Bármely tápelem hiánya felboríthatja az enzimatikus reakciók egyensúlyát, megváltoztathatja a membránok áteresztőképességét, akadályozhatja a normális foto- és bioszintetikus folyamatokat, vagy megzavarhat más élettani funkciókat. Csak a harmonikus táplálás biztosítja a növények megfelelő növekedését, fejlődését, javítja általános kondíciójukat, ami növeli a betegségekkel szembeni ellenálló-képességet is (Pethő, 1993).

            Sárdi, in: Füleky, (1999) szerint a szerves trágyák használatának csökkentése, a mûtrágyák arányának és mennyiségének helytelen adagolása gyakran tápanyag-ellátási zavarokat, hiánytüneteket, illetve mérgezést okozhatnak. A tápanyag utánpótlásakor nem csak a tápelemek mennyiségét, hanem arányait és kölcsönhatásait is figyelembe kell vennünk, mivel egyes elemek akadályozzák, vagy fokozzák a másik felvételét (lásd 1. táblázat).

/Horinka, T. 2000. nyomán/

Jelmagyarázat: « bármelyik elem túlsúlya akadályozza a másik felvételét

                        ® a baloldali elem túlsúlya akadályozza a másik felvételét

A talaj mikroelem-tartalma a növények számára csak részben használható, többek között a talaj típusától, pH-értékétől, vízháztartásától függ (Jakab, S. 1996.). A felvett elem mennyisége és típusa, hasznosulása gyakorlatilag minden biotikus és abiotikus tényező függvénye (Szûcs, E. 2004.), sőt a formula sem mindegy! Erre legjobb példa a nitrogén karbamid formája. A karbamidot (CO(NH2)2) gyökéren keresztül közvetlenül nem tudják felvenni a növények (csak átalakítás után, amit a nitrifikáló baktériumok végeznek), lombon keresztül viszont nagyon gyorsan és hatékonyan (Horinka, T. 2000.).

A mikro, és egyes makroelem (pl. kalcium) hiányok gyors és hatékony megszüntetésének egyik legkorszerûbb módszere a lombtrágyázás.

Lombtrágyázásnak nevezzük azt az eljárást, amikor a tápsókat oldat formájában a levélzetre juttatjuk. Pecznik (1976) véleménye szerint levéltrágyázást csak kiegészítő trágyázásként alkalmazzuk, mivel így csak kis mennyiségû tápanyagot lehet a növénybe bejuttatni. A lombtrágya nem helyettesíti, csak kiegészíti az alaptrágyázást és növeli annak hatékonyságát. Ennek ellenére a jó minőségû talajokon nem ritka, hogy nem végeznek telepítés előtt teljes területû tápanyag-feltöltést, a tápanyag-utánpótlást tápoldatozással és lombtrágyázással oldják meg.

 A levélen keresztüli tápanyag-utánpótlás előnyei a következők:

• A tápanyagok közvetlenül és „azonnal” hatnak.
• A talajban nem kötődnek meg, nem mosódnak ki.
• A hatás kevésbé függ a csapadéktól, míg a talajban nélkülözhetetlen a megfelelő mennyiségû víz jelenléte.

a tápanyagok felvétele levélen keresztül

A tápanyagok felvétele levélen keresztül az ioncsere és a tápanyagok aktív abszorpci­ója révén valósul meg (Pecznik, 1976. in Papp 1979). A levélre jutott tápanyagok felvétele a kutikula folytonossági hiányain áthaladva az epidermiszen  keresztül jut a szövetekbe. A levél fonákán intenzívebb a tápanyagfelvétel, mert ott a kutikula vékonyabb. A levél korával csök­ken a kutikula áteresztő képessége, így a fiatalabb levelek tápanyag felvétele kedvezőbb. A levélen keresztül történő tápanyagfelvétellel kapcsolatban eltérő a kutatók véleménye. Egye­sek véleménye szerint, helyettesítheti a gyökéren keresztül történő tápanyagfelvételt, sőt, a levélen keresztül felvett tápanyagok gyorsabban alakulnak át szerves anyagokká, amelyek eljutnak a növények különböző részeibe. Mások elvetik a lombtrágyázás hatékonyságát, azt vallják, hogy ilyenkor csak a levél tápanyagtartalma növekedik meg, és a tápanyag nem jut el a növény többi részébe. Ezenkívül, a megtermékenyítés és a terméskötődés eredményei gyen­gébbek, a hozam alacsonyabb, mint a gyökéren keresztül alkalmazott tápanyagellátás alkal­mával. A kutatók harmadik csoportja szerint a lombtrágyázás hatékonysága jelentős mérték­ben függ a talaj pH-értékétől. Lúgos talajon a kisebb mikroelemhiányt hatékonyabban tudjuk pótolni lombtrágyázással. A lombtrágyázás elkerülhetetlen, ha sürgős beavatkozásra van szükség. A semleges és savanyú talajokon akkor ajánlható, ha a vegetáció második felében nem esik az eső, emiatt a tápanyagfelvétel csak a levélen ke­resztül lehetséges Ez azzal magyarázható, hogy a leveleket borító kutikulát viaszréteg fedi, amely megzavarja a tápanyagfelvételt. Ezért csak olyan eset­ben alkalmazzák a lombtrágyázást, amikor kismértékû tápanyaghiány van, vagy pedig sürgős beavatkozásra van szükség. A nagyobb tápanyaghiány pótlására alkalmasabb a gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel. Az ionantagonizmus érvényes a levélen keresztül történő táp­anyag felvételkor is.

