Március folyamán kezdte meg a kárenyhítő juttatás kifizetését a Magyar Államkincstár a 2017-ben az agrárkár-enyhítési rendszerben részt vevő, károsodott termelők számára. Bár a terméseredményeket tekintve 2017 átlagos évnek tekinthető, a kifizetések összege megközelíti a rendkívüli aszálykárral sújtott 2012-es kárenyhítési évben kifizetett kárenyhítő juttatás összegét, ami azt jelzi, hogy a kétpilléres kockázatkezelési rendszer bevezetése óta a támogatás feltételei enyhültek és a kárt szenvedő termelők egyre szélesebb köre részesülhet támogatásban. Összeállításunkban a 2017-es kárenyhítési év eredményeit, valamint a 2018. évi aktualitásokat mutatjuk be.

Az agrárkár-enyhítési rendszer 2017-ben mintegy 3,7 millió hektár földterületet fedett le, amely az ország szántóterületének
83 százalékát és az ültetvények 75 százalékát foglalta magába. A rendszernek közel 75 ezer termelő volt tagja, 86 százalékuk kötelezően csatlakozott. Az önkéntesen csatlakozó termelők száma kis mértékben nőtt az előző évhez képest.

Kiknek kötelező csatlakozni az agrárkár-enyhítési rendszerhez?

Azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akiknek az egységes kérelemben bejelentett területe

Hogyan lehet önkéntesen csatlakozni az agrárkár-enyhítési rendszerhez?

Azok a mezőgazdasági termelők, akik a kötelező csatlakozás feltételeként megadott területnél kisebb területen gazdálkodnak, az egységes kérelem benyújtásával és azon az önkéntes csatlakozási szándék jelölésével csatlakozhatnak a rendszerhez.

Mikor lehet csatlakozni az agrárkár-enyhítési rendszerhez?

Az egységes kérelem felület megnyitásától a kérelem benyújtására rendelkezésre álló időtartam alatt csatlakozhatnak a rendszerhez a termelők.

Az agrárkár-enyhítési rendszerhez csatlakozó termelők kárenyhítési hozzájárulást fizetnek a Kárenyhítési Alapba, és káresemény bekövetkezése esetén – egyéb feltételek teljesülése mellett – jogosultságot szerezhetnek kárenyhítő juttatásra.

2017-ben a termelők által befizetett kárenyhítési hozzájárulás és az azzal megegyező összegű költségvetési támogatás a Kárenyhítési Alap forrását közel 8,5 milliárd forinttal növelte, így az előző évek kedvező időjárása miatt képződött maradvánnyal együtt az Alapban közel 27 milliárd forint állt rendelkezésre a mezőgazdasági termelők 2017. évi kárenyhítési igényeinek teljesítésére. Ennek köszönhetően ebben az évben sem volt szükség a károsodott termelők részére megítélt támogatás csökkentésére.

2017-ben a termelők átlagosnak minősíthető időjárási viszonyok mellett gazdálkodhattak és ugyan elmaradtak a korábbi évhez hasonló rekordtermések, de a növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodók alapvetően sikeres évet zártak. A főbb szántóföldi növények termésátlaga jelentősen (20–30%-kal) meghaladta az elmúlt 10 év átlagát. Ennek ellenére összességében nagyobb területre érkezett kárbejelentés, mint a korábbi években, és a kárenyhítési rendszer közel 75 ezer tagja közül mintegy 12 000 termelő (a tagok 16,6%-a) tett kárbejelentést összesen 193 749 hektár területre, amely a kárenyhítési rendszerrel lefedett terület 5,2%-át tette ki.

A szokatlanul hideg tél következtében a 2017-es kárenyhítési évben jelentős területet ért téli fagykár. A hótakarás nélküli hideg a szántóföldi növények közül főként a repcében okozott jelentős károkat, de az őszi kalászosokra is érkezett szórványosan kárbejelentés. A hideg tél az ültetvényeket, és ezen belül a borszőlőt is nagy területen károsította. Összességében a téli fagykárbejelentés elérte a 27 ezer hektárt.

