Ukrajna tartós berendezkedése piacunkon, a támogatási feltételrendszer bonyolódása, a termelési költségek hektikusságai, a megváltozott klíma csak néhány olyan tényező, ami ok az újratervezésre. Az idei év várható piaci fejleményeivel kapcsolatos félelmek jogosak. Az élelmiszer értékláncban látható ármozgások miatt sok kérdést kapok nap mint nap. Most megpróbálok minél több oldalról képet festeni arról, mire számít az Erste agrárműhelye. Az árváltozások, a külkereskedelem és a hitelpiac trendjei alapján súlyos előrejelzések következnek.

Akit felkapott a tavalyi forgószél

A nyitott raktárajtóban állva kavargó érzelmek törhetnek ránk. Akinek üres, az vidáman, legfeljebb „idén is jó lett volna egy kis bevétel” legyintéssel nyugtázza azt, hogy már tavaly megszabadult a terméstől. Aki töltött teret lát, az vagy azt érzi, hogy (i) ezen bukom egy nagyot, de összességében a többi növény bevétele még mindig jó évvé teszi a tavalyi évet. Nos, sokan vannak azonban, akik (ii) az elmaradt hasznot számolgatják, és sötéten látják a jövőt.

Ügyeljünk arra, hogy a tudás helyét ne foglalja el az érzelem. Az ugyanis rossz tanácsadó. Viszont ne is legyünk túl elnézőek magunkkal szemben! 2022 kijózanító pofonjaira nagyon is szükség volt ahhoz, hogy felkészüljünk arra, ami ránk vár. Aki most (és ez tényleg most: mielőtt az Egységes Kérelmet kitöltjük és elvetjük a tavaszi magokat) nem teszi a versenyképességet az első helyre a gondolkodásában, ráadásul a fenntarthatósággal együtt, az súlyos veszteségeket fog termelni már az idén.

Az őszi vetésűek jó állapota például szép termést vetít előre, de ez nem lesz-e átok? A magas költségek és a lefelé tartó piaci árak fényében ez bizony megtörténhet. Számolni kell a termelési költségeket. Az én székemből nézve úgy tűnik, hogy – a várható további csökkenések fényében – csak az átlag feletti hozamok fognak nyereséget hozni. Hangsúlyozom, nem látszik még jele a csökkenő búzaár-trend végének. Az Erste Agrár Központ arra számít, hogy az év második felében, de csak kis mértékű emelkedés várható. A kukoricánál hamarabb várható fordulat, de kilövés ott sem.

Sajnos az ukrajnai áru nemcsak belföldi piacunkon okoz tartós zavart, hanem exportpiacainkra is fáj a foga. Ezt üzemi és ágazati szinten egyaránt kezelni kell stratégiailag. Ne a kényszer változtasson a vetésszerkezetünkön, hanem menjünk elébe a tömegcikkpiaci kiszorulásunknak!

Valami véget ér, valami fáj (Ákos)

Ha az értéklánc árainak változását nézzük, akkor fel kell tűnnie, hogy még soha nem történt meg az, ami tavaly. A lánc árainak változása szépen sorba állt, párhuzamokat mutatott. Legnagyobb mértékben a mezőgazdasági árak nőttek, őket az élelmiszer belföldi árai követték, majd az élelmiszerek fogyasztói ára. Ez valahol már hasonlít arra, ahogy egy ideális világban történnének a dolgok. Bár ott nem lennének ekkora eltérések az árváltozások mértékei között. Az történt, hogy a fokozott hangulatban a fogyasztóra még inkább rá lehetett tolni a költségemelkedéseket, és ebben a kiskereskedelem is partnernek bizonyult a beszállítói oldalán is. Egyfajta árspirálba keveredett az egész értéklánc. Az okokat unásig ismerjük: a pandémia miatt szakadozó értékláncok, aszály, különadók, árstoppok, adóvisszatérítés, 13. havi nyugdíj, és a fejekbe mélyen betáplált várakozások a hatalmas áremelkedésekre. Az ördög mindig lemászik a falról.

A párhuzamos áremelkedések egy vágással véget értek januárban. Tegyük el szép emlékeink közé! Visszaállt a korábbi rend, és már ilyen rövid távon is látszik, hogy a fogyasztói árak mérséklődnek leglassabban – az erőviszonyok ugyanis nem változtak meg a láncban. Az input és output oldali árváltozások értékben mért és időbeli különbsége, az időzítés lett még inkább a kulcsa a jövedelmek elosztásának.

