Nem szabad összekeverni a tarlóégetést és a szalmaégetést, ugyanis utóbbi szigorúan tilos. A tarlóégetés (visszamaradt növényi csonkok, valamint elmaradt szalmafoltok égetése) is engedélyhez kötött azonban, a területileg illetékes jegyzőhöz lehet a kérelemmel fordulni, aki a növényvédelmi állomás véleményét kikérve hozza meg döntését. Ez a gyakorlatban szinte minden esetben a tarlóégetés engedélyezését jelenti.
Bár a tarlóégetés rengeteg vita forrása világszerte és hazánkban is, a szerves anyag megőrzésének fontossága, a termőképesség és külső hatásokkal szembeni ellenállóképességét fokozó hatása miatt napjainkra felértékelődött. A tarlóégetés megítéléséhez két szempontra figyeljünk. Az egyik, hogy egészséges-e a tarló, vagy kórokozókkal fertőzött. A másik, hogy értékes szerves anyag utánpótlási forrás veszhet el az égetés során. Amerikában és Európa számos országában bevett gyakorlat, hogy a kombájnokat szárzúzó adapterrel szerelik fel, amely a szalma egyenletes aprítását és terítését teszi lehetővé. Ez különösen olyan gazdaságokban jelentene nagy előnyt, ahol a maradványok állatállomány hiányában teljes egészében bedolgozhatók a talajba. A korábbi évtizedekben voltak próbálkozások a zúzó adapterek elterjesztésére, azonban a betakarító eszköz teljesítményét némileg csökkentő hatása miatt nem honosodott meg, és továbbra is az égetés mellett döntöttek olyan esetekben is, amikor növényvédelmi problémák nem tették indokolttá. Remélhető, hogy az átformálódóban levő mezőgazdasági szemlélet (talajvédő és kímélő termesztési technológiák) és a közelgő EU csatlakozás elősegíti ezeknek az eszközöknek újbóli térhódítását Magyarországon is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy amennyiben a szalmát a talajba juttatjuk az átmeneti tápanyaghiány elkerülése, illetve a lebomlás elősegítése érdekében pótlólagos nitrogénforrás kijuttatása szükséges.
A tarlóégetés legfőbb indokaként a kártevők, kórokozók elleni védekezést szokás megjelölni. Az égetés elsősorban azokat a károkozókat gyéríti, amelyek a leveleken, szármaradványokon találhatók meg, a gyökér- és szártőbetegségek kórokozói ellen kevésbé nyújt megoldást. Éppen ezért növényvédelmi megfontolásból akkor lehet indokolt a tarlóégetés, ha a vetésváltásban kalászost kalászos követ. Ez azonban más szempontból sem tartható és ajánlható módszer. A szakszerû vetésváltás hatékony eszköze annak, hogy a növényi maradványok a talaj szerves anyagának megőrzéséhez járuljanak hozzá.
A tarlóégetés szabályai a szükséges engedélyek birtokában 1.Még egyszer gondoljuk át, hogy elkerülhetetlen e a tarlóégetés, amennyiben igen, az alábbiak betartását kell szem előtt tartani.
2.A tarlóégetést a 25-30 hektárnál nagyobb területen szakaszosan kell végezni és csak az egyik szakasz felégetése után szabad hozzáfogni a következőhöz. A körbeégetést kerülni kell a vadállomány miatt.
3. Az égetés megkezdése előtt a területet körbe kell szántani legalább 3 méter szélességben.
4. Gondoskodni kell az erdő- és cserjesávok, facsoportok védelméről legalább 6 méter védősáv kialakításával.
5. A tarlóégetés időtartamára gondoskodni kell tûzoltásra alkalmas kézieszközökről, továbbá megfelelően kioktatott dolgozó jelenlétéről. Egy ekével felszerelt traktort a helyszínen készenlétben kell tartani.
6. A tarló és növényi hulladékégetés célját szolgáló tüzet őrizetlenül hagyni nem szabad, és veszély esetén azonnal el kell oltani.
7. A tarlóégetés befejezése után a helyszínt gondosan át kell vizsgálni, az esetleges parázslást, izzást meg kell szüntetni.
Dr. Gyuricza Csaba
Címlapkép: Getty Images