A márciusi felmelegedést követő áprilisi lehűlés a virágzásnak indult gyümölcsösökben okozott komoly tavaszi fagykárokat, elsősorban Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A tavaszi fagy által károsított terület összesen 31 322 hektárt tett ki, amely meghaladta a téli fagykárra bejelentett területet.

A tavaszi esőzéseket követően kisebb területre belvízkár-bejelentés is érkezett, amelynek együttes területe azonban nem érte el a hétezer hektárt.

A tavaszi, nyár eleji időjárási viszonyok kedveztek a zivatarfelhők kialakulásának, amelyekből több helyen súlyos károkat okozó jégeső képződött. Májusban Pest megyében okozott súlyos károkat a jégeső, azt követően a Mátrai Borvidéken, majd az ország alföldi és dunántúli területein. A termelők összesen 71 ezer hektárra jelentettek jégesőkárt.

A télen és tavasszal tapasztalható csapadékhiány elsősorban az őszi vetésű növényekben okozott kisebb terméskiesést. A nyár eleji és a júliusi aszályos időjárás lényegesen nagyobb területre kiterjedt. A kukorica szempontjából legkritikusabb időszakban, július második felében tapasztalható magas hőmérséklet és a csapadék hiánya termékenyülési problémákat okozott, amelyet tovább súlyosbított az augusztusi száraz időjárás. Mindezek ellenére az aszálykárra bejelentett terület országosan alig haladta meg az 50 000 hektárt.

A 2017. kárenyhítési évben a legtöbb kárenyhítő juttatás iránti kérelem Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyéből érkezett. Az ellenőrzéseket követően országosan több mint 4268 termelő részesült összesen közel 7,14 Mrd Ft összegű kárenyhítő juttatásban. Ez a támogatási összeg és a támogatásban részesülő termelők száma megközelíti a 2012-es adatokat, amikor 4400 termelő részesült összesen 7,4 milliárd Ft kárenyhítő juttatásban, ugyanakkor a kárbejelentéssel érintett terület mindössze hatoda a 2012-ben károsodott területnek (amely meghaladta az 1,1 millió hektárt).

Mindez jelzi, hogy az elmúlt években bevezetett módosításoknak köszönhetően kedvezőbbé váltak a kárenyhítő juttatás feltételei, és egyre több termelő részesülhet támogatásban. Ezt támasztja alá az is, hogy míg a 2013-as kárenyhítési évben közel 67 ezer hektár bejelentett aszálykáros terület után 1,157 milliárd Ft kárenyhítő juttatás került kifizetésre, addig az elmúlt évben bejelentett 51 ezer hektár területre vonatkozóan 1,789 milliárd forint került kifizetésre, amely mintegy másfélszeres növekedést tükröz. Ez a növekedés a feltételek termelők számára kedvezőbbé válására vezethető vissza.

Hogyan módosult az agrárkár-enyhítési rendszer az elmúlt években? 
Az agrárkár-enyhítési rendszer néhány jellemzője:

A kifizetett kárenyhítő juttatás 32,6%-a tavaszi fagykárra vonatkozott. A második legjelentősebb káresemény az aszálykár volt, erre került kifizetésre a kárenyhítő juttatás 25%-a. A harmadik legnagyobb összegű kifizetés a jégkárokra történt. A kárenyhítő juttatásban részesülő termelők jelentős része (68,9%-a) ültetvénnyel rendelkezett, mivel a tavaszi fagykárok és a jégkárok legérzékenyebben az ültetvényeket érintik.

Ha az elmúlt hat év kifizetéseit megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az új agrárkár-enyhítési rendszer 2012-es indulása óta erre a három káreseményre fizették ki a kárenyhítő juttatás 86%-át, és ezen belül is az aszálykárra a kifizetések 41%-át.

Ez a három káresemény oly mértékben kockázatot jelent a mezőgazdasági termelésre, hogy szükséges a kármegelőzésre is figyelmet fordítani.

Milyen lehetőségek vannak kockázatmegelőző tevékenységekre?

