A madárfiókák kirepülése és az őszi vonulás kezdete környékén a legnagyobb a pusztulások száma, főként a sok tapasztalatlan, fiatal madár miatt. Míg a kisebb testű madarakra az időjárás és a ragadozók mellett az autók és a kóbor háziállatok jelentenek nagy veszélyt, addig a közepes és nagytermetű madarak egyik legjelentősebb veszélyeztető tényezője - az élőhelyek elvesztésén túl - hazánkban az áramütés.

A probléma nagyságrendje

A MME a sérült és elhullott gerinces állatok, közte a fehér gólyák adatait az erre szolgáló „TOTEM” adatbázisban, a GólyaLes adatbázisban, a madárgyűrűzési adatbázisban és célzott villanyoszlop-felmérések keretében is gyűjti. Az áramütés legnagyobb számban az egerészölyvet, a fehér gólyát és a vörös vércsét érinti, a többi ragadozómadár és egyéb faj mellett, korábbi becslésünk alapján a több mint 700 ezer oszlopot számláló úgynevezett középfeszültségű (10-35 kV) hálózaton akár 170 ezer egyedet évente.

Kiemelt probléma ez a kerecsensólyom, parlagi sas és a kék vércse szempontjából, amelyek egyébként is alacsony európai uniós állománya a Kárpát-medencében koncentrálódik. A szintén világszerte veszélyeztetett túzok állományára pedig a vezetékeknek repülés jelenti a legnagyobb veszélyt.

A lakosság a településeken költő fehér gólyák pusztulásával találkozik elsősorban. Az 1970-es évektől összesen 3830 elpusztult fehér gólyáról van adata az MME-nek, az azonosítható okok miatt bekövetkezett balesetek 86,9%-a áramütés vagy vezetéknek repülés miatt történt! Az 1908-tól induló gyűrűzési adatoknál, ahol ismert a jelölt és megkerült madarak száma is, az áramütést szenvedett madarak az 1970-es években kezdtek előkerülni (ekkorra a mai villamos hálózat jelentős része

kiépült). Sokáig a gyűrűzött egyedek mintegy 1%-a került meg áramütés következtében, de az 1990-es évek végétől a 2010-es évek végéig ez az arány 5-6%-ig emelkedett. Átmeneti csökkenés után - amihez hozzájárulhattak a fészkek környezetében elvégzett madárvédelmi beruházások - az utóbbi 2-3 évben ismét emelkedőben van az áramütéses esetek száma, elsősorban annak köszönhetően, hogy a gólyák újabban a hulladéklerakók környezetében koncentrálódnak. Összességében a Magyarországon az ezredforduló óta gyűrűzött, később kézre került fehérgólya-fiókák 58,3%-a áramütés vagy vezetéknek repülés áldozata lett.

Megoldások a problémára

A középfeszültségű hálózatok madárvédelmi problémáira már az 1980-as években felhívták a figyelmet a természetvédelmi szakemberek. A megoldást hosszú éveken keresztül főleg műanyag burkolatok (mint az MME által kifejlesztett „szigetelőpapucs”), kiegészítő szerelvények és madárkiülők, valamint a burkolt áramkötések jelentették, amivel a meglévő hálózat oszlopait utólagos jelleggel lehetett kezelni. Ezekkel a kiegészítőkkel legalább 70 ezer oszlopot alakítottak át sokkal biztonságosabbra hazánkban.

Az Akadálymentes Égbolt Megállapodás keretei között zajló együttműködések eredményeként elérhetővé váltak azok a tartós és kiegészítést nem igényló műszaki megoldások, amelyekkel országosan, rendszer szinten is egyre nagyobb mértékben cserélik a régi oszlopképeket az áramszolgáltatók. Ilyenek a tartóoszlopok új, madárbarát fejszerkezetei, az eleve hosszú szerelvényekkel és elrendezéssel szerelt feszítőoszlopok, vagy a régi, oszlopcsúcsi kapcsolók helyett az oszlop törzsére szerelt készülékek. Terjedésük folyamatos, legalább 10 000 oszlop mára már tartósan madárbarátnak tekinthető Magyarországon, és több mint 4000 km szabadvezetéket földkábelre cseréltek külterületen. 

Ezek jó része a természetvédelmi szempontból legkedvezőtlenebb túzokok, parlagi sasok, kerecsensólymok élőhelyén zajlott, de nagy arányban történtek belterületi, a fehér gólyákat célzó beavatkozások is. 

