Charolais a célkeresztben – francia hagyomány, magyar siker

A siker útja számos elágazással

Két fiatalember még a Kaposvári Egyetemen ismerkedett össze, mindketten állattenyésztést tanultak. Ekkor még nem is gondolták, hogy a következő években életpályájuk gyakorlatilag eggyé válik, mivel közösen fognak majd egy sikeres vállalkozásba, aminek a középpontjában a francia Charolais fajtájú szarvasmarha áll. Erről a sikertörténetről kérdezte az NPK Charolais Farm Kft. egyik társtulajdonosát, Porkert Krisztiánt az Agro Napló.

Agro Napló (A.N.): Hogyan kezdődött a sztori?

Porkert Krisztián (P.K.): Kollégámmal és legjobb barátommal, Nagy Pállal együtt végeztünk az egyetemen állattenyésztő mérnökként. Majd mindketten különböző helyen kezdtünk el dolgozni. Számomra úgy adódott, hogy Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megye volt, ahol dolgoznom kellett. Ezért heti két-három napot Kecskeméten kellett töltenem, de én pécsi vagyok. Így Pali barátommal az ő kecskeméti albérletében kezdtük el szövögetni közös terveinket. Ez odáig „fajult”, hogy 2006-ban betettem az autóm csomagtartójába két bikaborjút és elvittem Kecskemétre, Nagy Pál kisfai tanyájára és elkezdtük felnevelni őket. Ekkor kezdődött „a közös marháskodás” Palival.

Először Romániából hoztunk be borjúkat, és itthonról is vásároltunk növendék állatokat. Ezeket valameddig felneveltük és azután túladtunk rajtuk. Majd 2008-ban történt egy kedvező fordulat, mindketten elnyertük a fiatal gazda támogatást. A kapott pénzből – ez összesen 20 millió forint volt – kiutaztunk Franciaországba. Onnan behoztuk a cég első törzsállományát, egy tiszta vérű francia Charolais Nucleus állományt. Ez 24 nőivarú egyedet és 1 bikát jelentett. Ezzel kezdődött meg a farmon a konkrét tenyésztési munka. Ezt követően azután 2015-re elértünk oda, hogy létrejött az az állomány – a 90–100 körüli anyatehén plusz a szaporulat –, amivel már hosszabb távon lehetett gazdálkodni.

Az elsődleges szempont a közös gazdálkodásunkban a tenyésztés volt, egy olyan bázis létrehozása Magyarországon, ami lehetőséget teremt a többi Charolais-tenyésztőnek is, hogy egy komoly színvonalú tenyésztést tudjanak folytatni ezen a területen. Az előttünk járók, akik elkezdték a Charolais-tenyésztést Magyarországon, egy, a mienktől eltérő szemlélettel végezték munkájukat. Ebben a Magyar Tarka és Szürke átkeresztezése volt az elsődleges szempont, aminek nyomán létrejött az úgynevezett Magyar Charolais, ami genetikai potenciálját és fenotípusos megjelenését tekintve is elmaradt a franciaországi Charolais-tól.

Ezért teljesen tudatosan döntöttünk úgy, hogy Franciaországból importálunk tenyészállatokat. Szerettük volna ugyanis Magyarországon azt a genetikai állományt tenyészteni, amelyet 300, mások szerint 600 éve nemesítenek Franciaországban, mert mi a kiválóságra kívántunk törekedni.

A.N.: Mindezek után – ha jól gondolom – akkor az önök tenyészete törzstenyészet.

P.K.: Abszolút.

A.N.: Hogyan jutottak el a törzstenyészetig? Magyarországon vagy Franciaországban akkreditálták-e önöket?

P.K: Minden fajtának megvan a tenyésztő egyesülete Magyarországon. Így a Charolais-nak a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete a fajtafenntartója. Ez az a szervezet, amely a honosítást vagy a törzskönyvezést,vagy bármi más szakmai tevékenységet a fajtával kapcsolatban elvégez a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal (Nébih) közösen. Mi ettől az egyesülettől kaptuk meg a törzstenyészeti listát.

