Az agráriumban a jelenlegi támogatás esetében egyre nagyobb hangsúlyt kap a talajaink takarásának fontossága, egyre inkább ez irányba tereli a gyakorlatokat a támogatások feltételeit meghatározó előírásrendszer. A talaj- s a benne tárolt nedvesség védelmének egyik kulcsa a talaj takarása, erre vonatkozó kötelezettség a Feltételességben is megfogalmazódik, miszerint július 15 és szeptember 30 között a talaj takarását biztosítanunk kell növény, vagy tarló fennhagyásával – még pihentetett terület esetében is – persze max. 30 napos időintervallum biztosított az agronómiailag indokolt feladatok elvégzése érdekében - írja a NAK.

A fenti érzékeny időszakban a tarlóval borított területen a talaj bolygatása csak sekély tarlóhántással és -ápolással vagy középmély lazítás által lehetséges úgy, hogy a talaj takarása biztosított maradjon. Tarlót nem biztosító növények esetében pl. hagyma, a betakarítást követően másodvetést szükséges betervezni. A szaktárca számos alkalommal hangsúlyozta, hogy az aszály napjaink egyik legsúlyosabb agrárkockázata, ezért különösen fontos a talajban lévő nedvesség megőrzése. A Közös Agrárpolitika (KAP) feltételességi előírásai – köztük a HMKÁ 6 – a fenntarthatóbb, ellenállóbb gazdálkodást szolgálják.

A fedetlen talaj nyári hőmérséklete 50 fok fölé is emelkedik, ahol a talajélet is korlátos, tehát a talajnak is szüksége van „növényi szalmakalapra”, mely által a kipárolgás mértéke is csökken. A hajnali harmat idején – ami nyáron sajnos egyre ritkább - is jó „vízcsapda” az élő növényzet, vagy a szármaradvány. A talaj takarásával, fedésével tehát a nap és a szél – mely szinte mindennapossá vált még a hőségnapokon is - nem szárítja, eső nem rombolja szerkezetét, s segít megőrizni a talajban még őrzött nedvességet, s árnyékol is tehát. Akár hisszük akár nem az élő gyökér jelenléte a legjobb orvosság talajainknak. A talaj mindezért takarni akarja magát, ha máshogy nem úgy a spontán zöldüléssel, amit sokszor gyomosságnak nevezünk, holott az is talajtakaró.