Lassan 15 éve, hogy létrejött az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, azért, hogy előmozdítsa az ökológiai gazdálkodás hazai fejlődését és szélesebb körű alkalmazását. Milyen fontosabb mérföldköveket sikerült elérni ez idő alatt?
Azt gondolom, hogy már önmagában az, hogy 15 év alatt az egyszemélyes projektből sikerült egy 45 fő fölötti kutatóintézetet létrehoznunk, szép eredmény. A környező kelet-közép-európai országokból érkező kollégák elmondása szerint irigylésre méltó, hogy Magyarországon van egy kifejezetten ökológiai mezőgazdaságra specializálódott kutatóhely. Ha a konkrét eredményeinket nézzük, akkor elmondható, hogy nagyon sok területen dolgozunk, és szerencsére számos gyakorlati eredményt is sikerült elérnünk. Kiemelném például, hogy országos kisparcellás öko fajtatesztelő hálózatot működtetünk a Vetőmag Szövetséggel és a Nébih-el együttműködésben, ország szerte hat helyszínen, idén immár hatodik éve. Itt a kalászosok mellett őszi borsó és szója fajtákat is tesztelünk ökológiai művelésben, ezzel segítve a gazdákat a sikeres fajtaválasztásban, a fajtatulajdonosokat pedig az ökológiai vetőmag-előállítás népszerűsítésében. Kertészeti vonatkozásban kézzel fogható eredmény, hogy a szőlő- és gyümölcsös sorközök talajápolását, illetve az ültetvények biodiverzitás-növelését szolgáló magkeverékünket országszerte használják. Az „ÖMKi Élő Sorköz” tehát termék formájában elérhetővé vált a gazdáknak, és kutatásaink alapján sikeresen támogatja az ültetvények hasznos élő szervezeteit, így például a beporzókat. Digitális téren is sikerült előre lépnünk, az extenzív, legeltetésre alapozott húsmarhatartásba bevezettük a non-invazív szenzorok üzemi szintű alkalmazását az állatjólét fokozására, egyúttal a termelékenység növelésére. Szerencsére most már ez is oda jutott, hogy sokan érdeklődnek iránta. De említhetném egy aktuális fejlesztésünket is, amely a tőzeg kiváltására irányul a palántanevelő közegekben. Reményeink szerint hamarosan ennek a kutatásnak is lesz kézzel fogható eredménye egy lombkomposzt alapú palántaföld formájában.
A paradicsom tájfajták most már nyolcadik éve kaphatók a kereskedelmi forgalomban az egyik hazai diszkontlánccal való együttműködésünk révén, így ez is egy olyan téma, ahol termékké tudott változni a kutatás. Azzal, hogy egy palántát valaki meg tud venni, fel tudja szaporítani magának, vagyis fenn tudja tartani ezeket a genetikailag sokszínű, ízvilágukban gazdag tájfajtákat. Tulajdonképpen ez is volt a célja ennek a tápiószelei génbankkal együttműködésben indult munkának.
Mekkora területen folytatnak ökológiai gazdálkodást Magyarországon a termelők? Mekkora a nyitottság az ágazat szereplői részéről az átállásra? Mennyiben segítik ezt a jelenleg elérhető támogatások?
Erre most egészen friss számokat tudok mondani. Az Agrárkamara begyűjtötte a 2025-ös adatokat a két hazai ellenőrző szervezettől, ezek alapján a tavalyi évben 425 600 hektáron folyt hazánkban ökológiai gazdálkodás. Ez azért nagyon nagy előrelépés, mert a 2024-es évhez képest bő 100 ezer hektárral nőtt a hazai ökoterület nagysága. A bővülés persze elsősorban a támogatásokkal függ össze, tehát azzal, hogy tavaly is nyílt lehetősége a gazdáknak arra, hogy belépjenek az ÖKO támogatási rendszerbe. Viszont a másik oldalról nézve az is egy örömteli fejlemény, hogy most már tudjuk mérni a hazai kiskereskedelmi fogyasztást is, vagyis a biotermékek forgalmát a NIQ RMS piackutató céggel együttműködésben.
