A jó minőségű termőföld alapja a jó minőségű élelmiszernek – e gondolat jegyében nyitotta meg a 19. Gödöllői Gazdanapok szakmai tanácskozást és bemutatót Kovács Gergő Péter, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar tanüzemvezetője június végén. A talaj az egyik legfontosabb természeti megújuló erőforrásunk, védelme, termőképességének megóvása elsődleges érdekünk – tette hozzá.
A Gazdanapok házigazdája, Posta Katalin dékán és Füleky György egyetemi tanár egyaránt szólt előadásában a jó gazdálkodás fontosságáról, a tudomány eredményeinek alkalmazásáról, a szakmai bemutatók fontosságáról, a képzés előtérbe állításáról. A Talajok Nemzetközi Évének rendezvényein világszerte beszélnek a tudósok, kutatók, környezetvédők az éghajlatváltozás okozta gondokról, a biológiai sokszínűségről és annak értékeinek megőrzéséről, a vízkészletek óvásáról. Molnár István, az Agrár-Béta Kft. ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, talajaink egyik fő ellensége mi vagyunk, a földművesek, szó szerint így mondta, a paraszti gazdálkodók. Egy talaj elleni hiba ideje alig öt perc, ám annak kijavítása legkevesebb 4 év nehéz munkája. A megszokásból végzett talajműveléssel szemben, az átlagos évekre készülés helyett jobban kell támaszkodni az ismeretekre, a másutt látott jó módszerek alkalmazására, és számolni kell a mind gyakoribb szélsőséges kihívásokkal. Példaként a 2012-es évet hozta fel, amikor a szomszédos táblákon hektáronként alig 2–4 tonna kukorica termett az aszályos időjárás miatt, addig az ő földjeiken 6,8 tonnát takarítottak be, köszönhetően a humusz és vízkímélő technológia követésének.
Birkás Márta professzor ugyancsak a talajminőség kímélés fontosságáról szólt előadásában. Figyelmeztetett, talajainkban csökken a szerves anyag, mert mértéktelenül kihasználják, ráadásul a szalmából és szármaradványokból akarják fedezni a bioenergia igényeket. Nagy a klímakitettség, emiatt egyre érzékenyebbé válik a talaj. Nincs 4-5 év „lazítási” forduló, mert a gyakori nagy esőzések lemossák a port, vastagítva a szántás és a tárcsázás okozta tömör talpakat. Kevés az istállótrágya, nem fedezi az eltávolított szalma értékét, a hígtrágyázás pedig sok esetben gyomosít. A gazdálkodó kezében a kevés lehetőségek egyike a zöldítés, a talaj takarása, és a tarlómaradványok szakszerű talajba dolgozása. Tanulnunk kell a klímát – javasolta Birkás Márta, fel kell készülni a talajminőség kímélésére és a klímakárok megelőzésére. A gödöllői talajok művelése kapcsán megjegyezte, számos gazdálkodó vét a talaj ellen, lebecsüli a talajokat veszélyeztető jelenségeket. A talajok minőségét leginkább a rossz gyakorlat veszélyezteti, amelyek között fellelhető többek között a talajállapot ismeretének hiánya, az alkalmatlan beavatkozások sora, a szerves anyag- és vízvesztés, a rosszul időzített szántás, a hiányos tarlógondozás, az elgyomosodás, ad-hoc jelleggel végzett trágyázás, valamint a talajadottságokhoz alkalmatlan gépválaszték. Birkás Márta felhívta a figyelmet, az utóbbi évek egyik tanulsága, hogy egy gazdasági évben számolni lehet belvízzel és aszállyal, olykor az őszi jelentős mennyiségű csapadékkal, az aszályos téllel, és tavasszal. A nyári talaj- és nedvességkímélés régóta elsődleges feladat. Új feladat az, hogy a téli hónapokra is vízkímélő felszínt kell hagyni.
-btj-
A cikk szerzője: Bálint Tóth János
