A keseredés a növények természetes védekezési reakciója a stresszre. Erre a leginkább az uborka és a tökfélék hajlamosak, amelyeknél a rendszertelen öntözés, a tartós hőség vagy a túlzott tápanyagterhelés fokozza a keserűanyagok termelődését. A salátaféléknél a nyári meleg és a vízhiány, míg a reteknél a szárazság és a túl késői betakarítás okozhat kellemetlen, csípős ízt, valamint szivacsos állagot.

Nemcsak a keseredés okozhat csalódást, hanem a túl sok nitrogénműtrágya vagy az éréskori túlzott öntözés is, amelyek miatt a paradicsom, a sárgarépa és a cékla elveszítheti a zamatát, és vizesebbé, ízetlenebbé válhat. A hagymafélék karakterét szintén a vízmennyiség határozza meg, a szárazság ugyanis csípősebbé teszi őket, míg a bőséges öntözés enyhébb aromát eredményez.

A termések külső elváltozásai ugyancsak termesztési hibákra utalnak. A paradicsom felső részének zölden maradása, az úgynevezett zöldtalpúság a túlzott napsütés vagy a káliumhiány jele, míg a terméshéj kirepedését a hosszabb szárazság utáni hirtelen, bőséges öntözés okozza. Szintén az egyenetlen vízellátás tehető felelőssé a paradicsom és a paprika csúcsrothadásáért. Ilyenkor a nedvességingadozás miatt a növény nem képes felvenni a talajból a szükséges kalciumot, ami barna, besüppedő foltokat eredményez a termésen.

A paprika az erős napfény vagy a hűvös éjszakák miatt lilássá színeződhet, a virágzáskori kedvezőtlen időjárás pedig deformált terméseket eredményezhet. A karfiol rózsája besárgul, ha közvetlen napfény éri. Különösen ügyelni kell a burgonyára, ugyanis a fény hatására kizöldült gumókban az egészségre ártalmas szolanin halmozódik fel, ezért elengedhetetlen a tövek megfelelő feltöltése és bakhátolása. A sárgarépa elágazó, villás gyökerét a rögös talaj vagy a friss istállótrágya okozza, míg az uborka görbülését a hiányos beporzás is előidézheti.

A minőségi problémák hátterében tehát szinte mindig a növényt érő stresszhatások állnak, amelyek közül a vízellátás ingadozása a legkritikusabb tényező. A sikeres termesztés kulcsa a megelőzés. A talaj szalmával, fűnyesedékkel vagy komposzttal történő takarása, azaz mulcsozása jelentősen csökkenti a párolgást, a csepegtető öntözés pedig folyamatos, egyenletes nedvességet biztosít. Jó szerkezetű, laza talajjal, kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlással és a beporzó rovarok kertbe csalogatásával minimálisra csökkenthető a növényeket érő stressz, így azok a legszebb és legízletesebb terméseket hozzák majd.