A 2012. év nem kedvezett a silókukorica hozamának és táplálóértékének, mivel 1.385.444 ha területet súlytott aszálykár (AKI, 2012). Összehasonlításként, 2011-ben 7027 ha aszály súlytotta területet tartottak nyilván hazánkban. A 19. század legnagyobb aszálya egyébként Magyarországon 1863-ban volt, mikor az Alföld legnagyobb részén nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Ennyire szerencsére nem volt súlyos a helyzet 2012-ben, de a hőstressznapok számának folyamatos növekedésére számítanunk kell. Ezért a hibridválasztás nem lesz könnyű feladat a jövőben sem. Jelen cikkben, többek között, ahhoz nyújtunk segítséget, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, amikor silókukorica-hibridet választunk.

Az 1. táblázatban láthatóak a 2012. évet követően a silókukorica betakarításának országos adatai (a fő- és másodvetésű kukorica együtt), összehasonlítva az előző évek betakarításának eredményeivel.

A 2. táblázatban láthatóak a kukoricaszilázs terméseredményei régiónként (AKI, 2017. november 13.). Gyakorlatilag minden régió elmaradt a múlt évi átlagtól.

A 2017. évi betakarítású kukoricaszilázsok nyers táplálóanyag-tartalma és rostprofilja (168 minta eredményei alapján), valamint szemroppantottsága a 3-4. táblázatban látható.

Mint látható a terméseredményekből, a termésmennyiség területi eloszlása rendkívül egyenetlen, ezért a te­rület adottságának és a tejtermelés szükségleteinek megfelelő silóhibrid kiválasztása fontos feladat. A fajtatulajdonosok által végzett nemesítés főbb célkitűzései és hibridválasztás során a legfontosabb szempontok az alábbiak lehetnek:

• A silókukorica esetében a 'zöldszáron való érés', tehát a lassú vízleadás az elsődleges nemesítési feladatok közé tartozik és ellentétes a szemeshibridek esetében alkalmazott irányelvekkel (ahol a gyors vízleadás a cél a szem érésének végső fázisában). Silózási célra a vegetatív típusú kukoricahibridek alkalmasabbak, mint a generatív típusúak. Ezért az a jó silókukorica, amely a nagy szemtermés mellett dús levélzettel is rendelkezik.
• A kettőshasznosítású hibridek előnye, hogy gyenge termés eseté­ben több kukorica vágható le szilázsnak a területről (csökkentve a szemes mennyiségét), a tömegtakarmány-bá­zis biztosítása érdekében.
• A termőképesség fokozása (zöld-, de elsősorban a szárazanyag-hozam), ami csökkenti a fajlagos költségeket és a tejelő tehén takarmányozásának a költségeire is jelentős hatással van.
• Rezisztencia a betegségekkel és kártevőkel szemben, kiemelt helyen szerepel az Aspergillus-fertőzöttség és az aflatoxin–szennyezettség elleni védekezőképesség. Ezen a területen még folynak a kutatások és a nemesítő munka. 
• A szárazságtűrés javítása, ami a klímaváltozás miatt kiemelt jelentőségű (!).
• A kettős termesztés okozta stresszhatás tűrése. A rozs vagy az olaszperje után vetve májusban nehézségekkel kell megbirkózni mind a növénytermesztőnek (gyors talajelmunkálás), mind a növénynek (talajnedvesség, vetésidő eltolódása, meleg stb.)
• A tejtermelés szempontjából a silókukorica esetében általában az energiatartalmat tekintjük meghatározó jelentőségűnek. Tehát cél a megfelelő táplálóanyag- és energiatartalom elérése. Intenzív tejtermelő állományaink 9500 kg-ot meghaladó laktációs teljesítményűek, amely termelési szint igényli a kimagasló energiatartalmat biztosító hibrideket. Ehhez kapcsolódóan napjainkban a táplálóanyagok emészthetősége, elsősorban a rost bendőbeli lebonthatósága és emészthetősége áll a kutatás homlokterében. A táplálóanyagok emészthetősége ugyanis meghatározza az energiatartalmat. Az energiatartalomnak két lába van, a táplálóanyag-tartalom és a (sejtfallal körülvett) szerves anyagok emészthetősége. A táplálóanyag-tartalmon belül a keményítőtartalom az elsődleges energiaforrás. Az emészthetőséget azonban elsősorban a rost emészthetősége határozza meg. Így a keményítőtartalom és a rost emészthetősége egyformán meghatározó jelentőségűek a kívánt energiatartalom elérésében.
  A silóhibridek esetében fontos, hogy a szár lignintartalma kevesebb legyen, mint a szemeskukoricáé. A silókukorica-szilázs táplálóanyagainak, elsősorban NDF-tartalmának emészthetősége javítható a tarlómagasság növelésével is, aminek következtében a nehezebben emészthető és ligninben gazdag szárrész a tarlón marad.
• A takarmányok energiatartalmára két táplálóanyag-csoport van a legnagyobb hatással: az NFC (nem rostjellegű szénhidrátok: keményítő és cukor) és a rostfrakciók (rostfrakció-tartalom és rostfrakció-összetétel).
• Az NFC a nem rostjelleget mutató szénhidrátokat foglalja magába, legfőbb komponense a keményítő és a cukrok. A keményítőtartalom szoros pozitív összefüggést ad az energiatartalommal, míg a cukor kisebb jelentségű, mert az erjedés során átalakul.
• A rostfrakciók képezik a másik fontos csoportot (NDF, ADF, ADL), mely meghatározza a táplálóanyagok emészthetőségét és így szintén jelentős hatással van az energiatartalomra. A rostot három fő komponens (a cellulóz, a hemicellulózok és a lignin) alkotja. Az NDF (neutrális detergens rost) ezen három rostfrakció összege. Az ADF (savdetergens rost) a cellulóz és a lignin együttese, míg az ADL (savdetergens lignin) túlnyomórészt ligninből áll. A lignin még a kérődzők számára is emészthetetlen anyag. A rost kedvezőbb emészthetőségét ezért általában a lignintartalom csökkentésével vagy annak szerkezetátalakításával érték el. A lignin és a cellulózmolekulák közötti kötés gyengítésével is el lehet érni a kedvezőbb rostemészthetőséget.