A.N.: Ütközött-e valamiféle ellenállásba a korábbi tenyésztők részéről, hogy önök fajtatiszta francia vérvonalú Charolais-kat kezdtek el tenyészteni?

P.K.: Tulajdonképpen kezdetben senkinek sem tetszett. De a munkánk eredményeként azóta már az egyesületi szemlélet is sokat változott. Így várhatóan lépésről lépésre, a magas színvonalú tenyésztés és a tenyésztői közösség kialakítása lesz az általánosan elfogadott ennél a fajtánál az egyesületi tevékenységben is.

A.N.: Miért éppen a Charolais, miért erre a fajtára esett a választásuk?

P.K.: Amikor 2005-ben úgy döntöttünk, hogy a Charolais-val kívánunk foglalkozni, elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy a fajta különböző paraméterei igen kedvezőek és az összehasonlítások eredményei szintén ezt igazolták. Ez volt a döntés alapja.

A.N.: Bejöttek-e a fajtával kapcsolatos elvárások?

P.K.: Amikor ezt a fajtát választottuk, létre kívántunk hozni egy olyan genetikai állományt, amely Közép-Európában top 1-es. Ha ez sikerül – gondoltuk –, akkor nem lesz gond a tenyészállatok értékesítésével, és ami nem felel meg tenyészállatnak, az is eladható lesz. A húsmarha ugyanis mindenképpen egy jó piaci szegmens, mert az Európai Unióban ezen a területen mintegy 10 százalékos hiány van, ami még némileg növekszik is.

A.N.: Mit tanultak Franciaországban tanulmányútjaikon? Hazai vagy a külföldi piaci igényeket tartják-e szem előtt?

P.K.: Az utóbbival kezdeném. Mi főként a belföldi piacra koncentrálunk, mivel itt értékesítünk 95 százalékban. Magyarországon adjuk el ugyanis zömmel a tenyészállatokat és a vágóállatokat is. De, ha a dolog tenyésztési oldalát nézzük, akkor mindenképpen a nemzetközi sztenderdeknek kell eleget tennünk. Számunkra a legfontosabb igazodási pont Franciaország, például a tenyészállat-kiállításokon. Ennek is a legmagasabb szintje, a charolles-i tenyészállat-kiállítás. Ezért rendkívül nagy elismerés az ottani szemlebírói meghívás, mert ezen a rendezvényen még soha más országbeli bíró nem volt, mint francia, nemhogy magyar. Mindez pedig azért nagyon fontos a tenyésztők számára, mert ott a tenyészállat-kiállításon egy bika háromezer, de akár ötvenezer euróért is elkelhet. Így a bíró „élet és halál ura”.

A.N.: Munkája szakmai sikerét jelzi az is, hogy ezt mások is elismerték...

P.K.: Ez igaz, de ez már egy másik történet. Mindebből most annyi a fontos, hogy ez az elismerés a cégcsoport feldolgozási tevékenységével függött össze. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy a levágott állatokat a cégcsoporton belül dolgozzuk fel. A franciaországi tapasztalatok alapján határoztunk úgy, hogy feldolgozásba kezdünk, mert azt láttuk itthon, hogy általában nincs Magyarországon megfelelő minőségű marhahús. Ezen szerettünk volna változtatni. Ennek eredményeként kezdtünk el dolgozni a feldolgozás területén, és mostanában már a gasztronómiát is megcéloztuk. Mindez a minőség iránti igényünkből fakadt leginkább.

A.N.: Miben áll a feldolgozás?

P.K.: A feldolgozó üzemünkben jelenleg tőkehúsokat és érlelt steakhúsokat tudunk kínálni vevőinknek, illetve készítünk szalámikat és sonkákat. Emellett bérmunkában csináltatunk virslit és parizert valamint májast. Ez utóbbi három készítményhez még nincs apparátusunk, de hamarosan ezt is megoldjuk.