A jégkárok megelőzésére folyamatban van az Országos Jégkármegelőző Rendszer kiépítése, melynek keretében a Dél-Dunántúlon működő talajgenerátoros rendszert a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara országos rendszerré bővíti. Az országos rendszer működtetése 1,5 milliárd forint összegig a Kárenyhítési Alapból finanszírozható, így a termelők számára a rendszer működtetése nem jelent külön terhet.

A Vidékfejlesztési Program keretében lehet pályázni kockázatmegelőző beruházásokra (például tavaszi fagykár megelőzésére), valamint az aszálykárok csökkentése érdekében öntözésfejlesztési pályázatokra.

Az aszálykockázatok megelőzése érdekében az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Szent István Egyetem részt vesz az „Aszálykockázat a Duna régióban” (DriDanube) című INTERREG projektben, melyben a Duna mentén elhelyezkedő országokkal közösen regionális aszálykockázat-előrejelző rendszer kialakításán dolgoznak a mezőgazdasági termelők számára.

A 2017. évi károk után a megállapított 7,14 milliárd Ft-nál lényegesen több kárenyhítő juttatás is kifizetésre kerülhetett volna, azonban a termelők túlnyomó része (a 4268 termelő közül 3268 termelő, vagyis 77%-uk)
nem rendelkezett a hozamértékének legalább 50%-ára vonatkozó mezőgazdasági biztosítással, amelynek következtében a jóváhagyott kárenyhítő juttatásának csak a felére szerzett jogosultságot.

Noha a biztosítással rendelkező termelők aránya alacsony, az előző évekhez képest kismértékű javulás figyelhető meg ezen a téren. Míg 2016-ban a kárenyhítő juttatásban részesült termelőknek csak 12,5%-a rendelkezett megfelelő biztosítással, addig 2017-ben már a 23%-uk, vagyis az arányuk csaknem megduplázódott. Ez a változás biztató és remélhetően a tendencia tovább folytatódik 2018-ban is. Különösen azért, mert a kormányzat a növénybiztosítások kötéséhez is támogatást nyújt a Vidékfejlesztési Program keretében.

Miért célszerű mezőgazdasági biztosítást kötni?

Mert a termelőnek alapvető érdeke, hogy az esetlegesen bekövetkező káresemény miatt bekövetkező hozamcsökkenését (termelési érték) kompenzálják, melyre a biztosítás is megoldást jelent.

Mert azok a termelők szereznek jogosultságot a kárenyhítő juttatás teljes összegére, akik rendelkeznek a hozamértékük legalább felére vonatkozó mezőgazdasági biztosítással. Ez a biztosítás nemcsak díjtámogatott biztosítás lehet, csak az a lényeges kritérium, hogy a biztosítás a referencia hozamérték legalább 50%-ára terjedjen ki.

Mert a biztosítók és a nonprofit biztosító egyesületek kiegészítő biztosításokat is kínálnak, melyek már a 30% alatti hozamcsökkenést okozói károk esetén is kártérítést nyújtanak.

Mikor lehet mezőgazdasági biztosítást kötni?

A károk bekövetkezése előtt, jégkárbiztosítást elsősorban április-május folyamán. A megkötött biztosításokhoz az egységes kérelem felületen díjtámogatást is lehet igényelni a Vidékfejlesztési Program VP3-17.1.1-16 számú felhívása alapján.

Visszatekintve a kárenyhítési rendszer 2012 óta tartó működésére megállapítható, hogy a Kárenyhítési Alap végre valódi alapként működik, megfelelő forrást biztosít a kárt szenvedett termelők számára és az elmúlt hat évben egy alkalommal sem vált szükségessé a forráshiány miatti támogatás csökkentése. A kormányzat hosszú távú kiemelt célja a kockázatkezelési és kockázat-megelőzési intézkedések fenntartása és folyamatos fejlesztése annak érdekében. hogy ezek az eszközök a termelők minél szélesebb köre számára érdemi megoldást jelentsenek az időjárási kockázatok kezelésére.

A cikk szerzője: Gazdag Gyula