MENÜ

Csökkentené a zöldségek áfáját a Magosz

2017.04.28.

Az ingyenes vízhasználat mértékét százezer köbméterre javasolja felemelni a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) – mondta a Magyar Hírlapnak Jakab István elnök. Szerinte az öntözési gondokat kormányrendelet útján, még az idén rendezni kell. Az Országgyűlés alelnöki posztját is betöltő fideszes politikus szerint szégyen, ha öt éven belül nem leszünk önellátók szójából.

Jakab Istvánnal, a Magosz elnökével a Magyar Hírlap újságírója készített interjút, melyet az alábbiakban változtatás nélkül közlünk:

– Az öntözött területek nagysága mintegy százezer hektár körül van Magyarországon. Egyik gazdálkodó ismerősöm a minap azt mondta, ingyenessé kellene tenni a vizet az öntözésre. Mi erről a Magosz véleménye?

– Amennyiben megvalósul egy nemzeti vízgazdálkodási, vízhasznosítási program, akkor Magyarországon az éves agrárkibocsátást minimum évi nyolcszázmilliárd forint értékben megnövelhetjük. A klímaváltozás miatt nem abban az időpontban érkezik a csapadék, amikor arra szükség van. Sokszor egy-két hónapon belül jelentkezik aszály és belvíz, esetenként árvízveszély is. Olyan ár- és belvízvédelmi rendszert kell kialakítani, amely az agrártermelésnek biztonságot nyújt.

– A vízgazdálkodási stratégia már elkészült.

– A vízgazdálkodási stratégia bizonyos részeit mindenképpen újra kell gondolni. A piac által megkövetelt minőséget csak öntözés révén lehet elérni. Alig van konzervgyárunk, szabadföldi zöldségtermesztésben például Európában korábban piacvezetők voltunk, mára viszont jelentősen visszacsúsztunk. Öntözés nélkül ma már nem létezik szabadföldi zöldség- és gyümölcstermesztés sem.

– Az olcsóbb öntözés agrár-rezsicsökkentést jelentene?

– Az az igazi agrár-rezsicsökkentés, ha nemcsak a talajmunkáknál felhasznált gázolaj ára mérséklődik, hanem a hozamokat úgy tudjuk növelni, hogy fajlagosan kisebb lesz az energiafelhasználás, és a vízdíjat minimálisra csökkentjük. A termelés biztonságát és a jövedelmet a víz meghatározóan befolyásolja. A Magosz meggyőződése, hogy korszerű vízgazdálkodással válhatnak versenyképessé a gazdák. Dél-Koreában és Izraelben a művelés alá vont területek minden egyes négyzetméterét öntözik

– Itthon a zöldség-gyümölcs ültetvények negyedét tudják csak öntözni. Ledó Ferenc, a FruitVeB elnöke úgy nyilatkozott lapunknak, hogy gyakorlatilag lehetetlen vízjogi engedélyhez jutni, a procedúra évekig elhúzódik, és óriási a költség. Mit javasol a Magosz, hogy ez az áldatlan állapot megváltozzon?

– A nem gazdasági célú vízkivételezést szolgáló fúrt kutak esetében immáron csak a jegyzőknél kell bejelentést tenni, a jövőben a háztartási célra létesített kutaknál pedig akár a teljes engedélyezési folyamatot eltörölhetik. A gazdasági célú vízigénnyel kapcsolatban jogszabály-módosítással hosszú távon mentesíteni kell a vízgazdálkodási bírság alól azokat, akik a vonatkozó törvényi rendelkezések szigorítása előtt engedély nélkül létesítettek ilyen kutat. Azon dolgozunk, hogy ahol igény van, oda mindenhová eljuttassuk az öntözővizet, lehetőleg a felszíni vizek felhasználásával. Erről az illetékes tárcával, a Belügyminiszté­riummal egyeztetünk.

