Az elmúlt két évtizedben jelentős változások zajlottak le a hazai növényvédőszer-piacon: miközben a felhasználás volumene hosszú távon növekedett, az utóbbi években egyértelmű korrekció rajzolódik ki. A rendelkezésre álló adatok alapján a magyar mezőgazdaság növényvédőszer-felhasználása szerkezetében, intenzitásában és kockázati profiljában is átalakulóban van, ami egyszerre tükrözi a piaci, szabályozási és technológiai hatásokat.

2000 óta a mezőgazdasági végfelhasználásra értékesített növényvédő szerek mennyisége – néhány ingadozó évtől eltekintve – tartós növekedést mutatott, és 2020-ig mintegy 2,7-szeresére emelkedett.

Ezzel párhuzamosan a növényvédő szerek értékesítése is közel megduplázódott. A növekedési trend azonban az utóbbi években megtört:

2023-ban jelentős, 22%-os visszaesés következett be, majd 2024-ben a piac lényegében stagnált.

A tárgyévben 20 531 tonna növényvédő szert értékesítettek mezőgazdasági felhasználásra, amelynek legnagyobb részét – 37%-át – a gyomirtó szerek adták, míg a gombaölők aránya 19%, a rovarölőké 17%, az egyéb készítményeké pedig 27% volt.

Érdekes kettősség figyelhető meg a felhasználás arányában: bár a mennyiség hosszabb távon nőtt, a növényvédő szerek részesedése a mezőgazdaság folyó termelőfelhasználásán belül 2014 után csökkenő pályára állt.

Míg 2000-ben ez az arány 5,1%, 2014-ben pedig már 8,3% volt, addig 2024-re 6,8%-ra mérséklődött. Ennek egyik oka, hogy a növényvédő szerek áremelkedése elmaradt más inputokétól, így relatív súlyuk csökkent.

A hatóanyagok szintjén vizsgálva a piac szerkezetét, továbbra is néhány kulcsszereplő dominál. 2024-ben a forgalomba hozott növényvédő szerek összesen 7421 tonna hatóanyagot tartalmaztak. A legnagyobb mennyiségben értékesített hatóanyag a glifozát volt (1882 tonna), ezt követte a kén (806 tonna) és az S-metolaklór (496 tonna).

A forgalmazott készítmények több mint fele gyomirtó szer volt, ami jól mutatja a gyomszabályozás meghatározó szerepét a hazai növénytermesztésben.

A felhasználási mintázatok kultúránként jelentős eltéréseket mutatnak. A kukorica, a napraforgó és a repce esetében továbbra is a gyomirtó szerek dominálnak, míg az alma- és szőlőtermesztésben elsősorban a gombaölő készítmények használata a meghatározó. A búza esetében kiegyensúlyozottabb kép rajzolódik ki, ahol a gyom- és gombaölő szerek felhasználása közel azonos mértékű.

A kezelési intenzitás magas szintjét jelzi, hogy a búza és a napraforgó betakarított területének mintegy 85%-át kezelték növényvédő szerekkel, míg a kukorica és a repce esetében ez az arány elérte a 91, illetve 92%-ot. Területi bontásban ugyanakkor jelentős különbségek figyelhetők meg: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében átlagosan a területek 73%-át kezelték, míg Nógrád vármegyében ez az arány 96% volt. Bizonyos esetekben – különösen repce és kukorica esetében – a kezelt terület meghaladta a betakarított terület nagyságát, ami elsősorban az időjárási szélsőségekkel és egyéb terméskiesést okozó tényezőkkel magyarázható.

A fajlagos felhasználás tekintetében 2024-ben minden vizsgált kultúrában csökkenés volt tapasztalható a 2019-es szinthez képest.

Egy hektárra vetítve a kén felhasználása volt a legmagasabb (2,7 kg/ha), amelyet a glifozát és az S-metolaklór követett (egyaránt 1,4 kg/ha). Érdemes kiemelni, hogy a kéntartalmú készítmények forgalma 2024-ben jelentősen, mintegy 40%-kal visszaesett az előző évhez képest, és a tényleges felhasználás ennél is alacsonyabb volt. A glifozát esetében 2023-ban szintén jelentős visszaesés történt, ám 2024-ben a forgalom visszatért a korábbi évek szintjére.

Nemzetközi összehasonlításban Magyarország a középmezőnybe tartozik. Az egy hektár mezőgazdasági területre jutó hatóanyag mennyisége kissé elmarad az Európai Unió átlagától, ami arra utal, hogy a hazai növényvédelem intenzitása mérsékeltnek tekinthető.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a forgalomba hozott mennyiségek egy része nem kizárólag a mezőgazdaságban kerül felhasználásra, hanem például közterületeken, parkokban vagy sportpályákon is.

A fenntarthatósági szempontok erősödését jól mutatják az úgynevezett harmonizált kockázati mutatók (HRI) alakulása is. A 2011–2013-as bázisidőszakhoz viszonyítva a HRI 1 értéke mind hazai, mind uniós szinten csökkenő trendet mutat a 2010-es évek közepe óta, ami azt jelzi, hogy a magasabb kockázatú hatóanyagok felhasználása mérséklődik. Bár a HRI 2 mutató esetében az adatok még részben becslésen alapulnak, a tendencia itt is a kockázatok csökkenése irányába mutat.

Összességében a magyar növényvédőszer-felhasználás egy átmeneti szakaszban van: a korábbi mennyiségi növekedést az utóbbi években visszafogottabb, tudatosabb felhasználás váltja fel.

A szabályozási környezet szigorodása, a költségnyomás és a fenntarthatósági elvárások egyaránt abba az irányba hatnak, hogy a termelők hatékonyabb, célzottabb növényvédelmi megoldásokat alkalmazzanak, ami hosszabb távon a kockázatok mérséklődéséhez is hozzájárulhat.