De mikor a legjobb kijuttatni? Egyszer vagy többször? Monobórral vagy komplexebb hatóanyagú lombtrágyával érdemesebb permeteznünk? Lehet számottevő különbség a megtérülésben? Érdemes átgondolni, mit tudunk a bórlombtrágyázásról!

Mennyi van a talajban és mennyire lenne szüksége a növénynek?

Kevés szakirodalmi adatot találunk a talajaink bórtartalmáról, mert mértéke nagyon alacsony, alig kimutatható, jellemzően 1 ppm (mg/kg) alatti. A mineralizáció során feltáródó bórsav és a borát-ionok nagyon vízoldékonyak, a csapadékkal könnyedén lemosódnak a mélyebb rétegekbe és persze évről évre az aratáskor is kivonunk a talajból pár száz grammot hektáronként. Tudjuk viszont, hogy a bórigényes kultúrákban a levél bórtartalma ennek sokszorosa, az intenzív növekedési időszakban általában 40–80 ppm. A nagyobb értékeket mérjük, amikor minden jól megy és heteken keresztül eseget az eső és hosszan virágzik a repce vagy a napraforgó! A száraz periódusokban viszont gyakran csak 20–30 ppm értékeket látunk a levélanalízis során és ilyenkor biztosak lehetünk a látens, látványos tünetek nélküli és sajnos több mázsás terméskiesésben! A bórlevél­trágyázás tehát nagyon indokolt!

Mikor kell pótolnunk, amikor hiánytünetet látunk?

Természetesen meg kell előzni a látható tüneteket, mert akkor már potyog a napraforgótányér, elrúgja a virágot a repce vagy éppen rothad a cukorrépa szíve és a termelő nagy termésveszteséget szenvedett el!

Az időzítésről a legfontosabb információ, hogy a bór nem reuritizálható tápelem, azaz a már a levelekbe beépített bórt a növény nem tudja egy szárazabb időszakban újrahasznosítani és a tenyészőcsúcs a leendő termés irányába szállítani és beépíteni! Ezért jelentkeznek a „közvetett hiánytünetek” a legrosszabb helyen az olajos növényeknél. A repce virágzása leáll, a becőszám csökken, a napraforgótányér közepe léha marad, a virágok rosszul termékenyülnek. A szakirodalmi tünetleírások a bór élettani szerepével jól összefüggnek. Számos biokémiai folyamat kulcsfontosságú eleme, katalizátora. Legismertebb a virágkezdemények kialakulásában, és a pollentömlő csírázásában betöltött fontos szerepe. Fontos továbbá a tápanyagok felvételében, a szénhidrátok szállításában, a sejtfalak felépítésében, a sejtosztódásban és az auxinok termelődésében. Általános tünetegyüttes az osztódószövetek rendellenes fejlődése, a gyökér tenyészőcsúcsainak pusztulása, a hajtások torzulása, illetve a szaporítószervek, a virágok rendellenes képződése.

Mekkora terméstöbblet érhető el egy jó technológiával?

Erre legegyszerűbben a termésmérés kísérletekből kapunk választ. A Wuxal lombtrágyák harmónikus hatóanyag-tartalmuk mellett az összetett adjuváns rendszerüknek köszönhetik hatékonyságukat. A tavalyi repcekísérletünkben 3-szori osztott kezeléssel – ősszel, sárgabimbós állapotban, majd virágzás elején kijuttatott, összesen 5 l/ha Wuxal Boron Plus közel 1 tonnás terméstöbbletet ért el a kezeletlenhez képest és meggyőzően felülmúlta a hasonló bóradagú standard monobór készítményt. A 22%-os szignifikáns terméstöbblet a legjobb volt a beállított 6-féle technológiából és a bemutatott standard monobór technológia szép eredményét még másik 4 eltérő Wuxal-technológia is meghaladta!

A Wuxal Boron Plus egy magas hatóanyag-tartalmú, komplex lombtrágya. A 434 g/l vegyes hatóanyagból a foszfort és a bórt tartalmazza kiemelt mértékben és ezek egymással szinergáló hatásának köszönhető a virágzat jobb termékenyülése, ami közvetlenül is termésnövelő tényező. Repcetermesztők külön figyelmébe ajánljuk, hogy a hatásfokozó adjuváns rendszerében pH-stabilizátor biztosítja a permetlé 5,5–6,0 pH közötti kémhatását, ami a piretroid típusú rovarölő szerekkel kombinálva a rovarölő technológiánk hatékonyságát is javítja, ezáltal is növelve a termésbiztonságot.

A cikk szerzője: Fehér Tamás