Ha a jelenlegi szárazságban a gazdálkodó a hagyományos módon készíti elő tavasszal a vetőágyat, a talaj még tovább szárad és porosodik, ami pedig egyértelműen kedvezőtlen a frissen vetett napraforgó- és kukorica-, sőt igazából minden kultúra számára. Sokan azt gondolják, hogy egy vetés utáni eső megoldhatja ezt a problémát, de a valóságban a kiszáradt, poros talaj a csapadéktól csak kérgesedni fog, ami csak még tovább nehezíti a csírázást. Ilyen szárazság esetén tehát a legjobb megoldás a direktvetés, melynek során a vetőmag a lehető legkisebb zavarással kerül bele a talajba – erre hívta fel a figyelmet Gergácz Zoltán, a Kányai Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságának elnöke az Agro Naplónak adott interjújában. Hozzátette: nagyon fontos, hogy kíméljük a talajt. Ne nyúljunk hozzá feleslegesen, ne bolygassuk, és lehetőleg takarónövény vagy mulcs alatt tartsuk, hogy ne párologjon el belőle a víz. Ez a talajok felmelegedését lassítja, így néhány nappal késleltetheti a kelést, de a megőrzött víztartalom előnye sokkal nagyobb a növényi élet indulásához.

A tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a takarónövényekkel vagy mulccsal borított talajok sokkal jobban megtartják a nedvességet, mint a szabadon hagyott felszínek, például egy szántás. Azt azonban nagyon sokszor alá kell húzni, hogy minden gazdának ki kell kísérleteznie, milyen takarónövény-keverék működik a saját földjén. Nem biztos ugyanis, hogy ami egy homokos talajú domboldalon bevált, azt egy csernozjom talajon vagy bárhol máshol használni lehet

– hangsúlyozta a szakember. Vannak persze bevált alapkeverékek, amelyekkel el lehet indulni. Jó kiindulópontot jelenthetnek például a gyorsan fejlődő fajok, a herefélék (általában a pillangósok) és a mélyebben gyökerező növények, amelyek nemcsak a nedvesség megtartásában segítenek, hanem a talajéletet is támogatják, és bontják az esetleges tömörödött rétegeket. A tapasztalatok alapján azonban mindig érdemes változtatni, tökéletesíteni a mixtúrát, amely az adott területen és a tervezett kultúra esetében a leginkább beválik.

A fő szempontok között szerepel az is, hogy mi lesz a következő főnövény a területen. Ha például napraforgót tervezünk vetni, akkor az elé nem ajánlott pohánkát tenni. A pohánka egy remek takarónövény, amely kiválóan kiszorítja a káros gyomokat a területről, a napraforgóból viszont nem lehet kiirtani. Ugyanez igaz búza esetében a homoki zabra is, tehát ha búzát tervezünk vetni, akkor ezt a takarónövényt nem ajánlott használni a területen

– tette hozzá a szakember.

Mint kiemelte, az is problémát jelent, hogy a takarónövényekkel kapcsolatban még mindig sok tévhit kering a gazdatársadalomban, többek között például az, hogy a takarónövény és az árvakelés kiveszi a vizet a talajból. Épp ezért rendkívül fontos az ehhez kapcsolódó tudatformálás, hogy a vízvisszatartás elősegítése érdekében minél többen térhessenek rá a talajtakaró növények használatára. Fontos megérteni azt is, hogy nemcsak egy-egy aszályos évben kell megőrizni a termőföldek nedvességtartalmát, hanem sokkal inkább hosszú távon kell biztosítani a fenntartható termelést és talajhasználatot. A helyi tapasztalatokra épített, tudatos takarónövény-használat és a kíméletes talajművelés ráadásul nemcsak a vízmegtartásban, hanem a termésbiztonság javulásában is kifizetődik, ezzel az eljárással tehát két legyet lehet ütni egy csapásra.

Rendkívül fontos azt is észben tartani, hogy a talajélet fejlesztése nem csupán a tápanyag- és a vízgazdálkodásról szól, hanem egy olyan élő rendszer kialakításáról, amely képes önmagát fenntartani és védekezni. Ahogy a szakember is kiemelte, a talaj mikrobiomja egyfajta immunrendszerként működik: minél gazdagabb és diverzebb, annál jobban kiszorítja a kórokozókat és mérsékli a növényeket érő stresszt, csökkentve ezzel a növényvédő szerek szükségességét. Ez pedig nemcsak a termésbiztonságot növeli, hanem hosszú távon gazdaságilag is megtérül, sőt az egészségesebb élelmiszerek előállításához is komoly hozzájárulást jelent. Bár a talaj mikrobiomjának vizsgálatával egyelőre még kevés gazdálkodó foglalkozik aktívan, mégis egyre többen ismerik fel, hogy a talaj termőképességének fenntartása nem csupán technológiai kérdés, hanem egy teljes szemléletváltást igénylő folyamat, amely hosszú távon a fenntartható és jövedelmező gazdálkodás kulcsa lehet. 

Fotók: Kányai Mezőgazdasági Cégcsoport  

Miért nem folytatható a jelenlegi gyakorlat? Milyen alternatívákat találtak a több ezer hektáron működő gazdaságnál? Hogy is működik ez a gyakorlatban?  Ezekre a fontos agrotechnológiai kérdésekre válaszolva jelentkezünk hónapról hónapra. Tartson velünk!

(x)