MENÜ

Címke: tejelő

Szakfolyóirat > 2014/03 > Takarmányozás Tehén cukor tejelő

A keményítő és a cukorellátás jelentősége a magyarországi tejelő tehenészetekben

Az irodalmi adatok szerint a tejelő tehén glükózszükséglete megközelítőleg a tejjel ürülő laktózmennyiség 1,5-szerese, ami 30–50 kg-os napi tejtermelés (4,8%-os laktóztartalom mellett) esetén kb. 2,2–3,6 kg napi glükózszükségletet jelent. Ismert az is, hogy a glükóz 70%-a a tejmirigyekben végbemenő laktózszintézis során használódik fel. 

Szakfolyóirat > 2011/09 > Takarmányozás tejelő takarmányokat tömegtakarmány

Tejelõ állományok önellátáson alapuló természetközeli takarmányozási rendszerének lehetõsége Magyarországon

Hazánkban napjainkban a tejtermelõ szarvasmarhák takarmányozása csaknem kizárólag kukorica, illetve kukorica-cukorcirok szilázsra, lucernaszenázsra és/vagy szénára – mint tömegtakarmányokra – alapozott. Az alapkoncepció, nevezetesen, hogy a kukoricaszilázs fehérjehiányát lucernával, illetve a lucerna energiahiányát kukoricaszilázzsal kompenzáljuk jónak tûnik, de nem az! Egyik takarmány sem tartalmaz elegendõ mennyiségû, könnyen emészthetõ cellulózt. A bendõben található mikroorganizmusok zömének ugyanis cellulózbontónak kellene lennie. A gyakorlatban azonban ez nem így van. Elsõsorban ennek eredménye a tehenek szervezetének diszfunkciója, amely egészségügyi-, valamint szaporodásbiológiai problémákhoz, valamint a tejelõ tehenek hazai átlagos 2,5 laktáció utáni selejtezéséhez vezet.

Szakfolyóirat > 2009/12 > Állattenyésztés Tej Tehén állomány

A kondíció és a vér-, vizelet paraméterek összefüggései nagy tejtermelésû tehenekben

A kondíció a szervezetnek a konstitúcióra és más, exogén faktorok által meghatározott morfológiai és funkcionális hatásokra létrejövõ reakcióképessége (Brem G., 1998). Györkös és mtsai (2001) az alábbiakban határozzák meg a kondíció fogalmát: „A kondíció a szervezet, külsõ testalakulásban megjelenõ, pillanatnyi állapota. Tárolója és jelzõje azoknak a testszöveti tartalékoknak – elsõsorban zsírnak és izomnak – melyeket az állat, bizonyos testtájain és belsõ szervein jellegzetes módon, felhalmozott. A kondícióra jelentõs hatással van a genetikai képességeken túl a termelés, takarmányfogyasztás, a szaporodás-biológiai státusz és az általános egészségi állapot”.  

Szakfolyóirat > 2005/9 > Takarmányozás Tehén tejelő MOS

A mannán-oligoszacharidok öt alkalmazása kérõdzõ és nem kifejlett kérõdzõ állatokban

Bár a borjaknál és szarvasmarhánál történõ mannán-oligoszacharid (MOS) felhasználást értékelõ adatok mennyisége egyelõre még nem elegendõ ahhoz, hogy lehetõvé tegye egy meta-analízis elvégzését, a MOS alkalmazása világszerte exponenciálisan nõ a kérõdzõ és nem kifejlett kérõdzõ állatfajoknál.

Szakfolyóirat > 2004/8 > Pr betegség tejelő anyagcsere

Szubklinikai anyagcsere betegségek felderítésének lehetõségei tejelõ állományokban

Az ÁT Kft. 2002-es statisztikája alapján a hazai regisztrált tehénállomány 10%-a hullik el évente, ami 22.000 tehenet jelent, aminek vágó értéke is 2.2 milliárd Forint. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a felmérés alapján az elhullások jelentõs része, 70 %-a az ellést követõ 60 napon belül következik be, aminek az esetek többségében valamilyen anyagcsere betegség az oka.

