Hogyan lehet kezelni a tömegtakarmány-hiányt a kiskérődző-ágazatban? A helyzet megoldását pontos készletfelméréssel és takarmánymérleg készítésével kell kezdeni. Egy 60-70 kilogrammos anyajuh napi szárazanyag-igénye az élettani állapottól függően jelentősen változik, hiszen a nyugalmi időszakban körülbelül 1,2-1,5 kilogramm, a vemhesség utolsó szakaszában legalább 1,8 kilogramm, míg az ikerbárányokat nevelő, szoptató anyák esetében 2,4 kilogramm fölé is emelkedhet. Ez azt jelenti, hogy 100 anyajuh 90 napos ellátásához - már napi 1,8 kilogrammos igénnyel számolva is - 16,2 tonna szárazanyagra van szükség, az etetési veszteségek és a biztonsági tartalék nélkül. Fontos, hogy mindig szárazanyagban számoljunk, így például 1,8 kilogramm szárazanyag egy 35 százalékos szárazanyag-tartalmú szenázsból mintegy 5,1 kilogramm természetes állapotú takarmányt jelent.

Hiányhelyzetben az állományt élettani állapot és termelési szint szerint kell csoportosítani. A legjobb minőségű szénát, szenázst vagy szilázst a vemhesség utolsó hat hetében lévő, illetve a szoptató és a növendék állatok számára célszerű fenntartani. A szárazonálló, jó kondíciójú állatok adagjában nagyobb arányban alkalmazható gyengébb minőségű széna, szalma, kukoricaszár vagy más, bevizsgált rostforrás. Az alternatív takarmányok, valamint a répaszelet, a gabona- és egyéb élelmiszeripari melléktermékek bevonása csak beltartalmi vizsgálat és szakszerű adagösszeállítás mellett javasolható, mivel a tömegtakarmány mennyiségi pótlása önmagában még nem biztosít megfelelő energia-, fehérje- és rostellátást.

A hiányzó energia részben abrakkal pótolható, de azt csak fokozatosan szabad bevezetni. Ha az abrak mennyisége egy etetés során meghaladná az 500 grammot állatonként, célszerű legalább két részletben kiosztani a bendőacidózis és más emésztési zavarok kockázatának csökkentése érdekében. A vízellátásról sem szabad megfeledkezni, hiszen egy anyajuh a vemhesség végén naponta körülbelül 4-5 liter, a korai laktációban pedig akár 8-10 liter vizet is elfogyaszthat.

Tartós takarmányhiány esetén végül az állománylétszám csökkentését, a selejtezést és a bárányok korábbi választásának lehetőségét is mérlegelni kell. Gazdaságilag és állatjóléti szempontból sem tartható fenn ugyanis hosszabb ideig olyan állomány, amelynek az alapvető táplálóanyag-igénye nem biztosítható.