A talaj erózió okozta kár másik nagy problémája a talaj lehordás, a SZEDIMENTÁCIÓ. A lehordott talajok fizikai és kémiai tulajdonságai ugyanis jelentősen eltérnek a feltalaj tulajdonságaitól .A lehordott, szedimentált talaj a lejtő aljában lévő növényeket, az g ültetvényeket beborítja ami talajtani és növényélettani szempontból egyaránt káros.
A talajvédelem sarkalatos kérdése, - amely napjainkban egyre nagyobb jelentőségû- aa csapadék megőrzése, helyben tartása, a kedvező vízgazdálkodás biztosítása. Ez az utóbbi száraz, csapadék-hiányos években fokozott figyelmet érdemel, de tendenciájában ezzel a kérdéssel egy-inkább foglalkozni kell. Számolni kell ugyanakkor azzal, hogy esetenként a a nagy intenzitású csapadék számottevő talaj- veszteséget okoz.
E két tényező , azaz a nagy intenzitású csapadék talajlehordása, illetve a csapadék-hiány jelentős agronómiai - agro- ökonómiai károkat okoz, ennek kivédése összetett megelőzést igényel.
A talajok, a lejtős területek védelmének több módja lehetséges :
- az agronómiai védelem,
- a biológiai talajvédelem, erdészeti talajvédelem,
- a mûszaki talajvédelem.
- az AGRONÓMIAI talajvédelem körébe tartozik a talajok mélymûvelése, amellyel a talajok vízbefogadó képességét lehet növelni. Ebbe a kategóriába tartozik az , hogy a talajmûveléssorán a talajrétegeket felfelé forgatjuk, ami ugyancsak a talajlehordását csökkenti.
- OLÓGIAI talajvédelem alapvető szempontja két tényező :a talaj fedettségének biztosítása, továbbá a szervesanyag tartalom közvetett és közvetlen úton történő növelése.
is biztosítja. Hazai körülmények között a szerényebb és egyenlőtlen csapadék mennyiség és eloszlása miatt azonban ez a módszer csak korlátozott mértékben alkalmazható.
Így a kísérletek és tapasztalatok szerint , hazai körülmények között, minden második sorba, csekély vízigényû gyepkeverék telepítése javasolt melyben a , réti perje , az angol perje a réti csenkesz és a talajviszonyoktól függően vöröshere illetve lucerna kerül. Ezek a viszonylag csekély vízigényû növények megfelelő fedettséget biztosítanak
Fontos szempont az, hogy a gyepet rendszeresen „kézben tartsuk „, azaz rendszeresen
vágjuk, nehogy a sorközökben ez növényvédelmi problémákat okozzon. Ugyanakkor fontos kérdés az, hogy az ily módon keletkezett szervesanyag átalakulása, mineralizációja ne okozzon relatív N- hiányt . Ezért a terméssel kivont N-mennyiséget - a fenti termesztéstechnológia esetében 20-40 kg/ha N mennyiséggel kell növelni.
A talajvédelmének fontos része a talajok fizikai tulajdonságainak rendezése. Ilyen vonatkozásban meghatározó a talaj vízbefogadó képességének növelés. Ezt a talajok lazításával, megfelelő szerkezet kialakításával lehet biztosítani. Éppen ezért fokozott szerepe van a 20-40 cm-es talajrétegek rendszeres lazítása, ami a talaj vízbefogadóképességét számottevően növeli, és így a talajeróziót csökkenti.
Nem hanyagolható azonban az a tény, hogy esetenként nagy intenzitású csapadék számottevő talaj-lehordást, eróziót idéz elő. Ennek kivédése az agronómiai védekezéssel sajnálatos módon nem oldható meg. Ezekben a térségekben már a mûszaki talajvédelemnek fokozott szerepe van
Hazánkban egyre szélesebb körben terjedt el a LEJTŐ IRÁNYÚ szőlőtelepítés és talajmûvelés. Ez a szőlőtermesztés szempontjából feltétlenül kedvező - a besugárzási viszonyok szempontjából - ugyanakkor talajvédelmi vonatkozásban számos problémát rejt magába. A lejtő irányba történő telepítés ugyanis elősegíti az eróziós folyamatok kialakulását. Ennek kivédése szempontjából alapvető szempont a sorok hossza, amely az eróziós károkat számottevően csökkentheti. Éppen ezért a kialakítandó sorok hosszát - a lejtőviszonyok, a talajtulajdonságok függvényében célszerû kialakítani , amely a 30-100 métert ne haladja meg. Különösen fontos ezekben a térségekben a sorközök gyepesítése, a talajok védelme. Ezen túlmenően gondoskodni kell a megfelelő vízlevezetésről, övárkok, vízlevezetők biztosításáról.
A talajvédelem fontos része a MÛSZAKI talajvédelem, amelynek során a lejtőviszonyokat teraszok kialakításával változtatjuk meg. Ez a munka igen jelentős terület-rendezéssel jár, aminek költség-igénye számottevő. A teraszok kialakítása során megváltoztatjuk, csökkentjük a lejtő viszonyokat - a lejtő hajlásszögét és a lejtő hosszát-, így a talaj-lehordás is számottevően mérséklődik. Ezzel együtt azonban csökken a termesztési felület, ami elsősorban a kisebb területekkel rendelkező térségekben fokozott gondot okoz. Nagyobb, összefüggő ültetvényekben azonban ennek alkalmazása feltétlenül indokolt. Ennek részleteire még a későbbiekben kitérünk.
ÖSSZEFOGLALÓAN MEGÁLLAPÍTHATJUK , hogy egy térség talajvédelmét csupán komplex tervek tervezése és megvalósíthatósága alapján lehet kialakítani.
Egy-egy térségben ugyanis csökkenteni lehet a talajeróziót, de a térség komplex rendezése áttekinthető talajvédelmi intézkedést igényel. Ennek biztosítása, kialakítása csak a térség együttes munkája alapján lesz eredményes. E munka kialakításához a KTM és a területilegg illetékes TNSz a megfelelő szakmai támogatása szükséges.
Tóthné dr. Surányi K. c. egyetemi docens
Bp-i Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Kertészettudományi Kar.
Talajtan és Vízgazdálkodási Tanszék, Budapest, 1142 Villányi u 35-43.
Címlapkép: Getty Images