Szakfolyóirat > 2004/8 > Tartástechnológia tehenek tejelő vizsgálatok

Eltérõ tartástechnológiák hatása az egymást követõ termékenyítések alakulására tejelõ teheneknél

Korábbi cikkeinkben már beszámoltunk arról, hogy komplex vizsgálatokat végeztünk két, ezer férõhelyes tehenészeti telepen. Az egyik ezres tehenészet, kötött tömbös rendszerû telep, a fejési rendszer tejvezetékes, a másik ezres tehenészet, pihenõbokszos, kötetlen tartástechnológiájú, halszálkás fejõházzal üzemelõ telep volt.

Szakfolyóirat > 2003/12 > Állategészségügy Tej Tehénállomány tejelő

Tejelõ tehénállomány reprodukciójának befolyásolása szaporodásbiológiai eljárások kombinált alkalmazásával

BEVEZETÉS Magas szintû, hatékony tejtermelés csak a tehénállomány megfelelõ arányú és ütemû reprodukciója révén valósulhat meg. E reprodukciós teljesítményt és feltételeit gyakran nem sikerül biztosítani. Az ellés után ugyanis a többnyire késõn jelentkezõ ivarzás külsõ jelei gyakran hiányoznak, vagy rövidek, gyengék, alig észrevehetõk, amit még tetéznek az ivarzás-figyelés, jelzés hiányosságai is. A másik fõ gond - összefüggésben az említett problémákkal - a gyenge vemhesülés az elsõ és második termékenyítéskor. Ezért természetesen további termékenyítésekre van szükség, miközben a hibák újra ismétlõdhetnek. Az eredmény: késõi vemhesülés, elhízás, anyagforgalmi zavarok, ellési szövõdmények és a következõ laktáció alatt közel 50 százalékos kiesés.

Szakfolyóirat > 2003/10 > Pr Tej Tejtermelés állomány

Májvédelem tejelő állományokban

Az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. számadása szerint 2002-ben a hazai regisztrált tejtermelõ tehénállomány közel 10 %-a, 22.000 tehén hullott el. Az elhullások 70 %-a a laktáció elsõ hatvan napjában történt, melynek fõ oka, nagy valószínûséggel valamilyen anyagforgalmi betegség megjelenése volt. A lesújtó statisztikai eredmény alapján az anyagforgalmi megbetegedések súlyos gazdasági kárt okoznak a hazai tejtermelõ ágazat számára, mely kellõ telepi menedzsmenttel és takarmányozással jelentõsen csökkenthetõ volna.

Szakfolyóirat > 2001/10 > Pr Tej tehenek tejelő

Tejelõ tehenek takarmányozásának néhány kérdése

Dr. Peter Gerstädt (Sano takarmányozási szakértõ) A nyereséges termeléshez vezetõ út az erõsödõ piaci verseny következtében egyre nehezebb. Ebben a helyzetben a tehéntartó gazdáknak a jelenlegi és jövõbeli gazdaságos termelés érdekében világos célokat kell megfogalmazniuk, melyek a következõk: - egészséges állatok, - magas termelési szint, - kiváló minõségû tej (magas zsír és fehérje %), - könnyû fejhetõség, egészséges tõgy, - hosszú hasznos élettartam.

Szakfolyóirat > 2021/05 > Pr takarmányozás szarvasmarha tejelő

Koncentrált energiakiegészítés a nagyüzemi tejtermelésben

Magyarországon a tejelő tehenészetek által megtermelt tej mennyisége folyamatosan nő. Az elmúlt évtizedben a 305 napos, standardizált laktációs tejtermelés több, mint 15%-kal növekedett (ábra), aminek hátterében a folyamatosan fejlődő genetika, az eredményes tenyésztői munka és az egyre bővülő takarmányozási és tartástechnológiai ismeretek állnak.