A nemzetipark-igazgatóságok és az MME időközben folyamatosan gyűjti az áramütés és vezetéknek repülés miatt megsérülő, elpusztuló madarak adatait, amelyet évente átad az áramszolgáltatók felé. Az MME eddigi országos hatósági (és áramszolgáltatók felé tett) bejelentéseiben évente átlagosan 142 fehér gólya áramütéses/ütközéses esete és helyszíne szerepelt. A legnagyobb mértékű elhullást 2018-ban dokumentáltuk, 246 érintett példánnyal.

Az utóbbi években a belterületi és külterületi helyszíneken túl, a hulladéklerakókon és környékén elpusztult egyre több madár kapcsán a hazai természetvédelmi szervezetek (nemzetipark-igazgatóságok, MME, zöldhatóságok) számos átépítést kezdeményeztek, és több helyszínen végül a teljes felszíni hálózatot földkábelre cserélték (például Pusztazámor, Debrecen, Hejőpapi), részben földkábelbe helyezték (például Szeged, Vaskút), vagy madárbarát módon átépítették (például Kecskemét, Hatvan, Kisvárda, Karcag és Tiszafüred). 

Mivel folyamatosan zajlik a hálózat fejlesztése és karbantartása, helyenként a 10-20 éve kihelyezett régi eszközök pedig tönkre is mennek, pontos adat nem áll rendelkezésre országosan a madárbaráttá alakítás helyzetéről. Az MME tavaly 200 dél-alföldi gólyafészek 200 méteres körzetében lévő középfeszültségű oszlopról gyűjtött adatot: ezek 22%-a volt madárvédelmi szempontból jó minősítésű, 28%-án elavult technológiájú, vagy hiányosan tervezett-kivitelezett madárvédelmi megoldás volt, 48%-án nem történt madárvédelmi beavatkozás. Az országosan mintegy 700 ezer oszlopot tartalmazó hálózat állapotára ez a felmérés nem reprezentatív, de jól mutatja, hogy bőven akad még tennivaló!

Áramütés és gólyafészkek

A fehér gólyák többsége villanyoszlopokon fészkel, ami az úgynevezett kisfeszültségű (0,4 kV) oszlopokra jellemző, itt viszont nem az áramütés a probléma, hanem az évek alatt nagyra hízó fészkek ledőlése. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy ezt a kérdést naprakészen kezelik az áramszolgáltatók. Míg az 1980-as években még fészkek százai voltak hosszú évekig közvetlenül a vezetékeken (tömeges problémák nélkül), addig manapság az új fészkek egy-két éven belül már tartóra kerülnek. A kezdetek óta mintegy 10 000 fészektartó állvány készült és került felszerelésre.

Az ütem továbbra is lassú

Ezek az eredmények valós előrelépést jelentenek, és az áramszolgáltatókkal folytatott együttműködés folyamatos. Az Akadálymentes Égbolt Megállapodást 2008. február 26-án írták alá az érintett szervezetek vezetői – akkoriban hasonló együttműködésre még nem volt példa az Európai Unióban a természetvédelem és az áramszolgáltatók között. A megállapodás szerint 2020 januárjáig minden madárvédelmi szempontból veszélyes vezetékszakaszt madárbaráttá kellett volna alakítani. Ez a vállalás nem teljesült, és az érintett hálózat nagyságrendjéhez - több mint 700 ezer oszlophoz - mérten az átalakítás üteme továbbra is lassú, messze elmarad attól, amit a probléma súlyossága indokolna.

Mit kérnek?

• Áramszolgáltató partnereiktől: Készüljenek fel a gólyafészkek körüli zónák mellett a nagyobb mennyiségű gólyapusztulás-helyszínek átépítésére is. A vízhiány, a vizes élőhelyek és a nedves rétek egyre csökkenő kiterjedése jelentősen átrendezi a gólyák mozgását, és a megmaradó táplálkozóterületeken - különösen a hulladéklerakók környékén - koncentrálja az állományt. Az együttműködést értékelik, ugyanakkor a jelenlegi ütem mellett évtizedekbe telhet, mire az egész hálózat biztonságossá válik a madarak számára - ezért konkrét, számon kérhető ütemtervet és lényegesen gyorsabb előrehaladást várnak partnereiktől.
• A Kormánytól: Megfontolt és előrelátó intézkedésekkel, szabályozással segítse elő a hazai középfeszültségű hálózatok ütemezett, folyamatos madárbaráttá alakítását.
• Az olvasóktól: Ha az elektromos hálózat mentén elpusztult madarat talál, jelentse az MME-nél.