Agro Napló • 2026. október 9. 12:02
A víz helyben tartását ösztönző támogatásokkal és a szabályozás átalakításával változtatnának Magyarország vízgazdálkodásán. A készülő akcióterv mellett egy új, eredményalapú vízprémium is segíthetné a gazdálkodókat, ennek bevezetése azonban még uniós jóváhagyásra vár - írja az Agrárszektor.
A klímaváltozás és a piaci nehézségek egyaránt szemléletváltásra kényszerítik a hazai agráriumot – hangzott el a CIB Bank vízgazdálkodási rendezvényén. A szakértők szerint a csapadék gyors elvezetése helyett annak megtartására kell törekedni, az alapanyag-termelés mellett pedig jóval nagyobb szerepet kell kapnia a helyi élelmiszer-feldolgozásnak.
Ereifej Laurice, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium Természetalapú Megoldásokért Felelős Főosztályának vezetője az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv előkészítéséről beszélt. Elmondása szerint a dokumentum egyelőre a kormány tájékoztatását szolgáló munkaanyag, de heteken belül elindulhat a társadalmi egyeztetése. Az anyag azonnali és átmeneti intézkedéseket alapozna meg, a hosszabb távú tervek kidolgozása mellett ugyanis már most el kell kezdeni a vízmegtartást.
A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a vízhiány nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az ipart és a turizmust is sújtja. Az aszályra ezért jóval a nyári időszak előtt fel kell készülni. A problémát a klímaváltozás mellett a kizárólagos vízelvezetésre épülő infrastruktúra, a nem megfelelő tájhasználat, a pazarló vízfogyasztás és a kedvezőtlen gazdasági ösztönzők is tovább mélyítik.
A megoldás kulcsa a táj vízbefogadó és víztároló képességének javítása. A csapadékot lehetőleg a lehullás helyén kell megőrizni, segítve a talajba szivárgását és lassítva a felszíni lefolyást. Emellett elengedhetetlen a folyókon érkező többletvíz tájba vezetése, a takarékosabb vízhasználat, valamint a tisztított szennyvíz és a szürkevíz jóval nagyobb arányú újrahasznosítása.
Az új megközelítés az aszályt és az árvizet egymással összefüggő problémaként kezelné. A nagyméretű műtárgyak helyett inkább több kisebb, egymáshoz kapcsolódó beavatkozást részesítenének előnyben, párhuzamosan javítva a talaj szerkezetét és állapotát. Ehhez a jogszabályok és a vízügyi gyakorlat átalakítása mellett rendezni kell a területhasználat-váltás költségeit, valamint a tulajdonviszonyokból és a hibás támogatási formákból adódó visszásságokat is. A legsürgetőbb feladatok közé a finanszírozás előteremtése, a felelősöket és határidőket rögzítő kormányhatározat előkészítése, valamint a támogatási rendszer reformja tartozik.
Az uniós agrártámogatások terén már megkezdődött ez az átállás. Madarász István, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium Agrárkörnyezet Fejlesztési Főosztályának vezetője rámutatott, hogy korábban a szabályozás sokszor a víz lecsapolására késztette a termelőket, mivel a belvizes területek után nem járt támogatás. A jelenlegi ciklusban azonban fokozatosan megnyílt a lehetőség arra, hogy a gazdálkodók kis vizes élőhelyként jelentsék be ezeket a parcellákat, így a források megőrzéséhez már nem szükséges elvezetniük a felgyűlt vizet.
A szakember tájékoztatása szerint 2027-től bármely belvízzel érintett területen automatikusan teljesítettnek tekintik majd a minimumkövetelményeket mindaddig, amíg a vízborítás vagy a talaj telítettsége gátolja a gépi munkavégzést. Az Agro-ökológiai Programban eközben már 4,5 millió hektár szerepel, és a vízvisszatartást támogató eljárásokat – például a téli talajtakarást vagy a forgatás nélküli művelést – megközelítőleg egymillió hektáron alkalmazzák.
Az Agrár-környezetgazdálkodási Program szántóin és gyepterületein már alapfeltétel, hogy a belvizet, az időszakos vízállást, valamint a vízpótlásból származó többletet nem szabad levezetni. Új iránymutatásként megjelent a talajmegújító szántóföldi gazdálkodás támogatása is, amely kizárólag a direktvetésre és a forgatás nélküli technológiára épül. Madarász István ismertette, hogy ilyen támogatott művelés alatt már 19 ezer hektár áll Magyarországon.
További fontos lépcsőfok lehet a tervezett vízprémium, amelynél a kifizetés összege a megőrzött vízfelület kiterjedésétől és a borítás időtartamától függne. A program célja a csapadékból vagy ökológiai vízpótlásból fakadó többletvíz helyben tartása és talajba szivárogtatása. A konstrukció bevezetése jelenleg az Európai Bizottság jóváhagyására vár.
A tervek alapján a termelők hároméves időszakra csatlakoznának a rendszerhez, de évről évre maguk dönthetnék el, pontosan mely területeiken vállalják a víz megőrzését. Amennyiben az adott időszakban nem alakul ki igazolható vízborítás, a gazdák nem részesülnek kifizetésben, de szankciót sem rónak ki rájuk. A mechanizmus így kizárólag a kézzelfogható eredményt díjazná.
A vízgazdálkodási fordulat a beruházások előkészítésének menetét is átírja. Tamás Péter, a Tervíz Bt. szakértője hangsúlyozta, hogy a korábbi vízelvezetési prioritásokat végérvényesen felváltotta a vízmegtartás iránti igény. A projektek sikeréhez már a koncepcióalkotáskor alaposan fel kell mérni a helyi viszonyokat, a műszaki és pénzügyi kereteket, valamint a jogszabályi hátteret. Vőneki Péter, a társaság mérnöke éppen ezért a vízügyi tervezők minél korábbi bevonását sürgette.
Elekes Balázs, a Goldkern Kft. ügyvezetője a piaci alkalmazkodás fontosságára hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint az emelkedő önköltségek és a szeszélyes terményárak közepette a puszta nyersanyag-előállítás helyett a helyi feldolgozásra, valamint az értéklánc szereplőinek szoros együttműködésére van szükség. Jó lehetőséget lát a lenmag, a szárazborsó és a cirok termesztésében, ám ehhez stabil belföldi felvevőpiacot kell kialakítani. A cél egy olyan ellenálló élelmiszer-gazdaság, amely rugalmasan alkalmazkodik a környezeti változásokhoz, helyben teremt munkahelyeket, és a megtermelt hozzáadott értéket a térségben tartja.