A Nemzetközi Ökológiai Gazdálkodók Szövetsége (IFOAM – Organics International) szerint az ökológiai gazdálkodás egyik alapvető célja a talaj termékenységének megóvása, a talaj természetes egyensúlyának helyreállítása és megtartása és a természetes folyamatok érvényesülésének biztosítása. Ez a szemlélet nemcsak a talajra, hanem a teljes élővilágra kiterjed, amely a gazdálkodás során részt vesz a rendszer működésében.
Az ökológiai gazdálkodás alapelvei a természetes ökoszisztémákkal való együttműködésre épülnek. A talaj egészségének megőrzése a rendszer központi eleme. A gyakorlatban ez olyan technikákban jelenik meg, mint a vetésforgó, a növénydiverzitás növelése, a köztes vetések és takarónövények alkalmazása, valamint a szerves anyagok folyamatos visszajuttatása komposzt, szerves trágya vagy zöldtrágya formájában. A pillangósok és hüvelyesek szerepe különösen fontos, hiszen természetes módon kötik meg a nitrogént, miközben a gazdálkodás tudatosan mellőzi a szintetikus növényvédő szereket és műtrágyákat. Szintén fontos, hogy a területek körül legyenek természetes szegélyek, füvesek, bokrok, fák, fás sorok, melyeknek egyrészt mikroklíma kiegyenlítő hatásuk van, másrészt pedig rezervoárként szolgálnak a talaj, illetve a felszín feletti élővilág szempontjából, aminek pedig növényvédelmi szerepe is van.
A kutatások eredményei egyértelműen alátámasztják az ökológiai gazdálkodás előnyeit. Svájcban tartamkísérleteket végeztek, ahol különböző művelési rendszereket hasonlítottak össze. Konvencionális, integrált és ökológiai gazdálkodás alatt lévő parcellák szerepeltek a vizsgálatban. A kísérlet igazolta, hogy az ökológiai művelés alatt álló talajok jobb szerkezetűek, kevésbé veszélyezteti őket az erózió, és 40 százalékkal több hasznos mikorrhiza gombafajt és talajbaktériumot tartalmaznak, mint a konvencionális vagy integrált táblák.
Egy másik, az Egyesült Államokban végzett kísérletben a talaj fizikai tulajdonságait vizsgálták ökológiai gazdálkodás és konvencionális gazdálkodás mellett. Az ökológiai gazdálkodás tízszeresére növelte a vízbeszivárgás értékét, javította az aggregátumok stabilitását miközben az aggregátumok mérete is növekedett.
Egy globális metaanalízis 56 kutatás 149 parcellapárját vizsgálta. Olyan parcellapárokat vettek figyelembe, ahol a talajművelés parcellapáronként minimálisan tért csak el, voltak intenzív és csökkentett művelésű parcellapárok is. A talajmintavétel minden vizsgálat esetlében a felső 20 cm rétegből történt. Az eredmények szintén megerősítették, hogy az ökológiai gazdálkodás jelentősen fokozza a talaj mikrobiális aktivitását és biomasszáját.
A vizsgált paraméterek között a mikrobiális biomassza nitrogéntartalma 51 százalékkal, a foszfolipid-zsírsavak 59 százalékkal, a dehidrogenáz aktivitás 74 százalékkal, míg a proteáz aktivitás 84 százalékkal volt magasabb az ökológiai parcellákban. Bár az ureáz aktivitásnál kisebb, 32 százalékos növekedést tapasztaltak, a tendencia így is egyértelműen az ökológiai gazdálkodás javára mutatott. Érdekes módon a talajlégzés és a biomassza aránya enyhe csökkenést mutatott, de nem volt szignifikáns különbség. Ez inkább a mikrobiális közösségek stresszérzékenységére utal, semmint kedvezőtlen hatásra.
Az eredmények éghajlati és területhasználati bontásban is figyelemre méltóak. A trópusi területeken például a dehidrogenáz aktivitás háromszor nagyobb volt, mint a kontinentális övekben. Területhasználatban a szántókon és gyümölcsösökben jelentős különbségeket mértek, míg a gyepterületeken alig volt eltérés az ökológiai és a konvencionális gazdálkodás között. A pillangósok szerepe itt is kiemelkedett: ha konvencionális gazdálkodásban is szerepeltek a vetésforgóban, a talajéletben mért különbségek jóval kisebbek lettek, ami aláhúzza e növények fontosságát.
Hazai tapasztalatok is alátámasztják a nemzetközi eredményeket. Magyarországon végzett on-farm kísérletekben azt vizsgálták, hogy az ökológiai gazdálkodás körülményei között a regeneratív gazdálkodás technikái, mint a csökkentett talajművelés, a talajtakarás fokozása köztes növénnyel és takarónövényekkel, hogyan hat a talajéletre, és egyáltalán a technológiai szempontból hogyan alkalmazható az ökológiai gazdálkodásban. A leghosszabb ideig forgatás nélkül művelt parcellákban szignifikánsan magasabb béta-glükozidáz enzimaktivitást mértek, amely egyértelműen jelezte a talajélet javulását. A vizsgálatok kimutatták, hogy leginkább az utolsó szántás óta eltelt idő határozta meg az enzimaktivitás szintjét, nem pedig a domborzati vagy nedvességi viszonyok.
Összegzésként elmondható, hogy az ökológiai gazdálkodás nem csupán alternatíva, hanem valós megoldás a talajélet helyreállítására. A gyakorlatok és alapelvek – a vetésforgó, a pillangósok szerepeltetése, a szerves anyagok visszajuttatása és a természetes szegélyek kialakítása – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a talaj élő, dinamikus rendszer legyen. A talaj egészsége pedig nemcsak a gazdálkodás sikerének, hanem a mezőgazdaság jövőjének is záloga.