a lombtrágyák hatásmechanizmusa

A levelekre jutatott ásványi anyagok adszorpciójában és transzlokációjában ugyanazok a törvényszerûségek és transzport-mechanizmusok mûködnek, mint a gyökérsejtekben (Mackov in: Tóth, 1997).

A levélen keresztüli tápanyagfelvételt a levélzet felületén kialakult kutikuláris viasz és a kutikula réteg többé-kevésbé gátolja. A fiatal leveleken a kutikularéteg összefüggően kialakulhat a sztómák fölött éppen úgy, mint az epidermisz sejteken. A levél növekedése folyamán az összefüggő kutikularéteg először a sztómáknál szakad meg, később a sztómák körüli szőrképletek bazális sejtjeinél is. Ezek a szőralapok a víz és a vízben oldott tápanyagok belépéséhez közvetlen pályaként szolgálnak, főleg a fejlődési stádium kezdetén. A sztómák szerepe az oldott anyagok felvételében kevésbé jelentős (Pecznik, 1976).

A kutikula a hidrofil anyagok számára átjárható. A kationok és a nem ionos oldott anyagok jelentősen nagyobb mértékben átjuthatnak rajta, mint az anionok, melyeknek cseréje kisebb mértékû (Szirtes, 1988).

A fiatal leveleknél a befelé irányuló behatolás csaknem kizárólag a kutikulán keresztül történik. Idősebb leveleken inkább a sztómákat övező régiókra tevődik át, a záró- és melléksejtekre, a szőrbázisokra és a mirigypórusok szőrképleteire. Levéltrágyázáskor arra kell törekednünk, hogy a penetráció alternatív pályáinak mindegyike mûködjék. A sztómanyílásokon keresztüli belépés növelése, felületaktív anyagok alkalmazásával és a porlasztás finomságának növelésével lehetséges.

A kutikulán keresztüli penetrációt az ökológiai tényezők döntően befolyásolják. Ezek közül legfontosabbak a kutikula nedvesítő-képességét meghatározó időjárási tényezők, valamint az endogén napi ciklus, amely este és éjjel a legnagyobb. A levegő nagyobb páratartalma esetén egyrészt jobb a kutikula nedvesedő képessége, másrészt a permet kevésbé párolog, hosszabb ideig marad a levélen, ami a bejutás szempontjából kedvező. A hőmérséklet is befolyással van mind a szervetlen-, mind a szerves anyagok továbbjutására. A hőmérséklet emelkedése gyorsítja a folyamatokat, de a kalcium továbbjutására nincs hatással (Pecznik, 1976).

az ásványi anyagok jelentőssége a gyümölcstermesztésben

Az ésszerû és „még elegendő” tápanyagutánpótlás alapja a növény tápanyagigényének ismerete különböző fejlődési, illetve fenológiai szakaszokban. /E témát illetően ebben a szaklapban Szûcs Endre cikkeiből meríthet bővebb tudásanyagot az olvasó/. A kellő ismeretek hiányában a lombtrágyázási eljárás eredményessége véletlenszerû, sőt hatása káros is lehet.