Mindemellett mintegy három éve a cégcsoport megtette az első lépéseket a catering világába is. Először testépítő és mezőgazdasági rendezvényeken kínáltuk hamburgereinket, aminek az lett a vége, hogy egy budapesti kézműves sörfőzde sörözőjében mi csináljuk az éttermi szolgáltatást. Ez a múlt évben történt, és ezt ez év március közepéig csináltuk is. De az étterem sajnos a koronavírus-járvány miatt bezárt, és azért, hogy a munkatársainkat ne keljen elbocsátani, úgy döntöttünk, hogy belevágunk a street food üzletbe.

Nyitottunk egy büfékocsit a fővárosban, a Kongresszusi Központ parkolójában, ahol elvitelre szolgálunk ki ételeket. Ez telitalálatnak bizonyult, mert az emberek, akik velünk dolgoznak és a vevők is szeretik. Így azt a gasztronómiai irányt, amit mi képviselünk, tovább tudjuk vinni. Valószínű, hogy a járványhelyzet elmúltával is megmarad a food truck vonal. Ezért több büfékocsit is szeretnénk telepíteni az ország különböző régióiba. Ebbe természetesen beletartoznak majd a különböző újjáéledő rendezvények, fesztiválok is.

A.N.: A food truck mellett az éttermi tevékenységet is tovább szeretnék folytatni?

P.K.: Természetesen, az éttermi vonalat sem engedtük el. Így várhatóan nem a távoli jövőben Budapesten nyitunk majd egy kisebb pubot, ahová betérhet az utca embere is egy frissítőre, de lehetőség lesz ott exkluzív találkozókat vagy kisebb rendezvényeket tartani.

Emellett a cégcsoport együttműködik az Auchan – francia érdekeltségű – kiskereskedelemi élelmiszer-áruházlánccal is. Ennek eredményeként a budaörsi Auchan áruházon belül kapunk egy kioszkot, ahol az NPK Beef termékei: tőkehúsok, de ételek is kaphatók lesznek. Amennyiben ez sikeres, úgy várhatóan további Auchan áruházakban is megjelenhet a márka.

A.N.: Mekkora volt a cégcsoport múlt évi árbevétele?

P.K.: Ez tavaly mintegy 200 millió forintot tett ki összességében. Ezen az árbevételen osztozott az NPK Charolais Farm Kft. – ami a tenyésztést végzi –, aminek az árbevétele valamivel meghaladta a 80 millió forintot. Továbbá az NPK Charolais Szociális Szövetkezet, ami a feldolgozást végzi, mintegy 110 millió forintot realizált, míg a NPK Charolais Beef Kft.-nek, ami rendezvényi cateringgel foglalkozik, nem egészen 10 millió forintos árbevétele volt. A mostani évet tekintve az a várakozásunk, hogy a gazdasági anomáliák ellenére megismételhető a 2019-es év árbevétele, a különböző, most megvalósuló innovációnak köszönhetően.

A.N.: Végül, de nem utolsósorban, hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal városi ember létére, hiszen Pécsett él?

P.K.: Valóban városi vagyok, most is Pécsett élek, és a jelenlegi perspektívából már tisztán látható, hogy az agráriumhoz való vonzódásom az általános iskola hatodik osztályában kezdődött. Ez oda fejlődött, hogy hetedik és nyolcadik osztályban már etológia fakultációra jártam, nagyon érdekelt az állatok viselkedése. Innen egyenes út vitt a szentlőrinci mezőgazdasági szakközépiskolába. Középiskolában a nyári szünetekben az egyik osztálytársam édesapjának a baromfitelepein is dolgoztam, ahol a szénabála-pakolástól a telepvezetőig szinte minden pozíciót betöltöttem az öt év alatt, amíg szakközépiskolába jártam. Onnan egy évre Hódmezővásárhelyre kerültem, majd átjelentkeztem a Kaposvári Egyetemre, és ott szereztem állattenyésztő mérnöki diplomát.

Moldován András számára a szélesebb körű ismertséget az RTL Klub „Cápák között” című gazdasági valóságshow-ja hozta meg; szereplése a műsorban láthatóan nem véletlen, hiszen vállalkozói felfogásához közel állnak a ragadozók sok tekintetben. András a való életben sikeres, sokat látott üzletember, aki diák farmerárusból lett előbb számos cég tulajdonosa, pénzügyi befektetője, hogy mára jelentős piaci részesedéssel rendelkező sertéstartó és integrátor valamint egy precíziós állattenyésztési szoftvert kifejlesztő cég, az AnimalSoft Kft. főtulajdonosa, vezetője legyen.

