A hagyományos mezőgazdasági logika szerint a húsnak drágábbnak kellene lennie. Egyetlen kilogramm hús előállításához ugyanis akár tíz kilogramm növényi takarmányra is szükség lehet. A modern élelmiszeripar azonban felülírta ezt a szabályt. A baromfi- és sertéstenyésztés mára olyan méretgazdaságosságot ért el, hogy egy nagyüzem minimális emberi munkával képes hatalmas állományokat felnevelni. Ezzel szemben számos zöldség és gyümölcs termesztése, illetve betakarítása továbbra is jelentős kézi munkaerőt igényel. Mivel a munkaerő egyre drágább, a kertészeti termékek önköltsége sokszor gyorsabban növekszik, mint az ipari körülmények között előállított húsoké.

Egy termék végső fogyasztói ára egy hosszú értéklánc eredménye. Ebben a folyamatban az összes szereplő ráfordításai és haszonkulcsai összeadódnak. A bázist a közvetlen termelői költségek jelentik, mint például a vetőmag, a műtrágya, a növényvédő szerek és a gépüzemeltetés. Ezeket a kiadásokat Magyarországon a gyakori aszálykárok is tovább növelik. Ezt követi a feldolgozás és a csomagolás szakasza, ahol az energiaárak emelkedése érezteti leginkább a hatását. A hűtést és folyamatos logisztikát igénylő áruk esetében az üzemanyagárak és az útdíjak közvetlenül beépülnek az árba. A kiskereskedők ráadásul nemcsak a működési költségeiket hárítják át, hanem beárazzák a selejtkockázatot is. Minél romlandóbb egy friss áru, annál magasabb kereskedelmi árrést alkalmaznak. Erre a nettó összegre rakódik rá végül az Európában legmagasabbnak számító, 27 százalékos általános forgalmi adó (áfa).

A szezonalitás és az energiaigény szintén jelentősen formálja az árakat. Egy kilogramm téli paradicsom például azért kerülhet többe a csirkehúsnál, mert a termesztése fűtött üvegházakat vagy több ezer kilométeres importszállítást igényel. Hasonlóan drágítja az almát és más gyümölcsöket a hónapokon át tartó, folyamatos áramfogyasztással járó hűtőházi tárolás. Ezzel szemben az ipari hústermelés és -feldolgozás egész évben folyamatosan zajlik, így nincsenek ekkora szezonális ingadozások.

A hazai élelmiszerpiacot a makrogazdasági folyamatok is erőteljesen mozgatják. A gyengülő forintárfolyam azonnal megdrágítja az importált gépeket, az agrokemikáliákat és a takarmánykiegészítőket, ami egyenes arányban emeli a termelés önköltségét. Emellett a magyar agrárium árai a világpiaci trendekhez is igazodnak. Mivel az alapanyagok exportálhatók, a belföldi árazásban is érvényesül az exportparitás elve. Az élelmiszerárak tehát egy olyan komplex rendszer eredményei, ahol az energia ára, a bérköltségek, a devizaárfolyam és az időjárás egyaránt döntő szerepet játszik. Bár a jövőben a technológiai fejlesztések segíthetnek az árak stabilizálásában, a magas élőmunka-igényű, hagyományos módon előállított élelmiszerek várhatóan tartósan drágábbak maradnak a nagyüzemi tömegtermékeknél.