Makro elemek

Nitrogén

A nitrogén a fehérjék és a nukleinsavak egyik legfontosabb „alapanyaga”. Nélkülözhetetlen az aminosavak szintézisében, amelyek a gyümölcsfák termékenységének fenntartásában jutnak kiemelkedő szerephez. Azok a gyümölcsfák, amelyekből hiányzik a prolin, nagyfokú pollensterilitás jellemző. A nitrogén részt vesz a klorofill, valamint a hím és női virágszervek kialakításában, biztosítja a jobb megtermékenyülést és a gyümölcskötődést, növeli a termés szárazanyag-tartalmát. Előnyösen befolyásolja a termőrügyek differenciálódását.

A gyümölcsfák a nitrogént NH4+-és NO3--ionok formájában vehetik fel. A savanyú talajon az ammónium-tartalmú mûtrágya toxikus lehet. Ebben közrejátszik a mûtrágya savas hidrolízise is. Ahol a pH érték 8,5 felett van, az ammónium-tartalmú mûtrágya jobban lehetővé teszi a gyümölcsfa kiegyensúlyozott metabolizmusát, míg a savanyú talajon a nitrátok felvétele könnyebb. A vizsgá­latok azt igazolják, hogy a nitrátok előnyösebbek az anyagcsere-folyamatokban, mert az amino-csoporttá redukálódásuk alkalmával felszabadult oxigén a szénhidrátokat savakká oxi­dálja, amelyekből aminosavak keletkeznek.

A nitrogénhiány az alacsony humusztartalmú homoktalajokra jellemző, de akkor is felléphet  ha a víz hosszabb ideig levegőtlenné teszi a talajt (1. ábra).

1. ábra: Nitrogénhiányos őszibarackfák gyenge homoktalajon, a belvíz levonulása után.

Nitrogénhiány miatt a hajtások fejlődésükben visszamaradnak, kevés és fejletlen virágrügy differenciálódik, a levelek aprók lesznek, sárgulnak, később piros vagy sárga foltosak, a gyümölcsök aprók, íztelenek, rosszul tárolhatók (2. ábra). A levelek korábban lehullanak. Nitrogéntartalmú lombtrágyával a tünet megbízhatóan megszüntethető.

Nitrogénbőség esetében a növények szövetszerkezete laza lesz, emiatt csökken az ellenálló-képességük betegségekkel, mechanikai hatásokkal és a faggyal szemben. Sérülékeny, romlé­kony lesz a gyümölcs.

2. ábra: Nitrogénhiányos cseresznye

Foszfor

A foszfor a növényekben szerves és szervetlen vegyületek formájában fordul elő. Egyik szerves alakja a fitin, amelyben, mint raktározott tápanyag van jelen. A lecitin a protop­lazma felépítésében vesz részt. Kis mennyiségben az amilopektinhez kötődik. Enzimek hatá­sára a különböző szerves anyagokból foszforsav szabadul fel, amely nukleoproteidek képzé­sében vesz részt. A nukleoproteidek beépülnek a sejtosztódás során keletkezett sejtmagba, annak jelentős részét képezik, ezért a foszfor a merisztémaszövet képzésében, a növények szabályos növekedéséhez kiemelten fontos jelentősségû. Jelentős szerepet tölt be a szénhidrátok és a fehérjék anyag­cseréjében, a sejtek energiaforgalmában, oxido-redukciós folyamatokban. Elegendő mennyi­ségû foszfor jelenlétében a növényben található nitrogén nagyobb hányada vesz részt a fehér­jék szintézisében. A foszfor szervetlen alakját túlnyomórészt a kalcium, magnézium és a ká­lium foszfátjai képezik.

A talajban a foszfor szerves és szervetlen kötésben fordul elő. A növények a H2PO4-  és a HPO4-2-ionokat veszik fel. Savanyú talajon a vas és az alumínium, a meszes talajon a kalcium akadályozza a foszfor felvételét. Magas hőmérsékleten a növények könnyebben veszik fel a foszfort. A nedves talajban a foszfor diffúzióval terjed, meglehetősen lassan mozog, évente mintegy néhány cm-t. Száraz talajból a növény nem tudja felvenni a foszfort. A mikorrhizzák szabályozzák a foszfor felvételét: ha túl sok van a talajban, akkor megakadá­lyozzák az abszorpcióját, ha pedig kevés, akkor megnövelik a mennyiségét.

