A fehér gólya talajon táplálkozó madár, ragadozó életmódot folytatva főleg rovarokat, de gerinceseket is fogyaszt. A közvélekedéssel szemben zsákmányának csak kicsi vagy éppen elenyésző részét teszik ki a békák és halak - a fehér gólya alapvetően a gyepeken keresgél.

Miért álldogálnak kopár, táplálkozásra alkalmatlan területen?

Ennek több oka is lehet, egyrészt a kopár részek jól beláthatóak és a szőrmés ragadozók nehezebben közelíthetik meg a csapatot, az egyes madarakat. A kopárosok további előnye, hogy gyorsan felmelegszenek, a felemelkedő meleg levegő (termik) pedig energiatakarékos felemelkedést, felkörözést (termikelés) kínál ezeknek a nagytestű madaraknak. Harmadik ok lehet a higiéniai viselkedés - a kopár talajról visszavert napsugárzás, a madarakat alulról is érő hőtükör jó lehetőséget kínál a napfürdőzésre, ami lekábítja, elpusztítja a gólyákon, különösen a hónapokig a fészekben fejlődő fiatalokon hihetetlen tömegben elszaporodó külső élősködőket, például a tolltetveket.

Kell-e, szabad-e etetni, itatni, „gondozni” őket?

Nem, ezt nemcsak szükségtelen, de veszélyes is lenne a gólyákra nézve! A röpképes madarak oda mennek, ahova akarnak, ha valahol nem érzik jól magukat, akkor egyszerűen odébb állnak. Mesterséges etetés hatására azonban a fehér gólyákra is a vízimadaraknál jelentkező ellustulás és hozzászokás alakulna ki - azaz felhagynának a természetes táplálkozással, viselkedéssel. Utóbbi kapcsán az egyik legfontosabb tiltó szempont, hogy hosszú távú vonulóként a Közel-Kelet és Afrika kevésbé madárbarát, inkább madárvadász országaiban az ember közelségének keresése a lelövésük kockázatát növelné.