Áttekintés – élet a homokon

Bács-Kiskun megye Magyarország legnagyobb területű megyéje, az ország területének 1/12-ét adja ki. A megyét sokan a futóhomokkal azonosítják. Igaz ugyan, hogy a homokos területek komoly szigeteket képeznek a kötött talajok között, ugyanakkor kiválóan bevonhatóak voltak mindig is a szőlő, gyümölcster-
mesztésbe (már a 19. század végétől Kecskemét fontos központja a gyümölcs- és zöldségfeldolgozásnak). Az itt gazdálkodók tudják azt, hogy a homokon a hőérzet nem feltétlenül felel meg az aktuális időjárásnak, mert sokszor hidegebbnek vagy melegebbnek érezzük a valóságosnál a levegő hőmérsékletét. E talajtani adottság sokszor nehezíti meg a növényvédelmet a különböző kertészeti kultúrákban.
A napsütéses órák száma magasabb, mint az országos átlag. Ez egyfelől áldás, másfelől átok, hiszen a csapadék mennyisége jellemzően kevesebb az országos átlagnál.

Gépesítés

A megye jól ellátott gépekkel, főként traktorokkal és permetezőgépekkel. A Kleffmann és Partner Kft. 2011-ben folytatott országos, reprezentatív felmérése alapján Bács-Kiskun megyében egy traktor átlagosan 19,72 hektár területet művelt meg. Egy permetezőgép pedig átlagosan 23,11 hektárra juttatta ki a növényvédő szereket. A háttéradatokban jól látható, hogy a gazdaságszerkezet a gazdaságok nagy száma miatt némiképp különbözik az ország más részeitől. Tehát sok kis és közepes gazdaság van a megyében, akik ragaszkodnak a gépszolgáltatótól való viszonylagos függetlenséghez, azaz saját traktorhoz, permetezőgéphez. Az igazán nagy értéket képviselő kombájnokra jutó terület gépenként viszont magas (350 hektár jut egy gépre), jóval meghaladja az országos átlagot.

Termesztéstechnológia

A művelésbe bevont terület évente átlagosan 330 ezer hektárt tesz ki (2005–2013 között).
A legfontosabb kultúra a kalászos, amit mi sem mutat jobban, hogy a kalászos gabonával bevetett területek aránya egyik évben sem csökkent 40% alá a fentebb említett időszakban.
A kukorica szintén fontos kultúra, évtől függően 27–31% között váltakozik az aránya. A repce az elmúlt évek ismert nehézségei miatt fokozatosan visszaszorul, a napraforgó területe az országos átlagnál alacsonyabb, de 10–13%-nál nem több. A szőlő nagyon fontos kultúra a megye életében, a kunsági borvidék az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke. Ezt két dolog is igazolja, egyrészt a megyében található szőlőterület adja az ország szőlőterületének ¼-ét. Másrészt a kivágások ellenére is, a megyében a művelésbe bevont területekből több mint 5%-ot tesz ki a szőlő. A gyümölcsterület stabil, körülbelül 2,5% az aránya. A megyében található szántók átlagára körülbelül 10–15 százalékkal alacsonyabb az országos átlagárnál.

A következőkben a kalászos, kukorica, napraforgó, szőlő termesztéstechnológiai sajátosságairól írunk.

Az elmúlt években kalászos gabonák esetén azt láthatjuk, hogy a nettó kezelt terület aránya minden szertípus esetében az országos alatt van, ugyanakkor a különbség egyre inkább csökken az évek során (1. ábra). A gyomirtó és rovarölő szeres kezelések maradnak el jobban az országos átlagtól, a különbség nem ritkán két számjegyű. A gombaölő szeres kezelések esetén az eltérés minimális, 1-2% csupán. A különbségek okai véleményünk szerint több tényezősek, de az egyik legfontosabb, hogy a termőterület egyenetlen minősége miatt a megyében jóval nagyobb a tritikálé és rozs súlya, mint az országos átlag. Ezekben a kultúrákban pedig a termesztéstechnológia sokkal kevésbé összetett és költségigényes, mint az őszi búza vagy tavaszi árpa esetében.

A jellemzően jobb minőségű földekbe vetett kukoricára megéri áldozni. A kukorica termesztéstechnológiájában nagy eltérésekről nem számolhatunk be, ha összehasonlítjuk az országos mérőszámokkal. Tehát a megyére is igaz, hogy az elmúlt években a kukoricaterület majdnem egészét kezelték gyomirtó szerrel. Az egy nettó hektárra kijuttatott szerköltség (gyomirtó) csupán pár százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. A megyében a kukoricaterületek 33%-ára jut kettő, illetve három kezelés.

Napraforgó esetében a kép különbözik az előző két kultúrától. Az egy nettó hektárra kijuttatott szerköltség (gyomirtó) 10 százalékkal magasabb az országos átlagnál. Több gyomirtó kezelést is alkalmaznak a gazdák amellett, hogy az egy tankkeverékbe elhelyezett termékek száma is magasabb. A gombabetegségek elleni védekezésre kevesebbet költenek a gazdák, mint az országos átlag. Ennek a hátterében nem az áll, hogy jellemzően a napraforgóval bevetett terület kisebb részén alkalmaznak gombaölő szeres kezeléseket a gazdák az országos átlaghoz képest. Hanem többek közt inkább az, hogy például 2013-ban a legnagyobb területen vetett hibrid peronoszpóra rezisztens.

Szőlő esetében a kulcskérdés a megyében is természetesen az, hogy hányszor és milyen tankkeverékkel kell védekezni a gombabetegségek ellen. Az elmúlt évekre jellemző, hogy a megyére jellemző intenzitási számok évről évre az országos átlag felett vannak (2. ábra). A tavalyi év során a megyében átlagosan 6,9-szer kezeltek gombabetegségek ellen.
További érdekes adat, hogy egy tankkeverékben átlagosan 2,09 terméket használtak a gazdák. Az előző két mérőszám eredőjeként tehát egy nettó hektárra vetítve átlagosan 14,4 gombaölő terméket juttattak ki a gazdák összesen 2013-ban.

Végezetül szeretnénk megköszönni a kutatásainkban részt vevő gazdáknak és szakembereknek, hogy válaszoltak kérdéseinkre. A 2014-es évre is sikeres gazdálkodást kívánunk!

Puskás Péter,

Kleffmann Group

A cikk szerzője: Puskás Péter