Szinte ugyanekkora mennyiségben növekedett az (őszi és tavaszi) árpákból, valamint a rozsból betakarított termés mennyisége, ami a jövőre nézve újabb kihívást jelent a gazdálkodók számára. Előre tekintve, a következőkben az ezévi kalászosok vetéséhez, a sorbavető gépek beállításához és üzemeltetéséhez kívánunk ajánlásokat és tanácsokat adni.

A gabonavető gépek csoportosítása

A gyakorlatban ismert és az országban forgalmazott gabonavető gépcsaládok jellemző paramétereit, illetve a gépek lehetséges mûszaki megoldásait az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Kalászos gabonák sorvető gépeinek főbb mûszaki jellemzői

1. táblázat 

A csoportosításból látható, hogy ebben a felosztásban normál sorbavető, direktvető és kombinált (magágykészítő + vető) gépekkel, kombinációikkal lehet találkozni. Ezen munkagépek többségében függesztett és féligfüggesztett kivitelben készülnek, de nagyobb munkaszélesség és gépkapcsolások esetében a vontatott gépek az irányadóak. A hazai gyakorlatban a soros, sorbavető gépekkel találkozhatunk, de a sávos és a teljes felületû vetési módok is ismertek. A vetőcsoroszlyák (tárcsás, ikertárcsás vagy csúszúcsoroszlya) kiválasztása mindig a bevetendő terület talajától függ, kötött talajokon és direktvetés esetén a tárcsás csoroszlyák (csoroszlya-párok) előnyösebbek, laza, könnyû talajokon a késes (csúszó) csoroszlyák is eredményesen alkalmazhatók. Valamennyi gabonavető gép mechanikus magadagoló rendszerrel rendelkezik, és a magadagolás soronkénti vagy központi adagolású, de soronkénti elosztású lehet. A gépek magadagoló szerkezete tolóhengeres, bütyköshengeres vagy központi adagolóelemes (cellás kerekes) megoldású, ahonnan a magtovábbítás gravitációs/pneumatikus úton történik a tárcsás/késes csoroszlyákhoz. A különböző vetőgépek vetési mélysége mechanikusan vagy kombinált (mechanikus + hidraulikus) módon állítható be. A gépek magtartályai a vetőgépen teljes szélességben vagy központilag (központosítva) vannak elhelyezve, de egyes nagyobb munkaszélességû gépeknél – pl. vetőkultivátorok – a központi magtartály a vetőgép elé kapcsolt (külön) kocsin, vagy a traktor homlokfüggesztésén található meg. A vetőmag tartályok feltöltése kézi úton zsákokból, homlokrakodóval konténerzsákokból, vagy csigás feltöltőkkel lehetséges.

Vetés előtti ellenőrzések, beállítások:

●   a vetőgépek mûszaki állapotának felülvizsgálata a vetés technikai megvalósítása lehetőségének (lánckerekek, hajtóláncok; talajkerék és lehajtása stb.) ellenőrzése;

●   vágó/nyitócsoroszlyák, magnyomó/tömörítő kerekek, és egyéb szerkezeti részek ellenőrzése;

●   a vetési sortávolság ellenőrzése, beállítása;

●   a pneumatikus magtovábbítású gépeknél a tömítetlenségek megszüntetése, a szükséges nyomás biztosítása;

●   mechanikus rendszerû gépeknél a magfelvétel és a magtovábbítás (a magkivetés) lehetőségének ellenőrzése;

●   a hidraulikus csatlakozások ellenőrzése, a hidraulikus rendszer mûködésének kipróbálása;

●   a magfajtához igazodóan – a kezelési utasításban foglaltak szerint – a kivetendő magmennyiségnek megfelelő gépbeállítások;

A vetőmagnorma meghatározása

A kivetendő mag mennyiségének (az un. vetőmagnorma) meghatározására több módszer szerint nyílik lehetőség. Őszi vetésû kalászosaink – a vetés szempontjából – főbb jellemzőit a 2. táblázatban foglaltuk össze.