A BIOFACH-on (a világ vezető bioélelmiszeripari vásárán és konferenciáján - a szerző megjegyz.) jött ki az az adat, hogy az Európai Unióban Magyarország volt a második legdinamikusabban bővülő biopiac. Ez azt jelenti, hogy majdnem 14%-kal bővült 2023-ról 2024-re a biotermékek kiskereskedelmi forgalma itthon, két év távlatában, 2022-2024 között pedig mintegy 36%-os bővülést lehetett megfigyelni.
Fontos azonban, hogy az adatokat kontextusban nézzük: ez ugyanis sajnos még mindig csak 1%-a a teljes hazai élelmiszerforgalomnak. Ugyanakkor viszont jó hír, hogy nem csak az infláció okozta ezt a növekedést. A biotermékek piacbővülése 10%-kal meghaladta az általános élelmiszerár-emelkedésből adódó kiskereskedelmi forgalombővülést ebben az időszakban, és az eladott mennyiségi adatok is mutatják, hogy ez egy valós piaci növekedés.
Mostanra a mezőgazdaság valamennyi szegmensének foglalkoznia kell a klímaváltozással, és annak közvetett és közvetlen hatásaival. Mennyire lehet jó irány az ökológiai gazdálkodás a klímaváltozás elleni harcban?
A talaj itt a kulcsszereplő: az ökológiai gazdálkodásban nem használunk műtrágyát, vagyis szintetikus, vízben gyorsan oldódó szervetlen trágyaféléket. A biogazdálkodók ezek helyett a pillangós növényekre hagyatkoznak, a szerves trágyák és komposztok mellett. Ezek a természetes talajjavítók sokkal kevesebb terhelést jelentenek a környezetre, és mivel a szerves anyag szenet hordoz, amit aztán beviszünk a talajba, az is bizonyított tény, hogy az ökológiai művelésű talajok jobban megkötik a szenet, tehát ilyen formán is hozzá tudnak járulni a klímaváltozás mérsékléséhez. Nem beszélve arról, hogy a talajok vízmegtartó képessége a szerves anyag tartalmuk fokozásával növelhető a leghatékonyabban – az ökológiai művelés ezen előnye itthon különösen értékes lehet.
Az elmúlt időszakban kifejezetten kockázatossá vált több, korábban bevett növénykultúra termesztése idehaza. Milyen új és milyen régi, csaknem elfeledett növényfajták lehetnek ezek alternatívái? Ezek termelésbe vonása milyen előnyökkel járhat, és mire kell velük kapcsolatban kifejezetten odafigyelni?
Ez egy nagyon izgalmas terület a kísérletezésre! Mi is elkezdtünk Törökországból megismert növényekkel, például a koronás baltavirág (Sulla coronaria) nevű pillangós növénnyel kísérletezni, ami takarónövénynek, állati takarmánynak, de méhlegelőkhöz is kiváló lehet. Foglalkozunk a kölessel, a csicseriborsóval vagy éppen a földimogyoróval is, mint izgalmas alternatívákkal. Kifejezetten érdekesek a szárazságtűrésükről ismert Vigna fajok, mint például a homoki bab, főként, ha kezeljük őket a hazai talajokban ritkán megtalálható szimbionta rhizóbium törzseikkel, ami – előzetes eredményeink szerint – jelentősen fokozza termelékenységüket. Ebben a témában a Szegedi Biológiai Kutatóközponttal működünk együtt. Az új növényfajok és fajták vizsgálatával a célunk a légköri aszály által okozott terméskiesés kiküszöbölése, illetve azon kultúrák megtalálása, melyek tolerálják a nyári vízhiányt és a besugárzás kiemelkedő mértékét. Ezen a téren lassan tényleg azt kell megnéznünk, hogy a tőlünk sokkal inkább érintett országokban mi az, ami beválik, például Törökország is egy ilyen terület.
Régóta foglalkozunk az ősgabonákkal is. Ez a kenyérbúzánál sokkal extenzívebb, sokkal robusztusabb gabonacsoport. Ide tartoznak a pelyvás gabonák, mint például az alakor és a tönke. Ezek az elfeledett kalászosok jobban tudnak alkalmazkodni a szélsőségesebb körülményekhez ma is, és olyan területen is tudnak teremni, ahol a kenyérbúza már nem. A Homokhátság legdurvább részeire azért nem merném őket ajánlani, de tény, hogy jobban tűrik az aszályt, mint a kenyérbúza, és különleges beltartalmi mutatókkal rendelkeznek, legfőképpen magas fehérje- és élelmi rosttartalommal.
