Van azonban pár olyan szempont, melyek kifejezetten mostanában kerültek (kerülnek) a kombájn-üzemeltetés lényeges kérdései közé (DGPS technológiák), míg más szempontok eddig is fontosak voltak, de napjainkban egyre hatékonyabb eszközök állnak rendelkezésünkre e célok elérésében.
B ár a mennyiség kérdése elmarad a minőségétől, mégis akaratlanul és ösztönösen, vagy a nyilvánvaló gazdasági érv okán, miszerint a kiadások adott szintje mellett a bewvételeinket maximalizálni kell, el akarjuk kerülni a veszteségeket. Milyen mûszaki megoldások segítenek ebben?
Az adaptereknél léphet fel először veszteség. A kukoricacsőtörő-adapterek jól példázzák ezt, ahol is a nem megfelelő menetsebesség megválasztása, az adapter pozíciójának, anyagának nem megfelelő volta azt eredményezi, hogy a csövek kipattognak az adapterből, még mielőtt a kombájnba kerülnének.
Gabonafélék esetében a kombájnba került termény három úton távozik: a magtartályba kerül a tiszta mag, a felső (pelyva-) rostán hullik ki a pelyva és az apró melléktermék, valamint itt távozhatnak szemek is. A szalmarázó ládák végénél ugyancsak értékes szemeket veszíthetünk. A veszteségek detektálására már régóta van lehetőség akusztikus szenzorok segítségével. Ez figyelmezteti a kezelőt a gép megfelelő beállítására (cséplőhézag, szelelő-fordulat, rostanyílás stb.). Általában a kicsépeletlen kalászok a tisztítószekrényből visszakerülnek a cséplődobba utócséplésre, illetve bizonyos modelleken külön cséplőmûben morzsolódnak le, és csak a gyûjtőasztalra kerülnek vissza. Ennek az utócséplőmûnek a leterheltségéről a kezelő a monitoron keresztül visszajelzést kap, ami ugyancsak fontos információ a rendszer megfelelő vagy nem kielégítő mûködéséről.
A veszteségeken túl nagyon fontos a termény, vagy éppen a melléktermék (pl. szalma) épségének a megóvása. A modern kombájnokon a cséplőszerkezeteket úgy alakították ki, hogy a dobhézag szokásos állítási lehetőségei mellett további lehetőségek is legyenek a termény- vagy a betakarítási körülményekhez való igazodáshoz. Jó példa erre a New Holland CS kombájnjában a dob-utóverő-forgóleválasztó rendszer, ahol a dobkosár hátsó szekciója, valamint a forgóleválasztó kosara is egymástól és a dobhézagtól függetlenül állíthatók, ezáltal igen kíméletes cséplést téve lehetővé.
A mennyiség és a minőség mellett fontos a kombájn gazdaságos üzemeltetése, hiszen a több tízmillió Ft-os beruházás csak akkor térül meg, ha a megfelelő területteljesítmény garantált. A kombájn azonban csak akkor tud megfelelő minőségben teljesítményt produkálni, ha minden részegysége tökéletes összhangban mûködik. Fontos például az adapter méretének helyes megválasztása. Az FVM-MI vizsgálatai igazolták, hogy a nagyobb vágásszélességû adapter kisebb munkasebességgel minden szempontból előnyösebb kombináció, mint kisebb adapter mellett nagyobb munkasebességet választva elérni ugyanazt a területteljesítményt.
A cséplés és leválasztás folyamatának hatékonyabbá tételére különböző mûszaki megoldások születtek. A New Holland a cséplő- és aktív leválasztó felületek és a dobátmérők növelésében véli megtalálni a megoldást, míg más gyártók inkább a szalmarázóládák felületének vagy a rostafelületek növelésében gondolkodtak. Az axiáldobos vagy rotoros kombájnok más elven dolgoznak. A cséplést és leválasztást itt hosszirányú rotorok végzik, a termény gyakorlatilag önmagát csépeli ki a folyamatos de kíméletes dörzsölő hatás következtében. Ezeket a gépeket nem csak óriási területteljesítmény, hanem rendkívül kíméletes cséplés is jellemzi.
Kihívás elé állítja a kombájnokat a rézsûn való munkavégzés, hiszen ilyenkor a termény a gyûjtőasztalon és a rostákon oldalra csúszik, a szabadon maradt rostafelületeken dolgavégezetlenül szökik el a szelelő légárama, míg a feltorlódott termény tisztítatlan marad. Ennek a problémának a megoldására a legtöbb kombájn önszintező rostaszekrénnyel is rendelhető, ami megtartja vízszintes helyzetét a rézsûn is. Az ún. hegyi kombájnok hidraulikus munkahengereik segítéségével hosszirányban is képesek vízszintben tartani a kombájnt.
Végezetül pár gondolat a mûholdas technológiákról. A modern kombájnokat fel lehet szerelni olyan eszközökkel (hozam- és nedvességmérő, DGPS-vevő, adatíró egység) melyek képesek arra, hogy a betakarításkor a mérőeszközök adatait konkrét földrajzi koordinátákhoz kapcsolják és elektronikusan rögzítsék ezeket az adatokat. Ily módon egy feldolgozó szoftver segítségével hozamtérkép készíthető, ami a precíziós gazdálkodás más elemeivel (talajmintavétel, tápanyag-ellátottsági térképek stb.) együtt alkalmassá teszi a felhasználót differenciált vetésre, tápanyag- és növényvédő szer kijuttatásra. Nagy valószínûséggel mindezek az eszközök és technológiák a fenntartható mezőgazdaság szerves részét fogják képezni már a közeli jövőben.
A mûhold-alapú technológiák olyan területen is szerepet kapnak, mint például a sorvezetés. A kombájnoknál jelenleg is nagy segítséget nyújtanak az automata kormányzások, melyek zömében valamilyen a levágott és a levágatlan termény határát figyelő szenzorra alapoznak, de már elérhetők mûholdjel- vezérlésû automata kormányzási rendszerek is, melyek nem csak kezelői kényelmet jelentenek, hanem pontosságuk révén hozzájárulnak a hatékonyabb üzemeltetéshez is.
A fejlesztés – mint minden téren – a kombájnok területén is folyamatos. Mégis a legtöbben osztják azt a véleményt, hogy a teljesítmények nagyon közel vannak a maximálishoz, főként, ha belegondolunk, hogy a közúti közlekedés korlátozásai miatt a méretek további növelése már nem lehetséges. Nagy valószínûséggel a már említett mûholdas technológiák további elterjedésére, és az emberi tényezők (kezelői fáradtság, kimerültség, karbantartói hanyagság) minél teljesebb kiküszöbölése lesz a fejlesztések további irányvonalának meghatározója.
A cikk szerzője: Longauer Péter