Foszforhiány következtében rövid és vékony hajtások, kevesebb virág és termés fej­lődik, a virágzás késik. A levelek kicsik és sötétzöldek vörös foltokkal, nagymértékû foszfor­hiány esetén le is hullanak. Hazánkban a foszforhiányos növények ritkaságszámba mennek, ezért lombtrágyázásos pótlására rendszerint nincs szükség.. Öntözött homoktalajokon előfordulhat, hogy toxikus mennyiségû foszfor jut az arra érzékeny gyümölcsfákba. Ilyenkor megáll a fejlődés, nagyobb mérgezés esetén a levelek per­zselődnek.

Kálium

Legtöbb kálium a merisztéma-sejtekben és általában az intenzív növekedésben lévő vegetatív növényi részekben koncentrálódik. Túlnyomórészt a sejtnedvben található, ahol az ozmotikus potenciál fenntartásában vesz részt. Számos enzim mûködését, aminosavak és fehérjék kép­ződését irányítja. Szabályozza a növények vízforgalmát: elegendő kálium jelenlétében a növé­nyek kevesebb vizet párologtatnak. Fokozza a növények ellenállóképességét a betegségek­kel, kártevőkkel és a faggyal szemben a szénhidrátforgalom szabályozása következtében.

A kálium a talajban 99 %-ban szervetlen kötésben található, felvételét a pH érték nem befolyásolja, mégis 8 pH körül akadályozottá válik a kálium felvétele, mert ennél a kémhatásnál túlsúlyba kerülnek a kalcium-ionok (lásd 1. táblázat). A talaj nedvességtartalmának gyakori változása és a hőmérséklet ingadozása növeli a felvehető kálium mennyiségét. A kálium évente néhány 10 cm-t tesz meg a talajban (talajtípustól függően), ezért a talaj felszínére szórt kálium 40 cm mélységben nem érezteti hatását.

Hiányában dehidratálódik a plazma, anyagcsere-zavarok lépnek fel. A levelek szélén nekrotikus foltok keletkeznek. A gyümölcs mérete kicsi lesz, és nem alakul megfelelően a cukor/sav arány, ez rontja a gyümölcs izét, zamatát (3. ábra).

A káliumklorid (KCL) általában, mint lombtrágya nem jöhet szóba a növények klórérzékenysége miatt, helyette a káliumszulfát (K2SO4), vagy a könnyen hasznosuló káliumnitrát (KNO3) tartalmú lombtrágyákat ajánlják a szakemberek.

3. ábra: Káliumhiány tünetei meggyleveleken

Kalcium

A kalcium, főleg a xilémben vándorol, csak kevés jut be a háncsba, hídképzőként szerepel a sejtfalban és a sejt­hártyában, szilárdítja a sejtfalat, valamint zsugorítja a plazmalemmát. Szállítása is főleg az apoplazmában történik. Csökkenti a nátrium passzív membrántranszportját, ezért a növények sótûrésében fontos szerepet játszik. Fokozza a termések tárol­hatóságát, mert a pektinhez kapcsolódva jobb szerkezetet alakít ki. A transpiráció fokozásán keresztül a kalcium felvétele is jobb lesz. A bórral együtt, elősegíti a pollen csírázását.

A talaj szerkezetét a kalcium kedvezően alakítja. A növény akkor sem vesz fel több kalciumot, mint amennyit be tud építeni a szervezetébe, ha a talajban túl sok van belőle, feleslegben viszont jelentős antagonista.

Hiányában a gyökerek nem fejlőd­nek, és a hajtáscsúcsok elrohadnak. Almán a különböző foltosodások, húsbarnulás jelzi hiányát (4. ábra).

A kalcium hiányát a talaj meszezésével tudjuk megakadályozni, illetve kalciumtartalmú lombtrágyázással a kötődés kezdetétől betakarításig folyamatosan.

4. ábra: Húsbarnulásos (pufikos) alma

Magnézium

A magnézium a klorofill porfirinvázának központi atomja, kapcsolatban áll a fehérjeszintézissel. Szerepet játszik a szénhidrátok képzésében és forgalmának szabályozásában. A káliumhoz hasonlóan növeli a növények faggyal és betegségekkel szembeni ellenállóképességét. Könnyen mozog a növény­ben, több enzimreakciót szabályoz. A kalciumhoz hasonlóan a pektinhez kötődik, és arról leválva kapcsolódik az enzimatikus reakciókhoz. A növény vízháztartásában is fontos szerepet játszik.

