A korábban gyarapodást biztosító gazdálkodási, támogatási és piaci feltételek alapjaiban megváltoztak, így ma már sok termelőnek a nyereséges működés fenntartása is komoly nehézséget okoz. A támogatások önmagukban nem oldják meg a problémákat, legfeljebb késleltethetik a negatív következményeket. A fejlesztések helyett egyre több gazdaságban a válságkezelés és a likviditás, illetve a fizetőképesség megőrzése került előtérbe.

A veszélyérzet ugyanakkor térségenként eltérő képet mutat. Az elemzés szerint a Dunántúlon sokan még a tartós hozamromlás ellenére sem érzékelik olyan súlyosnak a helyzetet, hogy átfogó változtatásokba kezdjenek. A kisebb korrekciók azonban már nem feltétlenül elegendők: a gazdálkodás több területén egyszerre van szükség mélyreható szemléletváltásra.

A fordulat egyik legfontosabb jele a likviditás általános romlása. A támogatások emelkedése már nem jár együtt a beruházások hasonló mértékű bővülésével; a két folyamat az elemzés szerint 2022-ben vált el végleg egymástól. A mezőgazdasági géppiac sem talált magára az akkori csúcs óta, miközben az ágazat hitelállománya fokozatosan csökkenni kezdett. A körbetartozások megjelenése ráadásul tovább növeli a pénzügyi feszültséget.

A földpiacon is alábbhagyott a korábbi lendület. A KSH adatai alapján az átlagos szántóárak 2008 óta csaknem az ötszörösükre, a bérleti díjak pedig három és félszeresükre emelkedtek, ám az áremelkedés üteme mára jelentősen lelassult. Az elemzés arra figyelmeztet, hogy a földek értékelésében a jövőben jóval nagyobb súlyt kell kapnia a tényleges termőképességnek és a vízellátottságnak, hiszen ezek határozzák meg alapvetően a későbbi jövedelemtermelő képességet.

A kibocsátás pénzben mért növekedése önmagában nem feltétlenül jelent javulást. A bemutatott adatok rávilágítanak, hogy az árak 10 százalékos emelkedése mellett a termelési volumen 3,6 százalékkal csökkent, ezen belül a növénytermesztés visszaesése elérte a 8,7 százalékot. A magasabb árak tehát könnyen elfedhetik a tényleges termelés zsugorodását.

A kiszámíthatatlan árbevétel miatt mindeközben egyre több forgóeszközhitelre lehet szükség, éppen akkor, amikor a gazdaságok hitelképessége érezhetően romlik. A tartalékok felélése és a kényszerű eszközeladás közvetlen vagyonvesztést okoz. A jövedelemtermelő képesség gyengülése pedig a földek, a telephelyek és a géppark piaci értékére is komoly nyomást gyakorolhat.

Az időjárási károk tovább erősítik ezt a kedvezőtlen spirált. A kisebb termés kevesebb bevételt hoz, emiatt jelentősen szűkül a fejlesztésekre fordítható keret. Az elmaradó beruházások viszont növelik az időjárási kitettséget, így a következő aszályos vagy szélsőséges év még súlyosabb veszteségeket okozhat.

A terméskiesés a kisebb gazdaságokat arányaiban súlyosabban érintheti, noha az üzemméret önmagában nem dönti el, ki marad élet- és versenyképes. Minden méretkategóriában akadnak jól felkészült, eredményesen gazdálkodó vállalkozások. Az elemzés elsősorban a tudásközpontok köré szerveződő szakmai együttműködésekben látja a sikeres alkalmazkodás kulcsát.

Az alkalmazkodás gyorsasága a vagyonvesztés mértékét is érdemben befolyásolja. Ha egyszerre túl sok tulajdonos kényszerül földje vagy üzeme eladására, a hirtelen kialakuló túlkínálat komoly áresést idézhet elő, ami az eszközalapon meghatározott cégértékeket is magával ránthatja. A jövőbeli pénzáramokra épülő értékeléseknél pedig a bizonytalan hozamok, a piaci árak és az emelkedő költségek hordoznak jelentős kockázatot.

A megtermelt jövedelmek egy része emiatt már vissza sem kerül a mezőgazdaságba: egyes vállalkozások ágazaton kívüli befektetésekkel igyekeznek ellensúlyozni a csökkenő agrárjövedelmezőséget. A működés fenntartásában mindeközben felértékelődik az adatokra alapozott precíz döntéshozatal, a megbízható partnerek kiválasztása, valamint a korszerű szaktudás megosztása.

Az elemzés középtávon egy kisebb, de jóval szervezettebb és versenyképesebb agrárium kialakulását vetíti előre. Ehhez nem feltétlenül a földtulajdon további koncentrációjára, hanem szorosabb stratégiai együttműködésekre van szükség. A valódi kitörési pontot a magas minőségű élelmiszerek előállítása jelentheti, amelynek elengedhetetlen alapja az egészséges talaj, a jó állapotú növény- és állatállomány, valamint a természeti erőforrások fenntartható használata.