A hőmérséklet csökkenésével a fű növekedése fokozatosan lelassul, a pázsit azonban ilyenkor is gondozást igényel. Különösen fontos a lehullott lomb rendszeres eltávolítása. Bár a levelek természetes módon gazdagítják a talajt, vastag rétegben elzárják a fényt és a levegőt a fűszálaktól. A tartósan nedves lomb alatt ráadásul a gombás betegségek is könnyebben megtelepednek.

A faleveleket szükség szerint, akár hetente egy-két alkalommal is érdemes összegyűjteni lombgereblyével vagy fűgyűjtős fűnyíróval. Az összeszedett lombot komposztálhatjuk, de vékony rétegben talajtakaróként is felhasználhatjuk a kert más részein.

A fűnyírást addig célszerű folytatni, amíg a gyep növekedésben van. Az utolsó nyírás időpontját nem a naptár, hanem az időjárás határozza meg. Erre általában október végén vagy november elején kerül sor, enyhe ősz esetén azonban később is szükség lehet rá. Télre se túl hosszúra ne hagyjuk, se túlságosan rövidre ne vágjuk a füvet: a nagyjából 4–5 centiméteres magasság ideális kiindulópont.

A hosszú fű a hideg, nedves időben könnyebben elfekszik és károsodik, míg a túl rövidre nyírt pázsit kevésbé viseli jól a téli fagyokat. Nyírás után a fűnyesedéket is érdemes eltávolítani, különösen késő ősszel, amikor az már jóval lassabban bomlik le.

A gyomokat szintén célszerű még a fagyok előtt kiszedni, mert értékes vizet és tápanyagot vonnak el a fűtől. A mélyre gyökerező növényeket, például a gyermekláncfüvet mindig gyökerestől távolítsuk el. A beteg, fertőzött növényi részeket se hagyjuk a gyepen, megelőzve ezzel a kórokozók terjedését.

A moha és az elhalt növényi részekből álló filcréteg akadályozza a gyep optimális víz- és tápanyagellátását. Eltávolításukban segít a gyepszellőztetés, amelynek legkedvezőbb időszaka a szeptember. Ilyenkor a talaj még elég meleg ahhoz, hogy a pázsit a beavatkozás után gyorsan regenerálódjon. A munkát ne halasszuk késő őszre, és ügyeljünk arra, hogy ne dolgozzunk túl mélyen, különben a gyökérzet is megsérülhet.

A kora őszi hetek a nyári hőség vagy az intenzív használat miatt kikopott foltok felülvetésére is kiválóak. A még meleg talaj és a mérsékeltebb nappali hőmérséklet kedvez a fűmagok csírázásának. A nagyobb kopár részeket érdemes mielőbb felülvetni, még mielőtt a gyomok megtelepednének rajtuk.

Vetés előtt lazítsuk fel a talajfelszínt, egyenletesen szórjuk ki a magot, majd gondoskodjunk a folyamatos nedvességről. A fűmagkeveréket mindig a terület adottságaihoz válasszuk meg, hiszen más összetétel ideális egy árnyékos sarokba, mint egy nagy igénybevételnek kitett felületre.

Ősszel a tápanyag-utánpótlás célja már a téli fagyokra való felkészítés. Az erre az időszakra kifejlesztett gyeptrágyák jellemzően több káliumot tartalmaznak, ami növeli a növények stressztűrését és ellenállóképességét. Az adagolásnál szigorúan kövessük a gyártó útmutatóját, mert a túlzott trágyázással könnyen kárt tehetünk a gyepben. A kijuttatás időzítését a termékleíráshoz, az időjáráshoz és a pázsit állapotához igazítsuk.

A hűvösebb napokon általában ritkábban kell öntözni, de egy elhúzódó száraz időszakban ősszel sem maradhat el a vízpótlás. A beállt gyepet inkább ritkábban, de alaposan locsoljuk meg, hogy a nedvesség a mélyebb gyökérzónába is eljusson. Ha a talaj természetes módon tartósan nedves, nincs szükség további öntözésre.

Az utolsó használat után tisztítsuk meg alaposan a fűnyírót, és vizsgáljuk át az állapotát, mielőtt eltennénk télire. Az időben és szakszerűen elvégzett őszi gyepápolással tavasszal sokkal kevesebb felújítási munkára lesz szükség, és biztos alapot teremthetünk a pázsit egyenletes újrasarjadásához.