A gyümölcssövényeknek két alapvető típusa különíthető el, a fákból, valamint a cserjékből álló változatok. A klasszikus fás sövényeket úgy alakítják ki, hogy az ágak szigorúan csak két irányba növekedjenek, ezzel egy kétdimenziós felületet, úgynevezett palmetta- vagy kordonformát képezve. Ezeket a növényeket falak, kerítések vagy kordonok mentén nevelik, amihez komoly huzalrendszerre és erős tartóoszlopokra van szükség. A nevelés éveket vehet igénybe, a kívánt alakzat eléréséhez ugyanis elengedhetetlen a suhángok folyamatos, szakszerű metszése, az ágak lekötözése és vízszintesbe hajlítása. Leggyakrabban almát, körtét vagy őszibarackot nevelnek ezzel a módszerrel. Bár rendkívül látványos és kis helyigényű megoldásról van szó, a támrendszer kiépítése és az aprólékos fenntartási munkálatok miatt a házikertekben ez viszonylag költséges és időigényes választás.

Sokkal egyszerűbb dolgunk van, ha fák helyett gyümölcstermő cserjékből alakítjuk ki a sövényt. Ezek a bokrok lényegesen kevesebb gondozást igényelnek, náluk elhagyható a szigorú, kétirányú koronaalakítás, ráadásul a különböző magasságú fajtákkal akár többszintes térhatárolókat is létrehozhatunk. A hagyományos málna, ribiszke vagy köszméte mellett érdemes különlegesebb, ellenállóbb fajokat is telepíteni, amelyek nemcsak egyedi ízvilágot képviselnek, de a szüreti időszakot is jelentősen meghosszabbítják.

A tavasz legelső gyümölcseként a kamcsatkai mézbogyót szüretelhetjük, amely már a legtöbb gyümölcsfa virágzásának idején beérik. Ez a rendkívül hidegtűrő, kártevőkkel szemben ellenálló, egy-két méter magasra növő cserje a kék áfonyára emlékeztető, édeskés bogyókat terem. A szezonban őt követi a fekete ribiszke és a köszméte keresztezéséből előállított josta, amely erőteljes növekedésű, tövismentes és a betegségekkel szemben is rendkívül ellenálló. Szintén nyáron érnek a szedermálna-hibridek, például a tayberry vagy a loganberry. Ezek a dús, aromás gyümölcsöt adó növények hosszú hajtásokat nevelnek, így valamilyen támrendszert vagy támasztékot mindenképpen igényelnek.

Különleges, kettős funkciót tölt be a hazánkban még ritkaságnak számító, Észak-Amerikából származó fanyarka, amelyet mézalmácska néven is ismernek. Tavasszal fehér virágtengerrel díszít, nyáron mandulás aromájú, liláskék bogyókat érlel, ősszel pedig látványos színekben pompázó lombot nevel, miközben akár három-négy méter magas sövénnyé is megnőhet. Amennyiben áthatolhatatlan védősövény kialakítása a cél, a galagonya sűrű, tövises ágrendszere bizonyul a legjobb választásnak. Ez a növény rendkívül jól bírja a szárazságot és a gyengébb talajadottságokat is, piros terméséből pedig ősszel kiváló lekvár vagy szörp készíthető.

Egy jól megtervezett, változatos cserjesorral tavasztól egészen őszig biztosítható a folyamatos szüret. Ezek a különleges növények nemcsak esztétikus és természetes térelválasztóként szolgálnak, hanem olyan egészséges gyümölcsökkel gazdagítják a kertet, amelyek a kereskedelmi forgalomban egyáltalán nem kaphatók, így különleges ízüket kizárólag azok élvezhetik, akik maguk termesztik meg őket.