Vetőmag jellemzők

2. táblázat

A területegységre kivetendő magvak tömege a keléskor megkövetelt tőszám alapján:

Vm =  (kg/ha)

ahol: Vm = vetőmag mennyiség (kg/ha)

         Ták = tőállomány keléskor (db)

         Emt = ezermag tömeg (g)

         T = vetőmag tisztaság (%)

         Cs = vetőmag csírázó képesség (%)

A 2. táblázat adatainak megfelelően meghatározható a vetőmagvak használati értéke:

Hé =  (%) = 93,1-95,0 %

A kivetendő magmennyiség, egy másik módszer szerint:

(kg/ha)

ahol: Msz = a kilogrammonkénti magvak száma (db/kg),

vagy Vmm =        (kg/ha)

A területegységre kivetendő magvak száma:

Vmsz =  (db/ha)

vagy amennyiben a kilogrammonkénti magszám (db/kg) adott a kivetendő mag mennyisége:

Vmm =  (kg/ha)

Beállítási lehetőségek

A gabona vetőgépek beállítása függ a magféleségtől, a kivetendő magmennyiségtől, a kívánt vetésmélységtől, és az alkalmazott sortávolságtól.

●    A magféleség szerinti beállítás tolóhengeres vetőgépeknél az adagolóelem – tolóhenger – alatti fenéklemez és a tolóhenger aktív hosszának együttes beállításával biztosítható.

●    Bütyköshengeres vetőgépeknél ez elsősorban a megfelelő profilú adagolóelem(ek) beszerelésével, az alattuk lévő fenéklemez, ill. az adagolóelemek feletti tolózár együttes állításával végezhető el.

●    A magmennyiség szabályozása tolóhengeres vetőgépeknél elsősorban az adagolóelem – tolóhenger – mûködő hosszának szabályozásával, másodsorban a vetőtengely fordulatszámának változtatásával végezhető.

●    Bütykös hengeres vetőgépeknél ezzel szemben általában a vetőtengely fordulatszámának változtatásával végezhető a magmennyiség szabályozás.

●    A vetési mélység valamennyi vetőgépnél a csoroszlyára ható nyomóerő változtatásával szabályozható. A nyomóerő központilag hidraulikus úton, elemenként pedig az illető elem önsúlyán túl annak pótsúlyozásával, vagy a rugó feszítése, ill. lazítása útján szabályozható. A korszerû vetőgépeken a csoroszlya vonószárakat tartó közös gerendely(ek) hidraulikus úton történő elfordításával állítható be központilag a kívánt vetési mélység. Ezen túlmenően elemenként az egyes csoroszlyák terhelőrugóinak előfeszítésével végezhető az egyedenkénti mélységszabályozása.

●    Fontos megjegyezni, hogy a traktor – vagy a vetőgép mellső – kerekei nyomában haladó csoroszlyákra nagyobb terhelést kell adni, mint a többiekre, mert ezeken a helyeken – amennyiben nincs nyomlazító – a „keréktaposás” következtében előálló talajtömörödés miatt csak így biztosítható a kellő vetési mélység.

●    A megfelelő sorcsatlakoztatás érdekében a nyomjelző beállítása – az önállóan és a kapcsoltan üzemeltetett gépek esetében egyaránt – történhet a szélső sortól vagy a gépközéptől számítottan. A beállított érték – a vezetés módjától függően – vonatkozhat a traktor-középre, vagy a jobboldali mellső kerék közepére. A nyomjelző hosszát célszerû a vetési szélesség (a vetőgép) közepétől mérni. Ennek megfelelően a nyomjelző (NJ) távolsága a vetési szélesség közepétől mérve: NJ = S –  (cm);

ahol: NJ = a nyomjelző hossza a vetési szélesség közepétől mérve (cm);

         S = a vetési szélesség (cm) : a sortávolság x sorok száma;

         A = a traktor mellső kerekeinek nyomtávolsága (cm).

●    A mûvelőút (mûvelőnyom) automatika beállítása a gépkönyvben leírtak szerint. A vetőgép üzemeltetésekor a gépkezelők ügyeljenek arra, hogy a gép nem rendeltetésszerû (pl. meghibásodás, technológiai üzemzavar, stb. miatti) kiemelésekor a mûvelőút automatika (szabályozó egység) a tábla végi fordulót érzékeli – „ritmust vált” –, ezért annak visszaállítása és ellenőrzése szükséges.

●    A gépbeállítást minden esetben leforgatási próba kövesse, hogy a gépkezelők meggyőződjenek a vetőmag mennyiségének pontos értékéről.

A cikk szerzője: Komlódi István