A globális gazdasági és geopolitikai kihívások hatására az élelmiszer-önellátás kérdése egyre nagyobb jelentőséget kap. Kovács Zoltán, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorhelyettese előadásában kiemelte, hogy a háborúk, járványok, piaci zavarok és a klímaváltozás mind hozzájárultak ahhoz, hogy az országok egyre inkább a saját élelmiszer-termelési kapacitásaik megerősítésére törekedjenek. Magyarország ugyanakkor jelenleg elsősorban alacsony hozzáadott értékű élelmiszereket állít elő, ami részben technológiai hiányosságokra vezethető vissza. A szakember példaként említette, hogy a sertéshús-termelés önköltsége alapján Magyarország az egyik legdrágább termelőnek számít Európában.
Kovács Zoltán hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar jövőjében az adatoknak egyre nagyobb szerepe lesz, hiszen az információ ma már a termelés egyik alapvető erőforrásává vált. Bár az alapanyag-export területén Magyarország viszonylag erős pozíciókkal rendelkezik, a magas hozzáadott értékű termékek esetében jelentős importfüggőség figyelhető meg. Az önellátás javításához szerinte elsősorban a technológiai fejlesztések felgyorsítására, valamint új, gyakorlatorientált képzési és továbbképzési programok elindítására van szükség. A digitalizációt a teljes élelmiszerlánc mentén erősíteni kell, miközben elengedhetetlen az együttműködés az oktatási intézmények, a vállalatok és az állami szféra között.
Az élelmiszeripar gazdasági helyzetével kapcsolatban Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke előadásában elmondta, hogy bár az ágazat 2025-ben az ipar egészéhez képest valamivel jobb teljesítményt mutatott, a növekedés mértéke továbbra is elmaradt a várakozásoktól. Az elmúlt három évből kettőben visszaesést regisztráltak, ami szerinte aggasztó jelenség.
Az elmúlt években a belföldi és az exportértékesítés hasonló pályát járt be, miközben a magyar élelmiszeripar fokozatosan részesedést veszített a fogyasztói kosarakban. 2025-ben ismét romlott a hazai előállítású termékek aránya a boltokban. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy 2025 elején az élelmiszer-infláció élmezőnyében a korábbi ársapkás termékek szerepeltek.
Éder Tamás szerint az árrésstop intézkedés egy másik fontos problémára is rámutatott: a kiskereskedelmi láncok árképzési gyakorlata sok esetben hátrányosan érinti a márkázott termékeket. A költségekkel nem indokolható az azonos termékek esetében a brand termékeknél alkalmazott lényegesen magasabb marzs. Úgy véli, az árrésstop kivezetésével párhuzamosan érdemes lenne megvizsgálni, milyen eszközökkel lehetne mérsékelni ezt a gyakorlatot.
A közeljövőt illetően Éder Tamás mérsékelt várakozásokat fogalmazott meg: a belföldi fogyasztás az év első felében várhatóan csak enyhén növekszik, miközben az importnyomás erősödhet, és az élelmiszeripar jövedelmezőségi problémái továbbra is fennmaradhatnak. Az élelmiszeripar fejlődési lehetőségeiről, az export bővítéséről és a digitalizáció szerepéről is szó esett a szakmai beszélgetés során. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a magyar élelmiszeripar előtt komoly lehetőségek állnak, ugyanakkor több strukturális kihívással is szembe kell nézni.
Hogyan lehetne ténylegesen felpörgetni a magyar élelmiszeripart?
Rományi Béla, az Agrárminisztérium osztályvezetője elmondta, hogy az élelmiszeripari szereplők jelenleg többféle támogatási formához is hozzáférhetnek. A fejlesztések során a digitalizáció mellett kiemelt cél a hatékonyság növelése, a termékkínálat bővítése, valamint a magasabb hozzáadott értékű termékek előállításának ösztönzése. Hangsúlyozta, hogy Magyarország jelenleg túl sok alapanyagot exportál, miközben jelentős mennyiségben importál feldolgozott élelmiszereket, ezért a feldolgozottsági szint növelése kulcsfontosságú az ágazat versenyképessége szempontjából.
Miskolczi István, a NÉGYOSZ (Növényi Alapú Élelmiszereket Gyártók és Forgalmazók Országos Szövetsége) ügyvezető igazgatója ugyanakkor rámutatott arra, hogy az exportpiacokon már most is látható előrelépés. Mint mondta, a jó minőségű magyar termékek iránt komoly kereslet mutatkozik többek között az osztrák, a szlovák, a román és a német piacokon is.
Az exportlehetőségekkel kapcsolatban Giczi Gergely, az Agrármarketing Centrum ügyvezető-helyettese kiemelte, hogy az élelmiszeripar egy olyan ágazat, amely mintegy 3,5 milliárd eurós többletet termel a külkereskedelemben. Ugyanakkor az export sikeréhez alapvető feltétel a versenyképes ár és a megfelelő minőség. Hozzátette: a magyar vállalatoknak ezen túlmenően a kommunikáció, a marketing és a nemzetközi üzleti kapcsolatok területén is fejlődniük kell.
A szakember szerint a piacra jutás egyik kulcsa a lehetőségek aktív keresése és az új kapcsolatok kiépítése. Amennyiben a 2026 és 2029 közötti időszakban a tervezett fejlesztések megvalósulnak, jelentős jövedelmezőségi javulás következhet be az ágazatban. Ez pedig lehetőséget teremthet arra is, hogy a vállalkozások többet fordítsanak menedzsmentfejlesztésre, képzésre, marketingre vagy akár a digitális jelenlét erősítésére.
Kovács Zoltán hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban a digitalizáció kulcsszerepet játszhat. Szerinte az élelmiszeriparban sokszor nemcsak egy terméket kell eladni, hanem egy életérzést vagy történetet is.
Ha osztrák termékekre gondolunk, rögtön az alpesi életérzés jut eszünkbe. Ez az a fajta márkaépítés és történetmesélés, amelyet a magyar termékeknél is erősíteni kellene
- fogalmazott.
Giczi Gergely a generációváltás jelentőségét is kiemelte. Véleménye szerint az új generáció megjelenése automatikusan szemléletváltást hoz majd az ágazatban, hiszen a fiatalabb szereplők már természetesebben használják a digitális eszközöket és modernebb üzleti gondolkodásmóddal rendelkeznek. Éder Tamás ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a magyar élelmiszeripart nem érdemes közvetlenül az osztrák példával összehasonlítani.
Hiába készül egy látványos csomagolású prémium termék, ha a hazai fogyasztók jelentős része nem tudja megfizetni. Először az alapvető élelmiszereknél - például a dobozos tejnél vagy a feldolgozott húskészítményeknél - kell versenyképesnek lenni, és csak ezt követően lehet a prémium termékek irányába továbblépni
- hangsúlyozta.
Miskolczi István arról is beszélt, hogy a nemzetközi versenyben jól látható a különbség a támogatások és fejlesztések mértékében. Számos ország jelentős forrásokat fordít az élelmiszeripari innovációra és fejlesztésekre, ami az egyetemi kutatásokban és a vállalati együttműködésekben is egyértelműen megmutatkozik.
A Portfolio Agrárium 2026 Konferenciáról eddig megjelent cikkeink:
Képek forrása: Berecz Valter és Stiller Ákos
