2026 nyarán két fő téma uralta a hazai időjárási diskurzust. Az egyik elmélet szerint a jégkármérséklő rendszer, a JÉGER működése szárította ki az országot, a másik pedig egy közelgő, "hipererős" El Niño okozta globális katasztrófával riogatott. Bár a JÉGER lekapcsolását sok helyen kiharcolták, ha megérkezik a kiadós eső, az sokkal inkább a bolygó túlsó felén zajló áramlásoknak lesz köszönhető.

Az elmúlt hónapokban megjelent ijesztő szalagcímek abban valóban helytállóak, hogy a mostani El Niño rendkívül erős. A jelenség lényege, hogy a Csendes-óceán középső, trópusi részén a vízfelszín jelentősen felmelegszik, a szelek megszokott áramlása pedig megfordul. Ez a térségben valóban okoz szélsőségeket, hiszen Dél-Amerikában pusztító áradásokat, Délkelet-Ázsiában pedig aszályt hozhat. A cikkek zöme azonban elfelejtette tisztázni, hol is várhatók ezek a természeti csapások, tévesen azt a látszatot keltve, hogy a világ minden pontján, így nálunk is beköszönt a klímapokol.

A jelenség erősségét a vízmelegedés mértéke adja meg. Míg a történelmi csúcsot eddig az 1982-1983-as szezon jelentette +2,4 Celsius-fokos eltéréssel, a jelenlegi előrejelzések szerint az anomália most a +3,0 fokot is elérheti, és legalább jövő márciusig kitart. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszékének éghajlatkutatója kiemelte, hogy a mérések 1950-es kezdete óta nem volt még ilyen gyorsan fejlődő El Niño. Ez egyértelműen az emberi tevékenység okozta globális felmelegedéshez köthető, mivel az óceánok magasabb alaphőmérséklete extra energiát biztosít a folyamatnak. Ráadásul az extrém erős El Niño a légkört is melegíti, így 2027 jó eséllyel a Föld eddigi legmelegebb éve lehet.

Magyarország azonban túlságosan távol esik a trópusoktól ahhoz, hogy ezek a hatások közvetlenül érvényesüljenek nálunk. Az ELTE kutatóinak friss elemzése rávilágított, hogy térségünkben a jelenség sem a nyári, sem a téli átlaghőmérsékletet nem módosítja jelentősen, így pokoli hőséget önmagában az El Niño nem hoz ránk.

Ami viszont bizakodásra adhat okot, hogy a hazai téli csapadékmennyiséggel sikerült gyenge kapcsolatot kimutatniuk a kutatóknak. Amikor ugyanis egy hűvösebb fázisból egy melegebb El Niño-állapotba váltunk át, a magyarországi telek jellemzően csapadékosabbak szoktak lenni. Mivel épp egy ilyen tél felé közeledünk, komoly esély mutatkozik arra, hogy végre érdemben csökken a talajainkban uralkodó elképesztő vízhiány. A legfrissebb szezonális előrejelzések szintén csapadékosabb európai telet valószínűsítenek, bár a pontos mennyiséget egyelőre lehetetlen megjósolni.

Ha a várakozások beigazolódnak, és valóban esős hónapok elé nézünk, a hazai közvélemény egy része valószínűleg a jégkármérséklő rendszer leállításának tulajdonítja majd a változást. A valós okokat azonban több ezer kilométerre, a Csendes-óceán felett kell keresni.