Az Európai Unió szabályalkotói egyre inkább a fenntarthatóság és az ökológiai gazdálkodás irányába próbálják terelni a mezőgazdaságot. Jók-e azok a trendek, amelyek most láthatóak? Milyen irányban lenne szükség nagyobb uniós ösztönzésre? Mi az, amit inkább nem kellene erőltetni?
A Green Deal és a Farm-to-Fork stratégia miatt elmondhatjuk, hogy ez a programozási időszak nagyon nagy zöld ambíciókkal indult, de a tettek mezején sajnos már kevésbé lehet átütő eredményekről beszámolni. Most ezzel szemben egy jelentős visszarendeződés zajlik uniós szinten, amit úgy neveznek, hogy az adminisztráció csökkentése vagy egyszerűsítés, miközben a gyakorlatban leginkább a fenntarthatósági elvárások elengedésével jár. Az például, hogy jelenleg napirenden van, hogy a kémiai növényvédő szereknek soha ne járjon le az Uniós engedélye, körülbelül 30 évvel vetné vissza az EU-ban elért fenntarthatósági szabályozásokat. Ugyanakkor jó hír, hogy az Európai Bizottság többször is kinyilvánította, hogy az ökológiai gazdálkodás továbbra is az európai agrárpolitika zászlóshajója. Abban tehát biztosak lehetünk, hogy ökológiai gazdálkodási támogatás 2028-tól is lesz, és továbbra is uniós elvárás lesz, hogy az ökológiai gazdálkodást minden tagállam fejlessze.
A biotermékeknek stabil piaca van Európában, de az elmúlt időszakban ezek iránt is csökkent a kereslet. Mennyire kell aggódni emiatt? Hogyan állítható meg ez a folyamat?
Ezen a téren volt egy átmeneti visszaesés: a koronavírus-járvány idején tapasztalt óriási növekedés után, 2022 táján kicsit visszarendeződött a piac, ami azt jelentette, hogy átmenetileg csökkent a kereslet a biotermékek iránt. Mára azonban újra visszaállt a bővülő piaci környezet. Én nem is annyira abban látom a kihívást, hogy Nyugat-Európában, vagy nálunk visszaesne a kereslet, hanem abban, hogy átrendeződtek az ellátási láncok és a beszerzési útvonalak. Ukrajna a háború ellenére is a harmadik legnagyobb biobeszállító az Európai Unióba, ráadásul hasonló termékekkel kereskedik, mint Magyarország: sok nyers biogabonafélét, olajos terményt exportál az uniós országokba. Ebben a versenyben a mennyiség és az alacsonyabb ár miatt hasonló a helyzet, mint a konvencionális termelésnél, vagyis, hogy nem nagyon tudunk velük versenyezni. Itt szerintem sokan látják és érzékelik, hogy stratégiát kell váltani, tehát most már nem elég a búzát, kukoricát, vagy akármilyen nyersanyagot kamionra tölteni és exportálni, hanem hozzáadott értékkel rendelkező termékekben kell gondolkodni. A hazai fogyasztókat is meg lehetne jobban találni, hiszen egyre többen jutnak el odáig, hogy legalább a liszt, az olaj és a hasonló elsődleges feldolgozású élelmiszer legyen biotermesztésből származó. Fontos, hogy bio termékpályák alakuljanak ki, és erősödjön a hazai bio értékláncok szerepe az élelmiszerellátásban.
Az ökológiai termesztésről, annak fenntartható, a szokványosnál jóval kevesebb vegyszert használó módszerei miatt sokan azt tartják, hogy alacsonyabb terméshozamokkal jár. Ez mennyiben felel meg a valóságnak? Milyen hozamokra számíthat egy ökológiai gazdálkodást folytató gazda? Mi a helyzet a bevételek terén?