– Kis Miklós Zsolt agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkár pár hete azt mondta: „borzasztó a bürokrácia” a vízjogi engedélyekkel kapcsolatban. Ezzel is indokolta, hogy bár a Vidékfejlesztési Programban ötvenmilliárd forintnyi pályázati összeg van elkülönítve öntözésfejlesztésre, ám csupán tizenhármat igényeltek a gazdák. Mikor várható javulás a bürokráciát tekintve?

– Meggyőződésem, hogy még ebben az évben a bürokráciával, az engedélyezéssel kapcsolatos változásoknak be kell következniük. A gazdák azért nem pályáznak, mert az érvényben lévő feltételek teljesíthetetlenek. A bürokráciacsökkentésnek ezen a területen is meg kell történnie. Már döntésre előkészített anyagok állnak rendelkezésre. Nem a csatornák tulajdonjoga a fontos, hanem hogy közérdekből működtetni kell azokat, a szakmai irányításért a vízügynek kell felelnie. Egyszerre kell ár- és belvízvédelmet, illetve öntözési lehetőséget adni a gazdáknak. Azon a csatornán, amelyen a belvizet levezetem, azon a csatornán az öntözővizet is oda lehet vezetni.

– Milyen árakkal lehet kalkulálni?

– Most tartunk ott, hogy ötvenezer köbméterig ingyenes a vízhasználat, ezt akarjuk felemelni százezer köbméterre, az aszályos időszakban pedig teljes körű, ingyenes vízhasználatot szorgalmazunk. Az öntözés ügyét kormányrendelet útján, még az idén rendeznünk kell.

– Április közepén ismét felbukkant a madárinfluenza Bács-Kiskun megyében. A Baromfi Terméktanács 7,5 milliárd forintnyi támogatást szeretne a közvetett károk miatt, eddig egy-másfél milliárd forintnyi összegről döntöttek, az agrártárca uniós szinten egyeztet. Hogyan lehetne úgy segíteni a termelőkön, feldolgozó cégeken, hogy azt megérezzék?

– Ez a társadalom közös felelőssége, feladata. Van egy nemzeti agrárkárenyhítési alapunk, amely a szántóföldi növénytermesztést érinti. Az állattenyésztésben hosszabb távon egy olyan alapot szükséges létrehozni, amely az előre nem várt helyzetek kezelésében segítséget nyújt a gazdáknak. A közvetlen károkat, a hatósági intézkedés miatt leölt szárnyasok értékét az állam megtéríti. A védőkörzetben lévő gazdákat is piaci veszteség éri a kötelezően előírt zárt vágás miatt. A leállt vágóhidaknak érzékelhető, jelentős kárenyhítésre van szükségük, a kieső veszteségek elviselésére képessé kell tenni a cégeket. Európa madárvilágának fenntartásához rengeteg környezetvédelmi elvárást, előírást teljesítünk. A kiesések és a kötelezettségek elviseléséhez és teljesítéséhez kell az uniós támogatás, úgyhogy most Brüsszel nyúljon bátran a zsebébe.

– Az állattenyésztésben, a takarmányozásban meghatározó a fehérjében gazdag szója. Az évente felhasznált szója túlnyomó hányada importból érkezik, döntő többsége dél-amerikai génkezelt termék. Mi szükséges ahhoz, hogy kiválthassuk az import szóját?

– Magyarországon az elmúlt évben 61 ezer hektáron 182 ezer tonna szóját termesztettünk. Ezt a termést Ausztriába és Németországba exportálták, mert jó a minősége, kedvező az ára, és GMO-mentes. A szójatermesztésben a legkorszerűbb technológiát és vetőmagot kell alkalmazni. Az öntözés fejlesztése szükséges a fehérjeprogram sikeréhez. Nagyon fontos, hogy a kutatóintézetek megfelelő színvonalon működjenek, és azokat a fajtákat állítsák elő a gazdáknak, amelyek a Kárpát-medencében kiváló hozamot adnak. A Magosz szerint a kutatóknak a termelők érdekei alapján kell tevékenykedniük.

