mindig a kitûzött szintvonal felett kell kezdeni, hogy a vetőgép inkább a bevetett sor felé tolódjon el, semmint attól eltávolodjon. A vontatott vetőgép lejtő felé elmozdulása a traktor iránytartását is nehezíti, emiatt célszerûbb a könnyebb és kisebb fogásszélességû vetőgép használata. Lejtős termőhelyeken a talajkárok csökkentése érdekében a sorközmûvelést a vetősorokban ugyancsak a szintvonalakkal párhuzamosan kell végezni. Annak érdekében, hogy a termesztett növényeket minél kisebb kár érje, és az erózió lehetősége se fokozódjon, olyan segédeszközök használata kívánatos, amelyek megakadályozzák a traktor, a kultivátor, vagy a töltögető elmozdulását a lejtő irányába. Ilyenek lehetnek a lejtőre alkalmas járószerkezetek, vezetőéllel ellátott kerekek, csúszás elleni tartóberendezések, irányítható talajporhanyítók.
A deflációnak kitett területeken az alföldi mezőgazdasági rendszerek technológiáiban olyan fogásokat kell alkalmazni, amelyek csökkentik a szél pusztító erejét és védik a talajt az elhordástól.
A technológia alapelve, hogy a mûvelés befejeztével minél több talajmorzsát, ún. makroaggregátumot, és minél nagyobb mennyiségû tarlómaradványt hagyjanak a talaj felszínén. A talaj elporosításának megelőzésére olyan gépkombinációk alkalmazása célszerû, amelyek egy menetben is létrehozzák a növény számára szükséges talajállapotot, ugyanakkor védőfelszínt képeznek ki. A most még általánosan használt kormánylemezes ekéket, valamint az erősen porosító eszközöket (fogas- és tárcsás boronák, sima hengerek) ezeken a területeken inkább mellőzni kellene. Ugyanakkor előnyösen használhatók a védőfelszínt hagyó különféle porhanyítók (mulcshagyó kultivátorok), valamint az olyan speciális vetőgépek, amelyek a tarlómaradványok borítása esetén is biztonságosan vetnek. Az alföldi tájak szélerózióval fenyegetett talajain a kultivátorokat véső alakú szerszámokkal ajánlatosabb felszerelni, mivel ezek a talajt kellően porhanyítják, de nem fordítják át, és nem keverik össze.
Dr. Gyuricza Csaba
Címlapkép: Getty Images