Most a csökkenő agrárárak, a nemzetközi trendek és a vészesen beszűkült piac indukálta fordulat a legtöbb élelmiszer esetében árcsökkenést hoz. Ha képszerűen akarjuk a kialakult helyzetet ábrázolni, egy feje tetejére állított Maslow élelmiszer-piramist kell elképzelnünk, amiből kihullanak az állati termékek, a magas hozzáadott értékű termékek.

A magyarországi mezőgazdasági árindex 2022 októberében fordult le csúcsáról. Azóta dinamikusan lassul az emelkedése. Az élelmiszeripar belföldi átlagárai december óta mutatják ezt a lassulást, az élelmiszerek fogyasztói árai pedig januárban álltak be a trendbe. Az előttünk álló időszak meghatározó tendenciája lesz az élelmiszerárak csökkenése. Ezt a fogyasztók az akciók egyre nagyobb engedményeket mutató és szélesebb körű megjelenésével fogják érzékelni, illetve érzékelik máris. Az ezzel kapcsolatos kommunikáció is felerősödik.

Mennyiségben egy éve zsugorodik, értékben szárnyal az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma. A vágtató élelmiszer-infláció hatása kiszámítható még akkor is, ha számos egyéb tényező is tépi, szaggatja a vásárló zsebét. Kevesebbet veszünk az extrém drága élelmiszerekből, mégis nőnek a kiadásaink. Ez szükségszerűen, és részben tartósan változtatja meg a fogyasztói szokásokat, egyrészt felgyorsítva, másrészt visszafordítva a korábbi trendeket.

A globális élelmiszerár-változásokat mérő FAO Élelmiszer-árindex (FFPI) egyébként immár 13 hónapja csökken.
Az elkövetkező hónapokban az index tovább csökken, és – várakozásaink szerint – az év második felében, várhatóan augusztus-szeptember magasságában havi értéke 100 alá esik.

Dől az import

Miközben joggal számítunk a fogyasztó hazai termékekkel szembeni elkötelezettségére, a valóság azért ad egy gyomrost. A folyamatos drágulás tükrében ismét növekedett az ár vásárlói döntést befolyásoló szerepe. Az élelmiszerárak dinamikus emelkedése ugyanis széles kaput nyitott az import előtt. Ha ez kereskedelmi üzletpolitikákkal is találkozik, akkor alakulhatnak ki olyan számok, amelyeket az alábbi ábra mutat. Mennyiségben 42, forintban 50 százalékkal nőtt az agrárimport 2022-ben. Ezen belül a IV áruosztály, az élelmiszer-készítményeké mennyiségben 14 százalékkal, értékben harmadával nőtt.

A búzaimport 2,5-szeresére (407et), a kukoricáé 4-szeresére (1530et) nőtt 2022-ben. Mindez egy olyan év után, amikor már szintén 25, illetve 2,5-szeres volt az import mennyiségi növekedése. S hogy mi vár ránk? Az import keze betette a lábát. Ezek a kiugró értékek várhatóan már nem ismétlődnek meg, de tartós nyomás alatt marad piacunk és áraink. Ennek pedig olyan következményei lesznek, amely a mezőgazdaság konszolidációjának felgyorsulását hozza.

Az agrárexport mennyiségben 13 százalékkal csökkent tavaly, de ezen belül az élelmiszer-készítmények kivitele tudott nőni 4 százalékot. Értékben a teljes export harmadával, a IV áruosztály 41 százalékkal nőtt.

A feldolgozott élelmiszerek szintjén ugyan nem szokatlan, hogy az import nagyobb arányban bővül, mint az export, de a mérték azt mutatja, hogy az import a korábbi éveknél is erősebben rontja a belföldi termelők, feldolgozók piacát.

2023: megtörik az emelkedő trend

A harmadik tényező, amely számszerűsíthetően jelzi a helyzet változását, a hitelpiac alakulása. Ebben is évtizedes trend dől meg idén. Ez már 2022 utolsó negyedévében is látszott, amikor a mezőgazdasági és élelmiszeripari hitelpiac növekedése belassult. Ebben az évben – várakozásunk szerint – e piac stagnálni fog, de ebben is erős lesz az infláció hatása.