– A fehérjeprogram révén mikor válhat valóra, hogy önellátók legyünk szójából?

– Nyugodt szívvel merem mondani, ha öt éven belül nem leszünk önellátók szójából, az a mi szégyenünk. Most öt-hatszázezer tonna szóját hozunk be évente, ennek ellentételezése értékben másfél millió tonna gabona, kétmillió tonna árut kell mozgatni a tengerig, ami évente 18 milliárd forint költség, és hatalmas környezetszennyezés. Ugyanakkor a vetésforgóba a szója vagy az egyéb fehérjenövények tökéletesen illeszthetők, talajjavító hatásuk ismert. Az állattenyésztés igazából akkor kerül a helyére, ha a magas feldolgozottságú, nagyobb hozzáadott értékű termékekre rá tudjuk írni, hogy „GMO-free”, nem génkezelt, erre Nyugat-Európában van kereslet.

– Az agrártárca a hal áfájának a csökkentését kezdeményezte. A Magosz szerint milyen termékek áfáját kellene mérsékelni jövő januártól?

– A zöldség-gyümölcs áfáját. Magyarországon a zöldség- és gyümölcstermesztés versenyképessége attól függ, hogy mennyi az áruk áfatartalma. Az áfacsökkentéssel az ágazatban megszűnne a feketekereskedelem. Szigorú ellenőrzésekre van szükség, a termelők érdekében ki kell szűrni a neppereket, akiket egyébként már az ekáer-rendszer és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) által bevezetett új, elektronikus, kártya alapú őstermelői igazolvány is érzékenyen érintett.

– A versenyképesség erősítése fontos cél az agráriumban. Vannak, akik szerint most kell élni az uniós forrásokkal, most kell beruházni, mert a Közös Agrárpolitika várható módosulása kedvezőtlenebb helyzetet teremt. Egyetért ezzel?

– A Brexittel ez a folyamat elkezdődött, a következő uniós költségvetési időszakban a torta lényegesen kisebb lesz. Most van esély arra, hogy a támogatások és a tevékenységből származó jövedelem alapján korszerűsítsük a gazdaságot, fejlesszünk. A Földet a gazdáknak program véget ért, amit megtehetett a kormány ezen a területen, azt megtette. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ha az uniós támogatásokat az ágazat teljesítményéből levonjuk, akkor gyakorlatilag csaknem háromszázmilliárd forint az éves deficit mértéke az agráriumban. A kegyelmi időszak már megkezdődött.

– Mennyire életképes a magyar agrárium uniós források nélkül?

– Meg vagyok győződve arról, ha összekapjuk magunkat, akkor a magyar agrárium néhány éven belül uniós támogatás nélkül is képes lesz a nullszaldót valamelyest meghaladni. Ma is több olyan vállalkozás, családi gazdaság van, amely képes erre. Viszont azt is látni kell, hogy erős lesz a szelekció, ha nem kapunk időben észbe. A családi gazdaságokat úgy akarjuk megerősíteni, hogy egy élesebb versenyben is talpon maradhassanak. A NAK-kal tudásbázist, szaktanácsadói hálózatot is kiépítettünk, hogy felkészülhessünk a változásokra. Csak a legfontosabbakat említve: öntözés, fehérjeprogram, erős nemzeti marketing, piacvédelmi intézkedések is szükségesek a versenyképesség javításához. A Vidékfejlesztési Program valamennyi pályázatát meghirdette már a kormány.

– A Magosz szerint milyen elvek mentén kellene elosztani a közös uniós forrásokat?

