A „Hévízi-tó átfogó tóvédelmi programjának megvalósítása” című KEHOP projekt keretein belül a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagjai 2019 óta rendszeresen végeznek búvármerülést és halászati tevékenységet a Hévízi-tóban, valamint a Hévízi-csatornában természetvédelmi célú beavatkozások megalapozása, valamint az őshonos élőlényeket veszélyeztető idegenhonos, inváziós fajok terjedésének megállítása érdekében. Egy ilyen merülés során került elő 2022. február 22-én az eddig nem azonosított, új halfaj a tóból - írja az invaziosfajok.hu. A későbbi merülések során bebizonyosodott, hogy a korábban látott hal fészket őrzött, mivel több száz ivadékot is megfigyeltek a természetvédelmi őrök. A fotók elemzése során az újonnan előkerült fajt párducmintás vértesharcsaként (Pterygoplichthys disjunctivus) azonosították, amelynek bizonyíthatóan szaporodó állománya van jelen a tóban. Bár a megtalált hal az emberre nézve ártalmatlan, sőt meglepően „barátságos”, azonban a tóban élő hazai fajokra nem várt hatást jelenthet.
A 2022-ben és 2023-ban végzett merülések alkalmával a párducmintás vértesharcsa további 3 üregét fedezték fel a tóban, több kifejlett egyedét (megközelítőleg 20-30 példányt) és szinte minden korosztályát azonosították. A merülések során korábban 3, majd további 15 nagyobb példányt sikerült eltávolítani (és átadni a Debreceni Egyetem Metagenomikai Intézetének munkatársai részére, kutatási céllal), de a pontos állománynagyságot csak sejteni lehet.
A szakirodalmat tekintve a párducmintás vértesharcsa (Pterygoplichthys disjunctivus) Brazíliában és Bolíviában őshonos, a Rio Madeira medencéjében és mellékfolyóiban. Nem túl magas a hőmérsékleti igénye, 22°C feletti vízben már jól érzi magát. Bár élőhelyén viszonylag lágy a víz, jól alkalmazkodik a közép-kemény vízhez is. Az egyik legnagyobb méretűre megnövő faj a tepsifejűharcsa-félék családján belül, kifejlett egyedei elérhetik akár a 60-70 cm-es testhosszúságot is. Fiatal korban a tapadószájuk segítségével még sok algát, moszatot fogyasztanak, idősebb korukban már növényekkel és elpusztult állatokkal is táplálkoznak. Szaporodásuk során akár méteres járatokat is vájnak a folyók partjába. A nőstények a járatokba helyezik az ikráikat, amiket a hímek gondosan őriznek.
A világ számos pontjára betelepítették: USA/Florida, India, Indonézia, Japán, Szingapúr, Tajvan, Fülöp-szigetek, kivadult állományai élnek Bangladesben, Hondurasban, Törökországban, Malajziában, Mexikóban és Puerto Ricoban is, ahol aztán inváziós fajként viselkedik. Több helyen megfigyelték, hogy megváltoztatják a víztestekben a táplálékviszonyokat az őshonos fajok kárára, vagyis táplálékkonkurenciát jelenthetnek.
A bíbor sügér 2012-es megjelenése már aggályokat vetett fel a helyi halfaunára, azóta az előforduló inváziós fajok száma csak növekedett, veszélyeztetve a csak a Hévízi-tóban honos, az itteni körülményekhez adaptálódott törpenövésű pontyot (Cyprinus carpio). Az inváziós fajok elszaporodása negatív hatással lehet a természetes vizeinkre (Kis-Balaton, Balaton). Mindezek mellett a lakosság tájékoztatása is szükséges, hiszen ezek a Hévízi‐tóban és kifolyójában megjelenő halfajok gyakran megunt akváriumi példányokként kerültek be illegális betelepítés révén.
Címlapkép forrása: MTVA/Bizományosi: Nagy Ferenc