Mindez úgy, hogy közben agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra 1008,7 milliárd forintot fizettek ki tavaly. A magas kamatok, a támogatott konstrukciók kínálatának szűkülése, a likviditási problémák, és a beruházók elbizonytalanodása a hitelpiac alakulásában egyaránt szerepet játszik. Az AKI adatai szerint a mezőgazdaságban 64, az élelmiszeriparban 53 százalékra csökkent a kedvezményes hitelek részesedése 2022-ben.

Mit vigyen haza ebből?

• Ahhoz, hogy ne legyünk a ragadó idő foglyai, mindenképpen változtatni kell! Aki csak a kényszer hatására teszi ezt, késésben van, de még megragadhatja a mentőkötelet. Ezt nem fogjuk tudni egyedül megoldani. Az individualizmus kora rég lejárt az agráriumban. Más vetésszerkezet, más minőség, egységes, nagyobb mennyiségek, és sokkal összetettebb felkészültség kell a túléléshez.
• Ha egy országban egyik évről a másikra megnégyszereződik valamiből az import, miután már az előző évben is nőtt, akkor az a szektor újratervezést igényel. Márpedig a takarmánykukoricával ez történt. Sokat hallom, hogy egy rossz évből nem szabad kiindulni, s ezzel legyintenek is a problémára. A mostani helyzetben nem így látjuk. Több gazdálkodási tényező tartósan változott meg (pl. klíma, import, költségek).
• Egyre többen kezdik emlegetni az etikus profit kifejezést. Gondolkodjunk el rajta! Mit jelenthet? Milyen összefüggést mutat a társadalmi fejlettséggel?
• A magasabb hozzáadott értékű élelmiszerek felé való elmozdulás szépen fejlődő tendenciája bicsaklott meg, és kezdődött el a 'lefelé vásárlás' időszaka. Azt értjük alatta, hogy az alacsonyabb árú helyettesítő termékeket veszik le inkább a polcról a vásárlók, illetve kevesebb féle terméket és mennyiségben is kevesebbet vásárolnak. Éltünk már meg ilyet. Több kereskedelmi márkát veszünk, az alapélelmiszerek aránya megint nő a kosárban. Apropó, kosár! A kosárba kerülő termékek száma is csökken manapság.
• A vásárlási döntés egyre racionálisabb. Kevesebb a pazarlás. Eleinte bosszankodunk azon, hogy a termékek mérete egyre kisebb, hiszen áremelkedések idején ez egy bevett szokás, de aztán rájövünk, hogy annyi is elég. Csökken a túlfogyasztás. Ez az időszak éppen alkalmas arra, hogy változtassunk étkezési szokásainkon. Más értelmet nyernek ilyenkor az akciók is. Az akcióvadászat, mint nemzeti sport, régóta népszerű honunkban. Most reneszánszát éli. A kereskedők számára is felértékelődik az eszköz, hiszen az áremelkedések közepette is az alacsony árak látszatát lehet vele kelteni. Ráadásul, az ármozgások input és output oldali időbeli eltolása szép nyereséget tud hozni.
• Hogy ez a folyamat meddig fog tartani? Bizonyos értelemben már nem fordulunk többé vissza ezen az úton. Aki megtapasztalja, hogy a racionalitás jót tesz pénztárcájának, egészségének, az tovább fog haladni ebben az irányban. Amikor enyhül (majd véget ér ez a válság is, aminek ideje még nem belátható), akkor ismét lesz mennyiségi növekedés az élelmiszerpiacon, de már a megváltozott szerkezetben.
• Ne engedjük, hogy a tudás helyét egyre szélesebb körben az érzelmek vegyék át! Ezt látjuk az európai állattartással szemben gerjesztett hisztériában, vagy éppen az autópiacokon. Mennyivel könnyebb lelkiismeretünket azzal csillapítani, hogy a Föld érdekében változtatunk fogyasztói szokásainkon, nem pedig azért, mert tudományosan bizonyítottan ez a jobb nekünk.
• A túlélés, a szükségszerű szemléletváltozás nem képzelhető el tanulás, alkalmazkodás nélkül. Idén ki fog derülni, ki képes erre. A szemlélet szintjén látványos, de – meglátásunk szerint – nem elégséges változások történtek tavaly. Például: a talajélettel mindenki elkezdett foglalkozni, de a klímaváltozást még mindig nem akarjuk elhinni.

A cikk szerzője: Fórián Zoltán