A bioméhészet feltétel rendszere nagy kihívást jelent minden átállni szándékozó méhésznek akik ezt a méhészkedési irányvonalat próbálják fejleszteni és vegyszermentessen próbálnak más védekezési technológiával termelnek biomézet ami nagyon keresett a EU piacokon és sokkal kedvezőbb áron lehet értékesíteni. Legnagyobb kereslet a bio akácmézre van de egyre jobban keresik a biohárs, bioselyemkoró, mézeket.
A köztudatban ,de a méhészek jelentős része szerint a méhészet termékei,de főleg a méz,feltétlenül"bio"minőségû,tehát nincs értelme bioméhészkedési megkülönböztetésnek. Pedig van. Minden nehézség ellenére egyre nagyobb szükség lenne arra,hogy egyre többen rátérjenek a bioméhészkedésre. Indokólja ezt a fokozódó környezetszennyezetség,és a méhek "lakásán" belül egyre több és erős hatású vegyszerek jelenléte. A bioméhészkedésre való áttérés egészségügyi és gazdasági kérdés. Nagyobb idő, szakértelem és technológiai ismeret szükséges. A bioméhészet költségei is magasabbak, és kiméletesebb bánásmód miatt talán a termelés is kevesebb ezt bizonyítja több felmérés hogy 10-20% visszaesik a termelés, de a termék értékesebb lesz, hiszen az így megtermelt biomézért akár 30-50% többlet árat érhetünk el még lédig hordós értékesítés esetén is.
A bioméhészet merőben más méhészkedést jelent ,a kórszerû méhészkedés minden vívmányát hasznosítja. Aki ezt vállalja annak legalább 1 évre van szüksége ,hogy "kaptárjai" megtisztuljanak a vegyszerek káros maradványaitól, és a kaptárban lévő teljes viasz készletét le kell cserélni, ami egy év alatt nehéz és szerintem szükségtelen is ,így ne számoljon több méhész akik rövid átállást szeretnének hiszen a feltételek adottak és a méhek biológiája is adott. A méhatka megjelenése miatt radikális szert is kellet használni a méhészetekben , és a méhészek feltételezése ezek után , hogy minden méz bioméz már nem volt helytálló. A vegyszer nem csak az atkára hatott, hanem a méhekre is káros hatással van ,sőt a méhész egészségét is veszélyezteti. Ez az egyik oka annak, hogy ma a méz nem olyan biztosan vegyszermentes ,mint volt valaha. Ilyen körülmények között kezdeményezte a Biokultúra Egyesület ,majd 1992-94-ben el is kezdték a bioméhészkedés gyakorlati megvalósítását. Elkezdődött tehát a méhészkedés történetének egy új fejezete, újabb vitákkal ,elméleti és gyakorlati bizonyításokkal. A bioméhészet hóditása elkezdődött ,és remélhetőleg nem tart sokáig,. A bioméhészet kialakítása nem csak egészség ,társadalmi szükséglet ,hanem gazdasági lehetősége is. A varró ellen védekezhetünk biológiai módon is ,ami emberre és méhekre veszélytelen ,valamint a sajátos méhészeti technológiával is.
Magam is 1993-óta foglalkózom bioméhészettel,és teljes állományommal erre tértem át. A bioméz iránti kereslet és érdeklődés nagyon kecsegtető.
Tisztelettel: Vass János
Bioméhészeti Szakosztály Vezető.
Kelt: Pécs 2001. április 17.