Agro Napló (A.N.): Kérem, adjon egy rövid áttekintést eddigi életútjáról.

Moldován András (M.A.): Budapesten születtem 1965-ben. Édesapám aranytollas újságíró volt, aki sokáig a Népszavánál dolgozott, később kiadóigazgatóként. Édesanyám marketing szakember volt, a MÁV főtanácsosa. Intellektuális értelmiségi környezetből indultam. A 80-as évek közepén, 18–20 évesen újságíróként kezdtem el dolgozni előbb a Képes Sportban, utána a Magyar Rádióban, majd a Magyar Ifjúságnál. De mindemellett pénzt is szerettem volna keresni. Közben az akkori Testnevelési Főiskola – most Testnevelési Egyetem – sportszervezői szakán kezdtem meg tanulmányaimat a felsőoktatásban. Később volt cipőboltom, használtruha-boltom, éttermem, ékszerboltom és sok más is, amivel lehetett kereskedni. Egy idő után életemben megjelent a termelés: volt alumínium fémszerkezetgyártó üzemem, lett építőipari vállalkozásom, faipari üzemem, közben még építőanyag-nagykereskedésem is. Az újságírásnak a Sport Plusz után vége lett és az életemet innentől az üzlet határozta meg.

A.N.: Ezután következett a nemzetközi bankárképző…

M.A.: A Testnevelési Főiskolát másod- vagy harmadévben hagytam ott, mert úgy láttam, hogy az nem ad nekem az életemhez szükséges tudást. Miután bevásároltam magam a Dunaholding Brókerházba éreztem, hogy ez alapos, tanult tudás nélkül nem fog menni. Akkor iratkoztam be a Király Júlia vezette Bankárképzőre. Örökké hálás leszek azért amit ott, abban a két évben kaptam és tanultam. Ott szereztem nemzetközi bankszakmai diplomát.

A.N.: Miért választotta a pénzügyeket?

M.A.: Akkoriban házakat építettem, a 90-es évek második felében jártunk és egyre izgalmasabbá vált a tőzsdei és pénzügyi világ. Elkezdtem magam képezni: megszereztem az összes tőzsdei szekcióban a kereskedői vizsgát. Ezt követően jött a Dunaholding Brókerházas üzlet. Szerettem ezt a közeget, és a mai nap is szeretem! Ha nem lehetnék sertéstartó, akkor bankár lennék.

A.N.: Mi volt az az impulzus, ami a mezőgazdaság irányába fordította?

M.A.: Eladtam a brókerházat 2002-ben. Sokat voltam vidéken, sok emberrel beszélgettem, kerestem a lehetőségeket. Egyszercsak szembe jött a mangalica és én beleszerettem ebbe a világba. Agráregyetemre viszont már nem mentem, így maradt a gyakorlatban szerzett tudás. Így lettem sertéstartó és úgy gondoltam rám is igaz a mondás: „ha öt évet intenzíven foglalkozol valamivel, az annyit ér, mint egy egyetem.” Ez a szerelem 18 éve tart, de még mindig nagyon sok a tanulnivalóm.

Amikor megvettem egy régi sertéstelepet Kapolyon, minden olyan egyszerűnek tűnt. Az induláskor 130 mangalica kocát vettem és a szaporulatból 420-ra növeltem az állományt. Mindeközben csináltunk elletőt, hizlaldát, és építettünk bármit, amiről úgy gondoltuk, hogy kell az állatoknak. Közben kifejlesztettem a Mangold termékcsaládot, ami igen sikeres volt a piacon. 2015-ig tartott ez az idill, mikor a PRRS-betegség sajnos megfertőzte a telepemet. Közben a nagyjából 4 milliárdos növekvő élelmiszeripari termékgyártás, ami persze már alig-alig volt, csak mangalica, szintén hanyatlani kezdett és jól látszott, hogy váltani kell. Ennek a váltásnak a keretében abbahagytuk a termékgyártást és -forgalmazást, kivágtuk a mangalicákat és elkezdtünk házi sertést hizlalni és nekiláttam az integráció építésének, amiben ma már 18 telepen évente 120 ezer sertést állítunk elő.

