Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a min-till, illetve a no-till lesz a megoldás!
Miért?
Különböző prominens személyektől is, akik a talajt kutatják, szemlézik, azt halljuk, hogy a termő földjeink nagyon rossz állapotban vannak. A több éves túlművelés hatására a felső rétegek erodálódottak (szél, víz, elégett), és így nem csoda, hogy a klíma változása mennyire erőteljesen érinti a gazdálkodókat. A talajművelés intenzitás csökkentésével, elképzelhető, hogy a szerkezeten javítani fogunk, illetve lassan a felszín regenerálása is elindul.
Egyre többen no- tilleznek. A 2000-es évek elején amikor a mulcshagyó technológia elindult, akkor nagyon sokan úgy gondolták, hogy a régi rendszerből megmaradt nehéz tárcsákkal meg lehet oldani a technológia váltást. Egy - két menet a tárcsával, a felső rétegekbe bedolgozva a szármaradványt, nem kell más technikába beruházni és milyen gyorsan átállunk. Ezt követően néhány év elteltével, megbukott mulcsos technológia és lehet, hogy még napjainkban is találunk olyan termelőt, aki meg van győződve, hogy ez nem működik.
Régi nehéz tárcsával biztos, hogy nem! Így veszítettünk el jó néhány évet, a mulcsos technológia és a talajok leromlása terén!
Azt is látni, hogy vannak olyan régiók, ahol egész évben olyan kevés csapadék hullik, hogy a tavaszi kapás kultúráknak már nem elég. Ez azt jelenti, hogy túlsúlyos lesz a vetésforgóban az őszi kalászosok aránya. Innen egyenes út vezet a különböző rezisztenciák kialakulásához is.
Lehet, hogy a repce is még jól fog jönni?
A direkt vetés abban különbözik akár egy mulcsos technológiától is, hogy itt egy lehetőségünk van, a vetés, ahol mindent jól kell végezni! Majdhogy „régésznek” kell lenni!
A no-till azt jelenti, hogy a talajfelszínen hagytuk az előző kultúrnövény szármaradványát. Amennyiben kalászos vagy kukorica után vetünk valamilyen apró magot, a szalma majdnem mindegy, hogy miként van a felszínen, az ellenfél.
A rövid tarló és szecskázott szalma, beborítja a felszínt. Ebbe a mulccsal borított felszínbe kell az aprómagot úgy elvetni, hogy az ki is kelljen.
Miként lehetséges ez?
Azért, hogy a magnak jó talaj kontaktusa legyen, a nagymennyiségű szármaradványt el kell sodorni a vetőcsoroszlya elől, vagy olyan kell legyen a feltétel, a talaj felszíne, hogy a csoroszlya át tudja vágni. Ellenkező esetben a szalma bekerül a vetőbarázdába!
A sávtisztító a szalmát elsodorja a sor elől, de hova? – a két sor közé! Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen elégséges sorközzel kell rendelkezni, általában ezért is 25 cm a sortáv.
Nincs sortisztító akkor a vetőtárcsának kell átvágni a szalmát.
Ez működik addig amíg a talaj felszíne elég kemény ahhoz, hogy ellen tudjon tartani a vetőtárcsa nyomásának, ami át tudja vágni a szalmát. Laza, nedves, sekélyen művelt felszín esetén, a szalmát a tárcsás csoroszlya benyomja a vetőbarázdába – hairpinning- hatás! – rossz, vagy egyáltalán nincs, mag - talaj kontaktus. Ennek következtében gyenge a kelés.
Amikor igen sok csapadék hullik, akkor a növény ki fog csírázni és ki is kel, de szemmel láthatólag nem érzi jól magát, a gyökerek körül nagy mennyiségű szármaradvány hatására kínlódik a növénykénk!
Egyre többen fognak elmozdulni abba az irányba, hogy aratásnál csak a kalászt fésülik le. Itt a szalma igen nagy hányada lábon áll, így nem okoz gondot a vetésnél, de a magas szalma akkora árnyékot vet, hogy a kis növények kelés után szenvednek, és rosszabb esetben ki is pusztulnak, egyszerűen eltűnik a vetés. Ebben az esetben érdemes azon elgondolkodni, hogy vetés előtt vagy után a tarlót lehengerezzük de úgy, hogy a földön lefeküdve maradjon.
Napraforgó után relatív kevés a szármaradvány, ott is inkább, ami áll, tud gondot okozni. Ezt egy késhengerrel nagyon egyszerűen, költséghatékonyan le lehet rendezni! Igen ám de ehhez kell az egyenletes talajfelszín, amin a késhenger jól dolgozik. A kalászos gabona tarlót is le lehet húzni a HORSCH CULTROVAL, és a nehéz gereblyével pedig az utólagos szalma terítést elvégezni.
Az őszi nedves csapadékos időjárásban jobban oda kell figyelni a csoroszlya nyomás állításra. A túl nagy nyomás összetömöríti a vetőbarázda falát illetve a mag körzetét.
Mi történik kukorica tarlóba való vetésnél. Egyik legnehezebbnek tűnő feladat, hogy a hairpinninget elkerüljük. Nagyon jó szárterelő kell, és ezt pontosan kell beállítani. A kétkedő termelők, akik megtárcsázzák még a magágyat, nagyon figyeljenek oda, hogy a szárterelő működjék.
Csoroszlyanyomás is gyakran kérdés tárgya szokott lenni. Mikor mekkora nyomással dolgozzunk. Általában első érzésre túl nagy értékre állítja majdnem mindenki a csoroszlyanyomást. Miért? – biztos a talajba kerüljön a mag és jó mélyre oda, ahova kell.
Amíg a száraz talaj kevésbé lesz negatív hatása a nagyobb csoroszlyanyomásnak, azonban amikor nedves vagy túl nedves és egy picivel is nagyobb nyomással dolgozunk mit amennyi ahhoz kell, hogy a csoroszlya a talajba hatoljon és a vetési mélységet biztonságosan tartsa, máris káros tömörödést okozunk. Ez legtöbbször a növény gyökérzetének fejlődésére van negatív hatással! Az ilyen kalászos gyökér architektúrája úgy néz ki, mint egy „irokéz hajkorona" a vetőbarázda hosszában keskenyen és mélységben fejlődik.
Általában, ami még a min-till esetében előfordulhat, hogy pl. nedves talajt rövidtárcsával elművelünk, sekélyen 10-15 cm közé egy szalmával dús, és alatta egy tömör réteget kapunk. Itt a gyökerek nehezen tudnak áthatolni ezen a rétegen, inkább vízszintesen fejlődnek ennek következtében később amikor jön a szárazság már nehezen vagy egyáltalán nem tudnak nedvességet (tápanyagot) felvenni, és összeomlik az állomány.
Az előbbiekben a min-till és direkt vetés nehézségeire szerettem volna felhívni a figyelmet, ugyanis ezek azok a dolgok (és még néhány, mint tápanyag utánpótlás) amelyek meghatározzák, hogy mennyire lesz sikeres egy őszi kalászos direkt vetésű technológia.
Aki azt gondolja, hogy veszünk egy no-till vetőgépet és ezzel el van intézve a technológia, csak vetni és aratni kell, majdnem biztos, hogy 2-3 év múlva azt fogja mondani - ez nem működik!
Szász Zoltán
+36 30 743 0302
Fotók: HORSCH
(x)