Magnéziumhiány léphet fel káliumtöbblet hatására, illetve egyre gyakoribb a nagy tőszámú (intenzív) gyümölcsültetvényekben. Hiánya esetén a klorotikus levelek nekrózisa figyelhető meg, majd az idősebb levelek lehullanak (5. ábra). A gyümölcsfáknál jellemző a feltûnő „felkopaszodás”. Almánál kicsi lesz a gyü­mölcs, az érés nem a szokásos időben történik, a termés nem jóízû. A túl sok magnézium kalciumhiányt okoz a növénynél, és kalciumhiány tünetei jelentkeznek. Magnézium tartalmú lombtrágyákkal a magnézium hiánya hatékonyan megszüntethető.

5. ábra: Súlyos magnéziumhiány tünete birs leveleken.

Mikroelemek

Vas

A vas redoxi folyamatokat szabályoz, ezenkívül elősegíti a magnézium beépülé­sét a porfirin vázba, mennyisége meghatározza a klorofill mennyi­ségét. A gyümölcsfák protonkiválasztással fokozzák a vas mobilitását, és a plazmalemma külső felületén redukálják. A növény az így keletkezett kétvegyértékû vasat veszi fel, amelyből, ha túl sok van, nemkívánatos redukciós folyamatokat indít el, ennek következtében káros szabad gyökök keletkeznek. A vas felvételét akadályozza a talaj magas pH értéke és a túl sok foszfor..

Hiányában a nitrogén és a magnézium hiányhoz hasonló a tünet, a levelek sárgulnak. Mivel a vas nem reutalizálódó elem, ezért először a hajtáscsúcsi fiatal levelek sárgulnak (6. ábra). Hiánya lombtrágyázással gyorsan pótolható.

6. ábra: Vashiány tünete almaleveleken.

Mangán

Szabályozza a magnézium beépülését a klorofillba. Jelentős bizonyos oxido-redukciós folyamatokban, a nitrát-átalakulásban, a fehérjeszintézisben, az aszkorbinsav képzésében és a szerves anyagok szintézisében. Több enzim fontos alkotórésze. Mangán­ban gazdag talajon is előfordulhat mangánhiány, amit a mangánoxidáló baktériumok okoz­nak. Magas pH értéknél, túlmeszezéskor, magas Ca/K arány esetén is felléphet hiánya.

Hiányában az erek között sárgul a levél, erősebb hiány esetén a levélszélek sárgulnak, amely átterjed a főérre. Kedvezőtlenül hat az íz- és zamatanyagok kialakulására.

Mangántúlsúly a savanyú talajokon léphet fel, ahol a kalcium kevés, vagy teljességgel hiányzik. A mangántoxicitás úgynevezett kéregelhalásban nyilvánul meg, amely a törzsön, vázágakon és a terméseken jelentkezik A floem nekrózisa gyûrûk formájában figyelhető meg. A mangántoxicitást meszezéssel szüntethetjük meg. A mangánhiányt mangán-szulfáttal történő permetezéssel előzhetjük meg.

Cink

A cink számos enzimet aktivál, és részt vesz azok összetételében. Hatására több fe­hérje, ribonukleinsav és auxin képződik, ezáltal a növények növekedésére hat. Megnöveli a membrán áteresztőképességét, a növény szárazságtûrését, a baktériumos és gombás betegsé­gekkel szembeni ellenálló képességet. Fokozza a fotoszintézist, a virágkötődést. Felvehetősége csökken a meszes talajokon. Hiánya a gyümölcsfáknál a hajtások törpe szártagúságát, ecsetágúságot okoz, amely az auxin ala­csony koncentrációjával magyarázható. Kevés termés kötődik, a levelek, termések időnként lehullanak. A cinkhiány kifejezettebb olyan területen, ahol rövidebbek a nappalok, és általá­ban felhősebb az ég, mint olyan területen, ahol hosszabbak a nappalok, és gyakrabban süt a nap (Pejkiæ, 1996.). A cinkhiány cink-szulfátos lombtrágyázással hárítható el (7. ábra).

7. ábra: Cinkhiány tünete almahajtáson.