– Az uniós területalapú és vidékfejlesztési források tekintetében még mindig másodrendű uniós polgároknak számítunk. Lényegesen többet kap egy francia gazda egy hektárra területalapú támogatásként, mint egy magyar gazda, ahogyan fajlagosan fejlesztési forrásként is. Az uniós polgárokat azonos jogok illetik meg. Persze a nyugat-európai gazdák nem szívesen mondanak le a nemesi előjogaikról, mi viszont azt mondjuk: vége a jobbágysorsnak.

– Az integrációt, a gazdák összefogását itthon hátráltatják a rossz történelmi tapasztalatok és a bizalom hiánya is. Csengerben pél­dául hat termelői értékesítési szerveződés foglalkozik almával. A Magosz szerint miként lehet megvalósítani a gazdák integrációját?

– Meg kell alkotni az integrációs törvényt, és ha törvény van, az egyértelmű kormányzati üzenet a piaci szereplők felé. Hozzáteszem, a törvényhez megfelelő forrást is kell kapcsolni. Uniós elképzelések szerint úgynevezett áregyeztető közösségeket hozhatnak létre majd a gazdák a következő uniós költségvetési időszakban. Ma már nemcsak a hazai gazdák gyengék az áralkuban, a multikkal a nyugat-európaiak sem tudnak versenyezni. Tudomásul kell venni, hogy vagy a gazdatársadalom hozza létre a saját integrációját, vagy a multinacionális vállalatok integrálják őket, de utóbbi esetben az integrációs díjat a gazdák sokszorosan megfizetik, és kiszolgáltatottak lesznek. Ugyanakkor a tudásnak, a korszerű technológiáknak, a pénzügyi tervezésnek meg kell jelennie a honi gazdálkodásban.

– Okos kapálógépek, GPS-sor­vezetővel felszerelt traktorok, talajt vizsgáló drónok, több országban ilyen precíziós eszközök, digitális megoldások segítik a gazdálkodást. Hogyan tudjuk e téren felvenni a versenyt a nyugat-európai gazdákkal?

– Meggyőződésem, ha a magyar gazda látja a többletjövedelem megszerzésének az esélyét, akkor nagyon innovatívvá válik. Ne felejtsük el azt sem, hogy a magyar agrár- és élelmiszer-gazdaságban generációváltás zajlik. Nem véletlen, hogy 2010 előtt, a szocialista kormány mindössze nyolcmilliárd forintot irányzott elő a fiatal gazdák támogatására, az utóbbi hat évben az Orbán-kormány pedig már kilencvenmilliárdot fizetett ki e célra. S ebben még nincs benne a területalapú többlettámogatás, ami kilencven hektárig évente plusz hatvan eurót jelent hektáronként a fiatal gazdáknak. Elkészült első olvasatban a digitális agrárstratégia is, és sok gazda már régen alkalmazza a műholdvezérlésű traktorokat.

– Győrffy Balázs NAK-elnök néhány hete azt mondta a Magyar Hírlapnak, hogy a feldolgozóipari fejlesztésekre rendelkezésre álló háromszázmilliárdos keret arra elegendő, hogy a holtpontról elmozduljon az élelmiszeripar. Osztja ezt az álláspontot?

– Teljesen egyetértek Győrffy elnök úrral. Háromszázmilliárd forint jelentős összeg, ám ahhoz nem elegendő, hogy érdemi változás következzen be. Ez részben pénz, részben szabályozás kérdése. Akad olyan példa is, hogy Magyarországra jön egy nemzetközi cég, itt létesít feldolgozóüzemet, és nem vonja be a gazdákat résztulajdonosként a feldolgozó üzembe, de ugyanakkor olyan szerződést köt velük, hogy kizárólag a cég számára termelhetnek, így kihasználva a tisztességes embereket. Ez nem kívánatos út. Jelenleg maximum ötszázmilliót kaphat egy élelmiszer-feldolgozó vállalkozás beruházásra, társulva pedig másfél milliárdot. Ha résztulajdonosként bevonják a termelőket a fejlesztésbe, és érdekeltté válnak abban, akkor a fejlődés is új lendületet vehet.