A.N.: Elégedett mindazzal, amit a mezőgazdaságtól kap?

M.A.: Lényegében nem számítottam semmire, mert azt sem tudtam, hogy milyen. Azt hittem, hogy az emberek sokat vannak jó levegőn és a dolgok maguktól megtörténnek. Az elején nem foglalkoztam a megtérüléssel, fontos volt, hogy jól érezzem magam. Utána egyre fontosabb lett, hogy a befektetett munka és pénz is megtérüljön. Egyszerűen annyit dolgoztunk és annyi pénzt fektettünk be, hogy azt már nem lehetett hobbynak kezelni. De hogy elégedett vagyok-e? Igen, azt hiszem olyan sokat kaptam az állatoktól és a velük való foglalkozástól, és különösen az állattartással kapcsolatos szoftvertől, amit fejlesztünk, hogy a válaszom: igen, elégedett vagyok! Sőt, a hátralévő életemben biztosan merem állítani, hogy a főtevékenység mindig is az állattenyésztés lesz!

A.N: Milyen okai lehetnek, hogy a magyar sertéslétszám érdemben évtizedek óta nem tud jelentősen növekedni?

M.A: Sőt, nem, hogy nem növekszik, inkább arról kell beszélni, hogy évtizedes léptékben csökken! Az ok pedig egyértelmű: a piaci helyzet. Sajnos nincs igazi verseny a termelőért és a sertésért sem. És nincs összefogás a termelők, a felvásárlók, a vágóhidak és a forgalmazók között sem. Ennek a termelési lánc minden eleme megszenvedi a hiányát. Ez így a megszállottak sportja. Mindeközben egyre nagyobb a piacra lépés költsége, és egyre kevesebb a szakember.

A.N.: Mennyire van jelen a mai állattenyésztésben az adatok gyűjtésére és elemzésére épülő döntéshozatal, az „így szoktuk” mechanizmussal szemben?

M.A.: Nem eléggé! Sajnos nagyon sokszor az „így szoktuk” mindent visz.

A.N.: A sertéselőállítás költségeit vizsgálva, hol vagyunk leginkább lemaradva nemzetközi összehasonlításban?

M.A.: Tartástechnológia és nedves etetés. Fájdalmasan nagy a hátrány, sertésenként akár 30 euró, azaz mintegy 10-11 ezer forint.

A.N.: Mindemellett azonban a precíziós mezőgazdaság felé vette az irányt 2015-öt követően, miért?

M.A.: A sertéstartással foglalkozó integráció működtetéséhez elengedhetetlen volt, hogy legyen egy olyan szoftver, ami segíti a nagy mennyiségű állat, telep, és az ebből adódó sok információ, adat nyilvántartását.

Akkor már volt egy olyan szoftverünk, amit használtunk a húskészítmény-értékesítésnél, és úgy gondoltuk, hogy akkor miért ne lehetne ennek a szoftvernek egy állattenyésztési ága is. Akkor kezdtük el a Livestockert fejleszteni. Ennek a fejlesztésnek az eredménye az a ma már önálló szoftvercég, amely a világon jelenleg egyedülálló olyan állattenyésztési ERP-t fejleszt, ami moduláris rendszerben bármely haszonállatfajra használható, ami egyben egy CRM és egy BI is, és amely ilyenformán az adatokat nemcsak összegzi, hanem elemzi is, és így segíti a gyors döntés-előkészítést illetve döntéshozatalt. Integrált vezetői információs és jelentési rendszere teljesen egyedülálló.
A Livestocker a jövő állattenyésztésének alappillére, ami szerencsére már a jelenben elérhető. Egy olyan platform, amely képes át- és belátni az állattenyésztés teljes folyamatát.

A.N.: A precíziós állattenyésztés elterjedését milyen piaci folyamatok tudják gyorsítani, esetleg lassítani?

