A vizsgálat a földi ULV (ultra low volume) módszerre terjedt ki. Ennél a technológiánál nagyon kis mennyiségű rovarirtó szert (Deltametrin) rendkívül finom, ködszerű cseppek formájában juttatnak a levegőbe. A gyérítést rendszerint napnyugta után vagy hajnalban végzik, amikor a szúnyogok a legaktívabbak. A mostani kutatás különlegessége, hogy külön vizsgálta a gyérítés hatását az őshonos és inváziós szúnyogfajok esetében.

Ez azért fontos, mert a korábbi feltételezések szerint az inváziós fajok - például az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) vagy a koreai szúnyog (Aedes koreicus) - kevésbé érzékenyek a hagyományos földi kémiai kezelésekre. Ezek a fajok ugyanis inkább nappal aktívabbak, kisebb területen mozognak, és gyakran védettebb, emberközeli környezetben - sűrű növényzetben, udvarokban, épületek körül - tartózkodnak, ezért az irtószerek is várhatóan kevésbé hatnak rájuk.

A vizsgálat eredményei azonban kimutatták, hogy az inváziós és az őshonos fajok egyedszáma rövid távon hasonló mértékben csökkent a kezelések után. Ez arra utal, hogy a jelenlegi földi ULV-eljárás az inváziós szúnyogokra is hat, a hatás nem különíthető el attól, amit az őshonos fajok esetében mértek a kutatók.

A kutatók azt találták, hogy a kezelt területeken a szúnyogok egyedszáma átlagosan mintegy 45 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a hatékonyság korántsem volt egységes: egyes helyeken erős, máshol alig kimutatható hatás jelentkezett. A kezelések eredményességét a helyi környezeti tényezők - például a szélviszonyok és a kiinduló szúnyogegyedszám - is befolyásolták. A vizsgálat másik fontos megállapítása, hogy a földi ULV-kezelések nem szelektívek. A speciálisan kutatási célokra kialakított, úgynevezett Malaise-csapdákkal (nagy, sátorszerű hálókkal) gyűjtött minták alapján a szúnyogok mellett más repülő rovarok egyedszáma is jelentősen visszaesett a kezelt területeken. A csökkenés különösen a kisebb és közepes méretű rovarcsoportoknál volt erős, és a beporzók - köztük zengőlegyek, méhek és lepkék - is érintettek voltak.

A vizsgált ULV-alapú gyérítés egyértelmű ökológiai kihívást jelent. Miközben rövid távon csökkenti a szúnyogok számát, ezzel párhuzamosan hasonló mértékű károkat okozhat a repülő rovar-közösségekben is. Ezért a jelenlegi gyakorlat átgondolása szükséges a fenntarthatósági szempontok alapján, és indokolt lenne nagyobb hangsúlyt adni az integrált szúnyoggyérítésnek, különösen a tenyészőhelyek felszámolásának, a biológiai védekezésnek és a célzottabb beavatkozásoknak

- hangsúlyozta Garamszegi László Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója.

A kutatás újdonsága, hogy valós hazai körülmények között, a jelenleg alkalmazott gyérítési gyakorlat mellett ad számszerű képet a módszer hatásairól. Ilyen típusú, tudományos igényű, a célzott és nem célzott rovarokra egyaránt kiterjedő vizsgálatot korábban nem végeztek Magyarországon. A szerzők hangsúlyozzák:

kutatásuk célja nem egyoldalú állásfoglalás, hanem az, hogy objektív, számszerű alapot adjanak a döntéshozatalhoz és a jövőbeli stratégiaépítéshez. Ehhez elengedhetetlen a helyzet komplex feltárása, vagyis annak együttes vizsgálata, hogy a jelenlegi gyakorlat mennyire hatékony a célfajok ellen, és milyen ökológiai következményekkel jár.

A komplex stratégia kidolgozásának megkönnyítésére a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakemberei elkészítettek egy szakmai kiadványt, Szúnyoggyérítés ökológiai alapokon: egy integrált megközelítés címmel. Ebben összefoglalják a hazai szúnyoggyérítés jelenlegi gyakorlatát, a biológiai védekezési lehetőségeket, a módszerekkel kapcsolatos aktuális kihívásokat és az integrált, ökológiai szemléletű szúnyoggyérítés szakmai ajánlásait, melybe a mostani kutatás eredményeit is beépítették.