Tény, hogy nem az ökológiai termesztéstől kell várni a csúcshozamokat. A tartam-kísérletek azt mutatják, hogy vetésforgóra vonatkoztatva a 20% körüli átlagos terméscsökkenés a reális. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján a hazai arányokról közvetlenül is képet kaphatunk: érdekes például, hogy a legintenzívebb kultúrákban, tehát a csemegekukoricánál és a zöldborsónál gyakorlatilag nincs különbség a bio és a nem bio hozamok között, sőt, sokszor a bio hozamok a magasabbak! A gyümölcsöknél már nagyon jelentős eltéréseket látunk, de ennek elsősorban az oka, hogy - tisztelet a kivételnek - a támogatás miatt nagyon sok idős, elavult gyümölcsöst bevittek a biotermesztésbe. Tehát nem az ökológiai művelésből adódik az alacsonyabb hozam, hanem az ültetvények életkorából és a művelési technológia elavultságából. A gabonafélékben sem drámai a különbség, a konvencionális termesztéshez képest ökológiai búzában 80% körüli a hozam. Ezt viszont kompenzálni tudja az értékesítési ár, meg az is, hogy egyes biotermékek előállítási költsége alacsonyabb, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mennyivel ugrott meg a szintetikus növényvédő szerek vagy a műtrágyák ára a közelmúltban.
A betelepülő új károsítók, betegségek, rovarkártevők nem jelentenek nagyobb fenyegetést az ökológiai gazdálkodást folytató gazdaságok számára?
Fontos erről beszélni, mert ezek a leggyakrabban szembejövő aggályok vagy sztereotípiák, hogy ha valami bio akkor az, ha gabona, akkor mikotoxinos, ha pedig alma, akkor kukacos. Ha meg új károsítók jelennek meg, akkor azok biztos a bioban tenyésznek a leginkább, mert ott nincs kémiai növényvédelem. Az adatokat és a tudományos eredményeket megnézve viszont az az igazság, hogy ezen előítéletek egyike sem igaz. Ezt saját kísérleteink is megerősítik. Ha az étkezési almánál maradunk, akkor el kell mondani, hogy a bio növényvédelmi technológia mára olyan szintre fejlődött, hogy ha egy jól felszerelt, jól működő gazdaságról van szó, akkor nem jelenthet problémát az ökológiai termelés sikeres megvalósítása.
A gabonáról pedig órákat lehetne beszélni. Ott például az, hogy az ökológiai gazdálkodók vetésforgóval dolgoznak, vagyis nem a kukorica-búza-kukorica mikotoxin-szaporító váltást alkalmazzák, már önmagában egy óriási agrotechnikai védelem. De ide vehetjük magát a talajéletet is, amiről már korábban beszéltünk, hiszen egy jó talaj-ökoszisztéma jelentős szerepet játszik abban, hogy nem tud kibontakozni a fuzárium fertőzés.
Az újabb károsítók kapcsán is van futó kutatásunk, például az amerikai szőlőkabóca felvételezéséről. Integrált és bio gazdaságokban is dolgozunk, és látjuk, hogy sokkal inkább az alkalmazott agrotechnikán és a szőlőművelés szakszerűségén múlik a fertőzöttségi szint, mintsem a bio-nem bio művelési módon. Ha valaki elhanyagolja a metszést, vagy mondjuk ernyőművelést alkalmaz a szőlőben, ahol megmaradnak a másodéves vesszők, az ideális körülményeket teremt az amerikai szőlőkabócának. Imádni fogja az ültetvényt és oda fog petézni, ott fog felszaporodni. Míg például egy rövid csapos metszésnél már nem lesz a kabócának annyi tér, hogy petét rakjon. Ezek az egyszerű agrotechnikai választások jelentősen befolyásolják a fertőzöttségi szinteket. Van olyan helyszínünk, ahol ott nő a bálványfa a szőlő között, és nem zavarja a tulajdonost, miközben az is gazdanövénye az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazmának, sőt a szőlőkabócák is kedvelik. Megint egy másik (bio) ültetvényben, ahol rendszeresen felvételezünk, olyan rend van, hogy szinte élére van minden állítva, és ott nincs is kabóca probléma.
A bioban az agrotechnikától a megfelelő növényvédő szerig minden lehetőség megvan az amerikai szőlőkabóca elleni sikeres védekezéshez, de nekem az a meggyőződésem, hogy nem az imágók elleni növényvédő szeres védekezés, hanem valamilyen fizikai-mechanikai innováció fogja megoldani a problémát, már csak a károsító életmódja, biológiája alapján is.