M.A.: Nagyon alacsony ár, súlyos piaci krízis. Ezek azok a szituációk, amikor a termelők ráébrednek, hogy valami mást kell csinálniuk mint addig! Amikor sokat keresnek, túlontúl elbizakodottak lesznek és úgy érzik, hogy ők már annyira jók, hogy semmire sincs szükségük!

A.N.: Mindezt kollégái, az agrárvállalkozók, értékelik-e és vásárolnak-e a szoftverből?

M.A.: Az AnimalSoft Kft.-nek most nagyjából 20 ügyfele van, mindenféle állatfaji alkalmazásban. Ezek közül számos nagy cég van, ilyen például a Claessens Group több, mint 8 ezer kocával és azok szaporulatával. Az AnimalSoft Kft. az első években eredményes volt, de azt követően a jelentős fejlesztések, a megnövekedett piacra lépési és fejlesztési költségek miatt megpróbáltam tőkét bevonni a vállalkozásba.

Az AnimalSoft Kft. egy start-up vállalkozás növekvő fázisában van túl az első időszakon, ma már 5 évnél idősebb a cég. Validált terméke, kiváló csapata, remek ügyfélköre van. Kaptunk is egy jelentős kockázati tőkebefektetést a Széchenyi Tőkealap-kezelőtől, amire személy szerint is különösen büszke vagyok.

A.N.: Van Önnek egy hamburgeres cége is, ez a Jack's Burger. Egy interjúban említette: „Nagyanyám jelmondata az volt, hogy enni kell! Ez ma is igaz.” De hogyan jött az ötlet mint üzleti tevékenység?

M.A.: Rendkívül divatos volt 2013-ban a street food, és igen erősen fejlődtek az utcai hamburgeresek, mi pedig beszálltunk az üzletbe. Régebben volt már hideg és meleg konyhás éttermem is, nem volt idegen a terület. Mivel jól megy az üzlet még most is, további egységeket is szeretnék nyitni. A hamburger népszerűsége töretlen, bár a hullám ma már egy kicsit kisebb, de ezt a terméket gyakorlatilag mindenki szereti.

A.N.: Milyen fejlesztésekben gondolkodik az agráriumban?

M.A.: Én sertéstartó vagyok, ezt fejlesztjük most is éppen Kapolyon. Most építünk két új, összesen 4000 férőhelyes istállót.

A.N.: A jelenlegi koronavírus-járvány milyen piaci hatást gyakorol a sertéságazatra és a többi állattenyésztési szektorra rövid- és hosszabb távon?

M.A.: Rövid távon várhatóan hullámzó lesz a járványhelyzet okozta hatás, utána pedig a gasztro, a közétkeztetés és a rendezvények hiánya már csökkenő keresletet generál majd. Szerintem lassan fog magához térni a rendszer és egy hosszú, sok hónapos folyamat után fogja elérni újra ugyanazt a szintet, mennyiséget mint a Covid-19 előtt. De jön a nyár és vele együtt sajnos jöhet újra a sertéspestis is. Így az ezáltal gerjesztett hiány ismét „segíthet” majd a szektornak az árak emelkedésében. De én személy szerint ha lehet ebből a „segítségből” nem kérnék.

A.N.: Hogyan került az RTL Klub „Cápák között” című gazdasági valóságshow-jába, mivel ennek köszönhetően vált széles körben ismertté?

M.A.: Máté Krisztina hívott, aki a műsor producere. Volt próbafelvétel, utána kiválasztás, én magam is csak később tudtam meg, hogy sok cápajelölt volt!

A.N.: Mi a véleménye a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) TechLab elnevezésű első inkubációs programjáról, ahol fiatal innovátorok mérettettek meg néhány hónappal ezelőtt? Ön ott zsűritag volt.

M.A.: Sajnálom, hogy ezen az eseményen nem volt lehetőség befektetni. De azóta két résztvevővel is kapcsolatban vagyok, nagyon tehetséges fiatalok, akiknél jelenleg még több a technológiai, mint a szakmai ismeret. Pedig az agrárinformatikában mindkettő elengedhetetlen!