Az évszázad aszályát éltük meg 2011-ben. Sok helyütt alig hullott több kétszázötven milliméter csapadéknál. Ez tehát azt jelenti, hogy az átlagos évi csapadékmennyiség fele vagy kevesebb, mint fele hullott. A mennyiség mellett az eloszlás is rendkívül szélsőséges volt, hiszen egyes régiókban két-három hónap is eltelt csapadék nélkül. A csapadékhiány és a gyakori, hosszú ideig tartó légköri aszály valamennyi szántóföldi növénykultúra terméseredményén meglátszott. Az egyes növények eltérő mértékben sínylették meg az időjárási anomáliákat, különböző szintû termésdepresszió mutatkozott. Általánosságban elmondható, hogy a nyári betakarítású kultúrák jobban bírták a csapadékhiányt, számukra még juthatott a mélyebb talajrétegekben elraktározott nedvességből. A napraforgó legendás szárazságtûrése kiválóan megmutatkozott, míg az aszályt egyértelmûen a kukorica szenvedte meg leginkább. A hüvelyes növények, főként a borsó és a szója termesztése az idei évben – öntözés nélkül – gazdaságtalan volt.

Országos viszonylatban kedvező volt az őszi árpa termésszintje. Az elmúlt évek átlagaihoz képest egyértelmû emelkedés mutatkozott. Rövid tenyészideje minden bizonnyal hozzájárult a legnagyobb nyári aszályok elkerüléséhez, de nem hanyagolhatjuk el a termesztéstechnológia fejlődését sem.

Az őszi búza országos viszonylatban rendkívül változatos eredményekkel került betakarításra. A csapadékhiány a gyengébb talajadottságú területeken jelentős termésdepressziót okozott. A nedvességet jobban megtartó talajokon – intenzív termesztési körülmények között – kiemelkedő termésmennyiségek is elérhetők voltak. A talajnedvesség-forgalmat javító és nedvességmegőrző mûvelés mellett a tápanyag-utánpótlásnak is kulcsszerepe volt a kalászos termesztéstechnológiában. A harmonikus tápanyagellátás és a lombtrágyázás némileg segített átvészelni a hosszan tartó aszályos periódusokat. Évről évre visszatérő problémakör az őszi búza minősége. A mikotoxin-tartalommal kevésbé volt probléma, mint az előző évjáratokban, viszont a sütőipari minőség változatos képet mutatott. A július második felében megérkezett csapadék két részre osztotta a betakarítást. Az esők előtt learatott termések jó minőségben kerültek a magtárakba. A csapadék lerontotta a kint maradt gabona beltartalmát, az már csak takarmánybúza lett. Nagy tanulság, hogy az időjárásban bízva növényt termeszteni szerencsejáték!

Minden növénykultúra termesztéstechnológiájában megmutatkozott a talajmûvelés alapvető, termésbiztonságot meghatározó szerepe. A nedvességmegőrző és nedvességforgalmat elősegítő mûvelési eljárások bizonyították klímavédelmi funkciójukat. Még ebben a rendkívül aszályos évjáratban is érezhető és számokkal alátámasztható jótékony hatása volt a középmély lazításnak. A lazítózott területeken jobban elraktározódott és hasznosult a tavalyi évben hullott rendkívül sok csapadék. A gondos talajmûvelés eredményeként a tavalyról elraktározott csapadékból gazdálkodhattunk. Ellenpéldaként hozható fel az erősen letömörített területeken tapasztalt folyamatos nedvességhiány. A tömörödött talajban a nedvesség-forgalom kétséges, így az alsóbb rétegek nem képesek nedvességet visszaszolgáltatni.

Talán az ehhez hasonló tapasztalatok miatt, az átlagosnál nagyobb felületen végeztek középmély lazítást a gazdák. A munkaminőség rendkívül változatos volt, de a korszerû gépek terjedésével növekszik a szakszerû munkavégzés aránya. A sekélyen végzett, mulcsolt nyári tarlómûvelés nyomán – az aszály ellenére is – beéredett a talaj és kedvező minőségben lehetett lazítani. A száraz időjárás lehetőséget adott a középmély lazításos őszi alapmûveléshez is. Sokan kihasználtuk e lehetőséget és a tavaly tömörített, degradált területeket igyekeztünk orvosolni. Az őszi kalászosok alapmûveléseként – bekeverő tarlóhántást követően – lazításos vagy nehézkultivátoros mélyítő munkát végeztünk. Nem túlzás azt állítani, hogy 2011 ősze a forgatás nélküli mûvelések időszaka. A száraz talajon sok helyütt lehetetlen volt szántani, helyette középmély lazítóval és grubberrel (képen) igyekeztek megoldani az alapmûvelést, sikerrel.

Nehézkultivátoros alapmûvelés száraz talajon

A jövő évet illetően még csak kérdések vannak. Hullik-e majd téli feltöltő csapadék, lesz-e hótakaró? Hogyan telelnek majd az őszi vetések, kibírják-e a repcék a fagyokat? Vajon mikor indul a talajmûvelési szezon? A szárazság vagy a nedvesség lesz a meghatározó tényező a kora tavaszi munkák során? E kérdésekre nem tudjuk a válaszokat, de jó, ha gondolkozunk rajtuk, mert az elmúlt évek bizonyították, hogy sablonos hozzáállással nem lehet sikeres növénytermesztést folyatatni.

Bottlik László

Ph. D hallgató

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet

A cikk szerzője: Bottlik László