Hol vannak értékesítve elsődlegesen a Magyarországon megtermelt ökológiai gazdálkodásból származó termékek? Itthon vagy külföldön? Mennyire keresik a magyarok az biotermékeket?
Inkább külföldön értékesítik a hazai bioterményeket. De amióta az EU tagjai vagyunk, és így a közös piac része, arról nincs külön információ, hogy az unión belül hova mennek az áruk. Becslések szerint ugyanakkor még mindig 80% fölött exportáljuk a bioterményeket. A hazai kereslet, amint arról korábban beszéltünk, egyértelműen nő, ott például látjuk, hogy a listát a biobébiételek vezetik, eladott mennyiségben és az értékesítési összegben is ezek vannak az abszolút első helyen. Ez alapvetően jó hír, mert a mindenkori legfiatalabb generáció szervezetét jobb, ha nem terhelik növényvédőszer-maradékok. A bébiételek után mennyiségben és értékben egyaránt a bio zöldségek és gyümölcsök következnek. A sort a növényi tejitalok, aztán pedig az egyéb termékkörök, mint például a bio tojás és a tej folytatják.
A zöldségek közül a sárgarépa, a csiperkegomba, az uborka és a hagyma vannak az elsők között, míg a gyümölcsöknél a déligyümölcsök dominálnak. Sokan odafigyelnek arra, hogy kezeletlen héjú citromot, narancsot és mandarint vegyenek, népszerű a biobanán, illetve az alma az, ami azért hazai tud lenni, és jó is lenne, ha minél több hazai biotermék jelenne meg itthon a polcokon.
Nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt hetekben nagy port kavaró, úgynevezett „almabotrány” mellett. Hogyan látja, mennyire biztonságosak a boltokban kapható, konvencionális termesztésű zöldségek, gyümölcsök? Tudnak-e a biotermékek ezekhez képest bármiféle pluszt nyújtani? Ha igen, mifélét?
Ez egy nagyon fontos kérdés, amiből elég nagy kavarodás kerekedett. Azt el kell mondani, hogy az egyes növényvédőszer-hatóanyagok megengedett maximális határértékeire vonatkozó szabályoknak szinte minden termelő, tehát a konvencionális termesztést folytatók 99%-a is megfelel. Ilyen értelemben tehát a legtöbb hazai zöldség és gyümölcs hivatalból biztonságosnak minősül. A probléma viszont, amire a PAN Europe vizsgálata fel akarta hívni a figyelmet, az az, hogy a jelenlegi európai uniós, ezzel együtt pedig a hazai előírások sem veszik figyelembe azt, hogy egyszerre akár 6-7 olyan szermaradék is lehet egy konvencionális zöldségben, gyümölcsben, ami ugyan egyesével határérték alatt van, de igenis kimutatható, és együttesen terheli a fogyasztók szervezetét.
Azt senki sem vizsgálja, mert nem is kötelező az EU-ban vizsgálni, hogy a növényvédőszer-maradékok kombinációja hogyan hat az egészségre. Ezért jelenleg nem tudjuk, csak józan paraszti ésszel sejtjük, hogy a sokféle növényvédőszer-maradék elfogyasztása alacsony dózisban ugyan, de huzamosabb ideig, évekig, évtizedekig, egészségügyi kockázatokat hordozhat.
A PAN Europe kutatásnak szerintem az a legfontosabb mondanivalója, hogy bár a jelenlegi élelmiszerbiztonsági szabályozás szigorú, azért azt is mérlegelni kellene, hogy megeszünk-e 6-7-féle alacsony dózisú növényvédőszer-maradékot egy almával vagy egy másik gyümölccsel, zöldséggel. A bio ebben tud többet adni, mivel a termesztés-technológia eleve arra épül, hogy nem használunk kémiai növényvédő szereket. Ezért - köznapi szóval élve - a biotermékek gyakorlatilag vegyszermentesek. Ez azt jelenti, hogy a bio gyümölcsben, zöldségben sokszor a kimutatási határ alatt van a növényvédőszer-maradék tartalom, ami azért is figyelemre méltó, mert a mai analitikai módszerek már igen érzékenyek, akár a háttérterhelésből, vagyis a szinte mindenhol jelen levő környezetszennyezésből eredő minimális mennyiségeket is kimutatják.
