A rózsafélék családjába tartozó szilvának világszerte mintegy kétezer fajtája ismert. Színét tekintve a klasszikus liláskéktől a zöldön és sárgán át a pirosig terjed, ízében és formájában pedig szintén rendkívül változatos. Mivel az egyes fajták érési ideje eltérő, a hazai szezon meglehetősen hosszú, júliustól egészen októberig tart, így a kora őszi hetekben is bőséges a friss kínálat. A növény eredetileg a Kaukázus és a Kaszpi-tenger vidékéről származik, Európában azonban már az ókor óta kedvelt. Magyarországon a 13. század óta szerepel az írásos emlékekben, termesztése pedig a 16. századra vált meghatározóvá - jelentette az Agrárszektor.

Hazánkban a mai napig számos hagyományos tájfajta maradt fenn. Ilyen a sokoldalú besztercei, a Szatmár-Bereghez kötődő nemtudom (más néven penyigei) szilva, az aromás debreceni muskotály vagy a gömöri nyakas. Ezek mindegyike más-más célra ideális, hiszen van, amelyik friss fogyasztásra, míg más fajták aszalásra, lekvárfőzésre vagy éppen pálinkafőzésre a legalkalmasabbak. A gyümölcs a konyhában is ezerarcú, a hagyományos lekvároktól a sós húsételeken át egészen a fűszeres sült teáig számtalan módon felhasználható.

Rendszeres fogyasztása tökéletesen beilleszthető az egészséges étrendbe. Magas víz- és rosttartalma, kálium-, réz- és mangántartalma, valamint a benne lévő antioxidánsok egyaránt támogatják a szervezet megfelelő működését. Legismertebb jótékony tulajdonsága az emésztés serkentése, amely a magas rost- és szorbittartalom miatt aszalt formában érvényesül a legjobban. A friss gyümölcs kalóriatartalma kifejezetten alacsony, 100 grammban mindössze 45–50 kalória található. Emellett a benne lévő rostok lassítják a szénhidrátok felszívódását, kímélve ezzel a vércukorszintet. Az aszalt szilvával azonban érdemes mértékletesnek lenni, mivel cukortartalma jóval koncentráltabb.