Bór

A serkenti az oxido-re­dukciós folyamatokat, számos enzim mûködését, valamint a gyümölcsfák légzési folyama­tait. Hatással van a sejtosztódásra, a merisztémasejtek keletkezésére. Befolyásolja a cukrok és a fehérjék szintézisét. Bór jelenlétében cukor-észterek keletkeznek, amelyek megakadályoz­zák a cukrok polimerizációját, így szerepet játszanak a gyümölcsök cukortartalmának alakulásában. Az auxinok szintéziséhez nélkülözhetetlen, kedve­zően hat a virágzásra, a pollentömlő csirázását és a virágkötődést segíti. Elősegíti a kalcium, a vas, a magnézium és a víz jobb felvételét. Szabályozza a K/Ca arányt, tehát a gyümölcsök eltarthatóságát befolyásolja.

A pH növekedésé­vel növekszik az adszorpciós komplexuson megkötött bór mennyisége. A változó kiszáradás és hőmérséklet ingadozás kedvez a bór megkötésének. Amennyiben magas a növény kalcium és nitrogén tartalma, növekszik a bór-szükséglete, ugyanakkor a talaj kalcium-, nitrogén- és kálium tartalma csökkenti a bór felvételét.(Klosowski, 1974, in Pejkiæ, 1996.)

Hiánya a gyümölcsfáknál virágelhullást és terméskötődési zavarokat okoz. Az almánál torz gyümölcs fejlődik, amely már a fán barnafoltos lesz, fás szövetek alakulnak ki a magház körül, és a gyümölcs rossz ízû. Erős bórhiánynál a levelek deformálódnak, bepördülnek, az erek sárgulnak, majd lehullanak, a szállítószövetek elhalnak. A fiatal hajtások sok rügyet és levélrozettát fejlesztenek. A fiatal levelek nagyon aprók, az internódiumok rövidek.(Chandler, 1941. in Pejkiæ, 1996.). Amennyiben a levelek bórtartalma 45-55 ppm-nél több, akkor toxikus tünetek jelent­keznek. Az alma levélerei megsárgulnak, a terméseken különböző elszíneződések jelentkez­nek. A tünetek jelentkeznek a hajtásokon, vesszőkön, vázágakon, ahol a fa kérge repedezik (Kim, 1983. in Pejkiæ, 1996.) A bórhiány megszüntetését lombtrágyázással vagy bórax talajba történő kijuttatásával oldhatjuk meg.

Réz

Elősegíti a magnézium klorofillba való beépülését, oxigénátvivő szerepe van, több en­zim alkotó része. Részt vesz az antocianinok szintézisében, a kloroplasztok keletkezésében. Kedvezően befolyásolja a nitrogénvegyületek anyagcseréjét, ezáltal hat a fehérjék és a nukle­insavak mennyiségére. Hatására nagyobb keményítőszemcsék keletkeznek a pollenben, és ez megnöveli a pollen leválását, ezáltal a pollen termékenyítőképességét.

A réz a legkevésbé mobil elem a talajban. A láptalajokon a  humuszanyagokon létre­jött rendkívül erős kelátkötés miatt felléphet a réz hiány. Nitrátokkal és kálium-kloriddal tör­ténő trágyázás elősegítik a réz oldódását. Savanyú talajokon oldódik, meszes talajokon kicsa­pódik. A homoktalajok réz tartalma kimosódással is csökkenhet. A rezet az oldható foszfátok is kicsapják.

Hiányában a gyümölcs cukor-, sav- és C-vitamin tartalma kedvezőtlenül kicsi lesz. Almánál  a hajtások elhalnak, és jóval kisebb lesz a termés. Vízhajtások, terméketlen hajtások alakulnak ki, amelyeken kisebb levelek fejlődnek (Smith és Tomas, 1978. in Pejkiæ, 1996.). A réz hiányát réztartalmú lombtrágyákkal és réztartalmú növényvédő szerekkel pótolhatjuk.

Irodalomjegyzék:

Füleky, Gy.: Tápanyag-gazdálkodás. Mezőgazda Kiadó Budapest, 1999.

Papp, J. :1979.Gyümölcsösök talajmûvelése és tápanyagellátása. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1979.

Pecznik, J. (szerk.):. Levéltrágyázás. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1976.

Pejkiæ, B.: Ðubrenje voænjaka. Beograd,  1996.

Pethő, F.: Alma. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1984.

Horinka, T.: Tápoldatozás a kertészeti termesztésben. Kemira Agro Hungary Kft., 2000.

Szûcs, E.: Gyümölcsnövények tápanyagellátása. Agro Napló VIII. 2004/4 72-74., Sziget-Agro-Média Bt. 2004.

A cikk szerzője: Sipos Béla Zoltán