A növényvédőszer-terhelés csökkentését tehát mindenképpen tudja nyújtani a bio és szerintem ezért is látjuk, hogy a bébiételek a legnépszerűbb biotermékek idehaza. Az első évben még nagyon odafigyelünk, hogy mit adunk a gyereknek. De amint elmúlik egyéves, onnantól kicsit elengedjük a gyeplőt. Pedig még felnőttként, magunk számára is érdemes odafigyelni, hogy minimalizáljuk a táplálékkal bevitt növényvédőszer-terhelést. Főleg azoknak, akik érzékenyebb csoportba tartoznak: várandósok, gyerekek, idős, vagy betegségben szenvedő emberek.
Sokszor látjuk a fogyasztói felmérésekben, hogy az egészségtudatosság a legfőbb motiváció, ami miatt valaki biotermékeket vásárol. A várandósság mellett sajnos gyakran az is szerepet játszik a biotermékek választásában, hogy a vásárló valamilyen betegség miatt lett tudatosabb. Úgy van vele, hogy akkor legalább már növényvédő szerekkel nem terheli a szervezetét. Az lenne a jó, ha ez a hozzáállás a megelőzés szintjére lépne, és az alap egészségtudatosság részévé válna. Itthon ugyan még nincs ilyen program, de például a csehek és a bolgárok már figyelnek arra, hogy a gyermekek közétkeztetésében minél nagyobb arányban legyenek bio alapanyagok. Az iskolagyümölcs programban is megadhatóak ilyen elvárások, ami segítené a hazai termelőket és a gyerekek egészséges táplálkozását is. Ez egy olyan jó gyakorlat, amit nekünk is követnünk kellene.
Hogyan látja, mi várható a következő időszakban az ökológiai gazdálkodás terén, úgy Magyarországon, mint Európában?
A jelek abba az irányba mutatnak, hogy az ökológiai gazdálkodás térnyerése tovább fog nőni. Erre az igény a fogyasztók részéről is jelen van, és a támogatási oldalról is megfigyelhető. Nagyon fontos, hogy ez a két irány kéz a kézben járjon, tehát itthon is értékláncok mentén lehessen gondolkozni, és ne csak az aktuális hektár alapú összeg mozgassa meg a termelők fantáziáját, hanem az is, hogy a terményt azután el tudja adni vagy fel tudja dolgozni bioként a gazda, vagy az értéklánc többi szereplője. Én bízom benne, hogy a piaci kereslet és a hazai termelés párhuzamosan tud fejlődni. Már látunk erre jeleket: az egyik hazai diszkontlánc például idén elindított egy kifejezetten bio promóciós és ismeretterjesztő kampányt, miközben bővíteni szeretné a hazai bio beszállítói körét is. Az Európai Unióban is megjelent már stratégiai célkitűzésként, hogy az uniós fogyasztóknak népszerűsíteni kell az európai alapanyagokat és élelmiszert. Ezen belül a biopromóció várhatóan kiemelt szerepet fog kapni.
Azt látjuk a saját kutatásainkból is, hogy minél többet tud egy fogyasztó az ökológiai termelési módról, annál nyitottabb és annál inkább keresi a biotermékeket. Nagyon fontos ez a fajta ismeretátadás, a vásárlói tudatosság fokozása. És ez az összefüggés annak ellenére így van, hogy a biotermékek ára magasabb. Ha valaki megismeri a biogazdálkodás értékeit, akkor hajlandó magasabb árat is kifizetni a bio élelmiszerekért. Az ismeretterjesztés szükségessége kapcsán meg kell azt is említeni, hogy a hazai fogyasztók fele sajnos még nem ismeri fel a biotermékek jelölését (a zöld alapon fehér csillagokból álló levelet és az ellenőrző szervezetek kódjait). Éppen ezért fontos ezeket minél több helyen közzé tenni, és tudatosítani, hogy az így jelölt élelmiszerek ellenőrzött, tanúsított biotermékek.
