A gyep kialakításakor érdemes a hazai éghajlathoz jól alkalmazkodott, őshonos fajokat előnyben részesíteni. A hagyományos, angol perjéből és veres csenkeszből álló fűmagkeverékek gyakran nem bírják a nyári hőséget, ezért hamar kikopnak. Ezzel szemben a szárazságtűrő őshonos füvek - mint a vékonylevelű csenkeszek, a keskenylevelű perje vagy a fényperjék - sokkal tovább megőrzik a zöld színüket. Ha a füvet vadvirágokkal is tarkítjuk, nemcsak látványosabb lesz a kert, hanem hasznos élőlényeket is vonzunk vele. A beporzók mellett megjelennek a kártevőket, például a levéltetveket pusztító katicabogarak és pókok. A sünök szintén menedéket találhatnak itt, ami a veteményes természetes védelmében sokat számít.

Az ilyen növényekből álló gyep fenntartása jóval egyszerűbb és gazdaságosabb. Évente elég mindössze néhány alkalommal lenyírni, emellett külön tápanyag-utánpótlásra sincs szükség. Ha a fűnyírással megvárjuk a virágok és a füvek magérlelését, a gyep képes lesz az önfenntartásra, így természetesen megújuló ökoszisztémát hozhatunk létre. A magasabbra hagyott, ritkábban kaszált növényzet ráadásul hűvösebb, párásabb mikroklímát teremt. Ez drasztikusan csökkenti, vagy akár teljesen feleslegessé is teszi az öntözést. A praktikum érdekében a kertet érdemes funkciók szerint felosztani. A gyakran használt részeken tartsunk alacsonyabb, sűrű füvet, a ritkábban járt területeken pedig bátran hagyjuk meg a magasabb, természetes növényzetet.