Hinnünk kell a 77. életévét taposó földműves agrármérnöknek, nekünk is így mutatkozik be: Dobrovitz József, földműves agrármérnök.

Vecsés a savanyított káposzta hazája. Ezt már nem vitatja, de hozzáteszi, Vecsés sokat köszönhet Budapest közelségének, a múlt század eleji gyors benépesedésének. Mi magyarok jó káposztaevő nemzet vagyunk. Nálunk több káposztát csak a szláv népek és a németek fogyasztanak Európa e régiójában. Amikor Budapest nagyvárossá nőtte ki magát, kellett az olcsó és nagy tömegben előállítható élelmiszer, közte a káposzta. A piaci igények tették híressé Vecsést – mondja Dobrovitz József –, mert a káposztával versenyképesek voltak a vecsési kertészek, akik a zöldáruval megrakott lovas szekereikkel egy nap alatt megjárták az utat oda és vissza.

Az adottságokhoz hozzátartozik, a nagy alföldi lecsapolások ellenére a vecsési határban még a leghitványabb homokon is jól érezte magát a káposzta, mert az ásott kutakból jutott alá öntözővíz. Erre csak a legidősebb krónikások emlékeznek, az sem beszédtéma a maiak körében, lesz-e valaha csatornarendszer a Duna és a Tisza között, amint azt sokszor ígérte az alföldieknek a nagypolitika. Mára kritikussá vált az öntözés, az első vízréteget 10 méter mélységben lehet elérni. Márpedig víz nélkül nincs káposzta.

A káposzta közepes tápanyagigényű, legalábbis az uborkához, dinnyéhez, paprikához hasonlítva. „A mi homok borította földjeinken szerves istállótrágyát kijuttatva, újabban a gombatermesztés után visszamaradt komposzttal és műtrágyákkal oldják meg a tápellátást – teszi hozzá Dobrovitz József. Legkevesebb 4 éves vetésváltást kell tartani. A xanthomonas betegségtől (fekete erűség) sokat szenvedtünk tavaly. Ha még melegebb lesz az időjárás, fel kell készülni az ellenálló fajták választására.”

A káposzta savanyítása kétcélú, puffer tevékenység volt, a frissként értékesített zöldáru mellett levezette a fölös készleteket, illetve a kertészek ráértek később értékesíteni feldolgozva.

A feldolgozásnál mindig fontos az egyenletes fejméret és annak minősége.

Ipari káposztának nevezik a tömör, 3 kilogramm és az ennél nagyobb súlyú fejeket, ellenben egy friss káposztának nem kell hatalmasra híznia, a mérete 1–1,5 kilogramm. A feldolgozás egyik szempontja a fej és a torzsa aránya, de vigyázat, a torzsában van a legtöbb vitamin.

A káposzta nem igényes a talajokra, sőt a szerkezet nélküli homokon a legegészségesebb. Védekezni kell a káposztabolha, a szürke levéltetű, a bagolylepke és a káposztalepke, illetve azok hernyója ellen. A fejlődő káposzta úgy forog a fény után, mint a napraforgó. Ahol nem fordul a „tábla”, ott várható a fuzárium-fertőzés kirobbanása. Dobrovitz József azzal is meglep bennünket, állítja, hogy ránézésre látni, melyik táblarészen hiányzik a nitrogén. A szép káposztát öntözés előtt meg kell szórni tápanyaggal, ha komplex trágyát adunk ki, azt kultivátorozás kövesse. A káposztát etetni és itatni kell, mint egy malacot. Akkor tökéletes a technológia, ha hetente kijuttatunk kis mennyiségű nitrogént, illetve nem borítjuk fel a nitrogén, kálium és a foszfor arányát.

A káposzta sok mikroelemet is felvesz.

Sokan tévednek, ha úgy spórolnak a tápanyaggal, hogy a tövéhez teszik. Várjunk csak! A gyökeret oda fejleszti, ahol tápanyagot talál, s hiába ereszt dús oldalgyökeret, a kicsi helyen nem képes felvenni a szükséges tápanyagmennyiséget. Vagyis egyenletesen kell a tápanyagokat teríteni.

Szóba hozzuk a káposztalegyet, ami a palántanevelési időszakban teszi le a petéit. Megoldás, a palántát védeni kell.

Ha azt akarjuk, hogy a káposzta nagyra hízzon de vékony levéllel, ez egyszerre nem lehetséges. Az egyes fajtákat fertőző fekete pöttyösség ellen lehet védekezni, ha megkapja az életkorának megfelelő ellátást. A vecsésiek tudományából sok mindent ellestek a versenytársak, de azt nem, hogy az ő káposztájuk is elviselje a nyári hőséget. Dobrovitz József úgy mondja, az ő káposztájuk a nyári kánikulában megáll a növekedésben, sőt, eldobja a levelét, de nem öregszik be, mint a modern fajták, hanem kivárja a szeptember 14-ei búcsúval beköszöntő esős napokat. Akkor a vecsési káposzta feléled! A hollandok fajtái, ha egyszer leterülnek, végük, ha pedig júliusban tovább folytatódik a vegetáció, nagy lombot nevelnek, jönnek a betegségek.

Beszélnünk kell az ültetésről is, amit manapság sok helyen a világban számítógéppel a háttérben, nagy pontossággal végeznek el.

A sortávolság adott, a gépi művelés miatt jellemzően 70–75 centiméter. A tőtávolságot a fajtától és a várt fejméretektől függően tág keretek között határozzuk meg. A feldolgozó üzem igénye szerint a 24–28 ezer darab adja a legjobb minőséget. A legkisebb tőtávolság lehet akár 40 centiméter. Az ültetvény egy részét érdemes friss fejes káposztaként értékesíteni, ha jól fizetnek érte a vásárlók.

Lapos vagy gömb forma? A vecsésiek maguk által visszafogott, nemesített fajtái egyre laposabbak lettek, vékony erezet, vékony levélzet jellemezte. Csakhogy egy lapos fajtát nehezebb a mind precízebb géppel szeletelni, ahhoz a gömb forma előnyösebb. Aki évente csak 100–150 tonna mennyiségből készít savanyú káposztát, annak érdemes egy lapos fajtával foglalkoznia. Vecsésen megőrizték a gömb fejű fajták némelyikét is, ellenben hosszú a tenyészideje, nehezen állják a versenyt a modernebb káposztákkal.

Az ültetéssel nem érdemes kapkodni.Minőségi palántát használjunk, az ültetés előtt öntözzünk szükség szerint. Az ültetést lehet gépesíteni, széles gépválasztékból lehet válogatni.

A legkíméletesebb betakarítást máig kézzel végzik. Egy betakarítógéppel nagyon sok ötlet alapján hihetetlenül ügyes módon elvégezhető a betakarítás, ám a lényeg, legyen egy hűtőház, illetve tároló a káposzta elhelyezésére.

A betakarított fejeknek 90 százalékosan tisztának kell lenniük – árul el egy újabb titkot Dobrovitz József. A tárolóba 2-3 borítólevéllel vágják ki a fejeket, az 5 napon belül feldolgozóba szállítottakat 1 levéllel szedik. A hosszan tárolt káposzta borító levelei 80–90 százalékban fedik a teljes fejet. A friss zöldáru pedig akkor szebb, ha rásimul az utolsó levele. A betakarítást ne halogassuk a fejek túlérésig. Egy túlérett káposzta levelei elválnak a torzsa szélétől, reped, a sérüléseken megjelenik a betegség, rothadás. 

-btj-

A cikk szerzője: Bálint Tóth János