Nem lehet megjósolni
Akárcsak a kertészeti kultúrákban a szántóföldön is jellemző, hogy néha átlagos a termés és az eladásiár, majd nagyon rossz és sokkal jobb évek is jönnek, ezért az eredményességet öt év átlagát nézve érdemes vizsgálni. A hazai birtokszerkezet egy része az öröklések miatt eléggé elaprózódott, ezért a néhány hektáros területeknél a tulajdonosok előtt két út áll, ha nem akarják eladni a földjüket. Mivel kis területre nem éri meg „rágépesíteni” ezért e területeket vagy bérbeadják, vagy bérmunkát igénybe véve művelik. Előbbi esetben fix bérleti díjat kapnak, utóbbiban pedig benne van a lehetőség a jobb jövedelmezőségre épp úgy, mint a veszteséges évekre. Annak, aki saját gépparkkal műveli a területet kisebb az önköltsége és az input anyagokhoz is fajlagosan alacsonyabb áron jut hozzá, hiszen minél nagyobb a terület annál több inputanyag kell, és nagyobb mennyiségben arányaiban olcsóbban lehet ezekhez hozzájutni.
Sok magyar gazda döntött: ez a növény veszi át a kukorica helyét
Támogatás nélkül bukás lenne
A 2023-as és 2024-es adatok alapján a szántóföldi növénytermesztés önköltségei jelentősen megemelkedtek az elmúlt évekhez képest. Ezt elsősorban a ráfordítási árak - főként a műtrágya, a növényvédőszerek és az üzemanyag - drágulása okozza. Az őszi búza hektáronkénti bekerülési költsége 2024-ben átlagosan 470 000 forint körül alakul. Egy átlagos 5,4-5,8 tonnás hektáronkénti termésátlaggal és 52000 Ft/tonna felvásárlási árral számolva a bruttó pénzbeli hozam körülbelül 300 000 forint. Ez az adat önmagában is rávilágít arra, hogy a támogatások hiányában a búzatermesztés sok esetben veszteséges.
A kukorica esetében a helyzet hasonló: a bekerülési költség elérheti az 500-550 000 forintot hektáronként. A tavalyi 5,5-5,9 tonnás átlagtermés és a 50 000 Ft/tonna körüli felvásárlási ár mindössze szintén 300 000 forint, vagy az alatti bevételt eredményezett. Ez messze elmarad attól a fedezeti ponttól, ami a termelés költségeit ellensúlyozná. Tehát itt is a termeléshez kötött támogatások mentik meg a helyzetet. Az olajos növények közül a napraforgó termelési költsége az elmúlt években elérte a 600 000 forintot, és a 2,7 tonnás átlagtermés 110 000 Ft/tonna körüli áron 300 000 forint bevételt jelentett, ez az összeg a magas önköltség miatt még mindig negatív mérleget mutathat. A repce esetén a nyereségességhez szintén szükség volt támogatásokra.
Az itt leírt hozamok csak a termék eladásából származó bevételt jelentik. A termelés jövedelmezősége kizárólag a kapott Közös Agrárpolitika (KAP) támogatásokkal együtt válik pozitívvá a legtöbb gazdálkodó számára. Az pedig szintén nem kedvező fordulat, hogy korábban a kicsiben termelők rendszerint a betakarítás után egyből el tudták adni a terményeiket, az utóbbi években sajnos gyakori azonban hogy hónapokig tárolni kell azt, és az eladás lehet, hogy csak a termelés évét követő évben realizálódik.
Nagy a hullámzás
A szántóföldi növénytermesztés jövedelmezősége az elmúlt tíz évben rendkívül ingatag pályát futott be. A hullámzó profitabilitás hátterében komplex okok állnak. Az elmúlt tíz év legjelentősebb változása a bekerülési költségek, különösen a 2020-as évek elején tapasztalt, soha nem látott mértékű emelkedése volt. A geopolitikai feszültségek és az energiaválság hatására a műtrágya, az üzemanyag és a növényvédőszer ára a többszörösére nőtt. Ez drasztikusan megemelte az önköltséget és jóval magasabbra tolta a nyereséges termeléshez szükséges fedezeti pontot, ellehetetlenítve a támogatás nélküli gazdálkodást. Voltak kiugróan jó időszakok, különösen 2021. végén és 2022 elején, amikor a globális piacok bizonytalansága miatt a terményárak (búza, kukorica) megemelkedtek. Ezek az árcsúcsok ideiglenesen magas jövedelmezőséget eredményeztek. Ezt azonban 2023-tól jelentős áresés követte, miközben a költségek magasan ragadtak. Ez a „költség-ár olló” nyílása a jövedelmezőség hirtelen és mély zuhanását okozta. Az elmúlt évtizedben egyre hangsúlyosabbá vált az éghajlatváltozás negatív hatása is.
A 2022-es történelmi aszály hatalmas terméskiesést okozott, különösen a kukorica esetében, ami a jövedelmezőség drasztikus romlásához vezetett. Bár az utána következő évek (2023-2024) termésvolumene javult, a szélsőséges időjárás (hosszú aszályok, hirtelen jövő nagy csapadék) miatti termésátlag-ingadozás állandó kockázatot és bizonytalanságot jelent a pénzügyi tervezésben.
Kockázatos lett a termelés
A magyar szántóföldi növénytermesztés az elmúlt tíz évben a megnövekedett költségek és az éghajlati kihívások hatására sokkal kockázatosabbá vált. A nyereségesség megőrzésében a termelők számára kulcsfontosságúvá vált az agrártámogatások maximális kihasználása, a precíziós gazdálkodás és az öntözés fejlesztése, hogy csökkenteni lehessen a szélsőséges időjárás és a magas ráfordítási árak negatív hatását. A teljes agráriumban, azaz a szántóföldi kultúrák mellett a kertészetiekben is fontos a hatékonyság kérdése: adott területen minél kisebb önköltséggel (na ezt nehéz megoldani) minél nagyobb mennyiséget kell termelni, a minőség megőrzése mellett. Az ár változása miatt bizonytalanságot eredményez és csak a magasabb termésmennyiségek menthetik a helyzetet, hiszen alacsonyabb ár esetén is a több termés többet eredményez gazdaságilag.
A kis területen bérmunka igénybevételével gazdálkodókra visszatérve, mivel esetükben magasabbak a bérmunka költségek, mint azoknál a gépi munkaköltségek, akik maguk művelik a területet itt már növekszik a ráfordítás, és a modern technológiákat sem lehet annyira követni ilyen módon. Így valószínűleg egyre többen hagynak majd föl ezzel a módszerrel és adják inkább bérbe a földjüket nagyobb gazdálkodóknak. Azok ugyan hatékonyabban tudnak majd gazdálkodni, de így újra közelítünk a rendszerváltás előtti nagyüzemi területek kialakulásához.