Napjainkban több új, a kedvezőbb emészthetőségre kifejlesztett hibridkonstrukció ismert. Az USA-ban például speciális ligninösszetételű, ún. BM (brown mibrid) silókukoricákat fejlesztettek ki. A kukoricanövény négy mutációját ismeri a tudomány (bm 1–4). A mutációk lignintartalma és lignin-összetétele is eltér a hagyományos hibridektől, ezért a BM kukoricák rostemészthetősége jobb, mint a hagyományos hibrideké. Az eredeti mutációk termelési eredményei azonban elmaradnak a kereskedelmi forgalomban lévő hibridekétől, ezért ezek tovább lettek fejlesztve, a géneket beépítették jó termőképességű hibridekbe. A kukorica esetében tehát genetikai módosítás is történt, ezért európai köztermesztésben ezen hibridek nem vehetnek részt.

Egy, a kukoricában természetes módon is előforduló „LFY” gén hagyományos nemesítési technikával 'beépítve' már a hazai köztermesztésben is megtalálható. Ez a gén átalakítja a növény architektúráját, mert megnöveli a fotoszintézis szempontjából fontos cső feletti levelek számát (9-10 levél).

A harmadik fő nemesítési irányvonal más utat jelöl ki a silókukoricának. Egy európai cég olyan nemesítő munkába kezdett, mely a silókukorica rostemészthetőségét célzott javítani a szárszilárdság megtartása mellett, speciálisan a nagy termelésű tejelő szarvasmarhák megnövekedett táplálóanyag-igényének kielégítése érdekében. A lignin bioszintézisének mélyebb megismerése által befolyásolható a lignin és a cellulóz, valamint a hemicellulóz molekulák közötti kémiai kötés. A 'zipzár-elmélet' szerint, ahol gyengébb a kötés a lignin és az egyes rostfrakciók között, ott 'kinyílik a zipzár' és jobb lesz a rostfrakciók bendőbeli lebonthatósága, valamint emészthetősége, anélkül, hogy a szár szilárdsága a szántóföldön romlana. Az ilyen kedvező emészthetőségű, de ugyanakkor jó szárszilárdságú hibrideket keresik és nemesítik tovább.

Számos tényező van tehát, ami meghatározza a döntést, a terület adottságainak valamint a tejtermelő állomány termelési színvonalának figyelembe vételével.

A cikk szerzője: Dr. Orosz Szilvia